93540. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés ólomvegyületek előállítására

— 3 — célszerűen a forgócső egyik végén lévő (8) beboesátó nyílás útján adagoljuk és pedig kívánt esetben folyékony állapot­ban a kemence felett elrendezett (9) ser-5 penyőből, amelyet a tüzelőgázok fűtenek és amelyből a (8) beboesátó nyíláshoz a (11) cső vezet, mely a kézzel működte­tendő (12) elzárószervvel van ellátva, úgyhogy az ólom hozzááramlása tetszés 10 szerint szabályozható. Az öntöttvasból vagy más alkalmas anyagból készült forgócső belső felületén előnyösein (13) hosszbordákkal van el­látva, melyek a dobfal sugara és érintője 15 felé hajolnak és így (14) teknőket képez­nek. A forgócsövet a tüzelés révén az ólom olvadási pontja fölötti hőmérsékletre hevítjük, mely azonban alacsonyabb, 20 mint a tetemes ólomgelétképződéshez szükséges hőfok, minthogy az utóbbi az eljárás helyes lefolyását károsan befolyá­solná. A dob vagy cső forgása közben a (14) teknők az ólommasszát megemelik 25 és magukkal viszik, mígnem az ólom e teknőkből lehull. A (2) forgócső (8) bebo­esátó nyílása útján levegőt fúvatunk be, miely a dobon hosszirányban átvonul és a dob másik végén lévő (16) kibocsátó 50 nyílás útján több porgyűjtőbe távozik. A (14) teknőkből jövő ólommassza a lég­áramon keresztül hull, minek folytán a légáram finom ólom- vagy ólompor­részecskéket ragad magával, ahol is az-35 után e port a porgyűjtők a légáramból rendkívül finom vagy láthatatlan por alakjában, egészen vagy részben oxidál­ható ólom gyanánt választják le. A lég­áramnak a forgócsőben és a porgyűjtők -í0 ben végigvonuló útját az 1. ábrán látható nyilak jelzik. A finom porrészecskék összegyűjtésére célszerűen a helytálló (17) vezetéket szo­rosan a forgócsőnek (16) kibocsátó nyí-45 lása elé állítjuk. E (17) vezetéknek egy elágazása az első (18) porgyűjtőbe vezet, melyben a nehezebb tovaragadott ré­szecskék hullnak le. Az első porgyűjtő célszerűen a (19) légbeboesátó nyílással 50 van ellátva, melyen át levegő tódul a vezetékbe, mely levegő könnyebb részecs­kéknek az első porgyűjtőben való leesé­sét jórészt meggátolja. A (19) nyílás út­ján beáramló levegő továbbá a pornak az 55 első porgyűjtőből a küllevegobe való el­illanását is meggátolja. Az első porgyűj­tőben összegyűjtött, aránylag nehéz por­részecskéket további kezelés céljából idő­ről-időre a (2) forgócsőbe visszavezetjük. A (17) vezetéknek egy második elága- 60 zása (20)-nál egy második (21) porgyűjtő­vel van összekötve, mely (22) vezeték útján egy harmadik (23) porgyűjtővel közlekedhetik. A (24) ventilátor a forgó­csövön és a porgyűjtőkön levegőt szív át. 65 Megjegyzendő, hogy a találmány nem szorítkozik pontosan á porgyűjtőknek leírt ós feltüntetett elrendezésére, hanem többek között kisebb- vagy nagyobbszamú porgyűjtő is alkalmazható; 70 A porgyűjtőkben leválasztott por a (26) tokba jut, melynek belseje (27) szállító­vagy kever őkamrát alkot, amelyben a port vízzel keverjük és brikettező készü­lékbe szállítjuk, mimellett a porgyűjtők 75 (28) torkolatai a (26) tok (29) nyílásai ©lőtt vannak. A tok hosszában a (31) szállítócsiga van elrendezve, melyet al­kalmas előtét útján a szükséges sebesség­gel forgatunk. feO A vizet alkalmas (32) szivattyú és (33) cső útján vezetjük:. a (27) kamrába, amelyben azt a szállítócsiga (34) tenge­lyén lévő (30) kavarókarok vagy szár­nyak célszerűen a (27) kamra kibocsátó 85 végének szomszédságában vannak elren­dezve. Ekként a rákövetkező brikettezés­hez alkalmas konzisztenciájú, Összefüggő masszát kapunk. A (32) szivattyú a szállítócsiga tenge- 90 lyéről hajtható, mimellett a víz hozzá­folyását a keverőkamrához való porhozzá­áramlásnak megfelelően szabályozzuk. A megnedvesített ólmos kiindulási anyag a (27) keverőkamirából a 3. ábrán 95 vázlatosan jelzett brikettező készülékbe jut, mely a masszát a kívánt alakú bri­kettekké sajtolja. A brikettek sók leme­zek, hengerek vagy rudak alakjában ké­szülhetnek, a reagensek teljes behatolá- ioo sának biztosítása céljából azonban kívá­natos, hogy a brikettek belsejében lévő részecskék egyike se legyen kb. 13 mm­nél nagyobb távolságban a brikettek sza­bad felszínétől. A brikettek előnyösen J05 parallelepipedon alakjával bírnak (4. és 5. ábrák) és átmenő (37) csatornákkal, valamint külső oldalaikon (38) hornyok­kal vannak ellátva. A briketteket azáltal öregíthetjük, l'O hogy azokat levegőnek tesszük ki, ned­vességnek esetleges közreműködése mel­lett, vagy azokat szárítókamrákból leszí­vatott nedve® levegő hatásónak is tehet jük ki. Az öregítés azonban alaposabb 115 és teljesebb, ha a briketteket egyszerűen a küllevegő hatásának vetjük alá.

Next

/
Oldalképek
Tartalom