93538. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tőzegnek és víztartalmú szeneknek kiszárítására

3 — lányban depressiót létesítünk. Amikor a légszivattyúval a tartányból a levegőt a kívánt mennyiségben már kiszivattyúztuk, akkor a (k) tolattyút lezárjuk, mi-5 közben az (a) tartányból a (d) ventilátorral az (e) kaloriferen keresztül vissza a tartányba a gőzök keringtetését tovább folytatjuk. Ezáltal az (a) tartányban a szárítandó anyagból mindig több és több 10 gőz fejlődik. Az (1) tolattyú megnyitásával a fejlődött gőzöket az (u) csövön keresztül — mint fűtőgőzt — a (dl) kaloriferbe engedjük. Minthogy a kaloriferben meleg elvonás történik, az (u) csövön ke-15 resztül bejött fűtőgőz lecsapódik vízzé és ezáltal az (a) tartányban az (1) tolattyú beállításával állandó egyenletes nyomást, illetve gőzfejlődést tudunk biztosítani. Tehát az (el) kalorifert fűtjük az (a) 20 tartányban levő szárítandó anyagból fejlődött nedves gőzökkel. Most az (al) tartányból az (m) tolattyú megnyitásával az (n) csŐA'ön keresztül a (dl) ventilátorral a levegőt kiszívjuk és azt a (dl) ka-25 loriferen áthajtva felmelegítjük, ahonnan az (fl) csövön és az (1), (6) szelepeken keresztül ismét az (al) tartányba juttatjuk és ebben a szárítandó anyagot felmelegítjük. A szárítandó anyagnak bizonyos 30 hőfokra történt felmelegedése után az (s) tolattyú kinyitásával a nedves gőzökkel telített levegőt a (li, hl) csövön keresztül az (i) kondenzátor légszivattyújával elszívjuk mindaddig, amíg csak az (al) 35 tartányban megkívánt nyomást elő nem állítottuk. Ekkor az (m), valamint az (s) tolattyúknak a helyes beállításával a szárítást a már ismertetett módon folytatjuk. Amennyiben az (fl) kalorifer az (a) 40 tartányból elegendő fűtőgőzt nem kapna, akkor azt az eredeti gőztermelőhelyről is pótolhatjuk. A most ismertetett kettős szárítási eljárás gazdaságos voltát a következő szá-45 mítás igazolja. Tegyük fel, hogy eredetileg 4 atm. telített gőzzel rendelkezünk, amelynek a hőfoka 142° C. Ezt bevezetjük az (e) kaloriferbe. Ha a kalorifer megfelelően van 50 méretezve, akkor ebben az (a) tartányban fejlődött gőzöket legalább 130° C-ra tudjuk felmelegíteni. Azonban ha az (a) tartányban csak 1 atm. nyomást tartunk fenn, akkor az (e) kaloriferben a 130° 55 C-ra felmelegített gőz már túlhevített, tehát ezzel a hőmérséklettel és melegmennyiséggel a szárítandó anyagból már egy bizonyos nedvességet el tudunk párologtatni. Az (a) tartányba bevezetett gőz a telítettség mértékének megfelelően <>o le fog hűlni, módjuk 110° C-ra. Ilyen hőfokú gőzt kapunk, mint fűtőgőzt az (el) kaloriferben. Ha már most az (al) tartányban a vacuumszivattyú segítségével csak 0.4 atm. nyomást tartunk fenn, ak- 65 kor az ennek megfelelő hőfok 76° C lesz, tehát ezt a hőmérsékletű gőzt egy megfelelően méretezett kaloriferben a 110° C hőfokú gőzzel legalább is 100° C hőmérsékletre tudjuk felmelegíteni. Amint lát- 70 juk, itt is a telített gőz nyomásának megfelelő hőfokon belül mintegy 25° C különbözetet, mint túlhevítettségi állapotot tudunk előállítani, amely a szárítandó anyagból a nedvesség elvonását, illetőleg 75 a szárítást lehetővé teszi. Magától értetődik, hogy ha a szárítandó anyagból kikerülő gőzök túlhevítősére nem fáradt gőzt, hanem magasnyomású friss gőzt, avagy füstgázokat hasz- 80 nálunk ós ezáltal magasabb hőfok kiilömbséget tudunk előállítani, akkor ezen szárítási eljárással az időegységben lényegesen több anyagot áll módunkban kiszárítani. A már ismertetett szárítási el- 85 járásnak az eddigi vacuumszárítókkal szemben az az óriási előnye is megvan, hogy a fűtőfelület jóval nagyobb lévén, a termelés is sokkal több lesz. Mint ismeretes, az eddigi vacuumszárítószekré- gy nyekben négyszögméter fűtőfelületenkint és óránkint — a szárítandó anyag minőségéhez képest — cca 1—5 kg. nedvességet tudunk elpárologtatni. Fűtőfelületnek azonban csak a, meleget leadó fémfelület 95 számít, míg a jelen leírásban ismertetett szárítandó darab felületének az összessége fűtőfelületnek számít, mert minden felületi részecske érintkezik a befúvatott, túlhevített gőzzel és az. elpárologtatáshoz íoo szükséges meleget abból közvetlenül veszi át. Ilyenformán óriási fűtőfelületet kapunk, miáltal a szárítás gyorsabb lesz. Némely tőzegfajtának az a tulajdonsága, hogy a tökéletesen elvesztett ned- 105 vességének egy részét idővel ismét felveszi. Ezen úgy segíthetünk, hogyha a tőzeg számtalan hajláscsövecskéit eltömjük, azaz olyan anyaggal telítjük, amely a vízfelvételt megakadályozza. Midőn a 110 szárítás utolsó folyamatánál a szárítótartányt tökéletesen evakuálják, akkor azt először nem levegővel telítjük, hanem egy külön kazánban kátrányt, vagy olajat forralunk ós a szárítótartányt ennek a 115 gőzterével kötjük össze, ahonnan az olajgőzök a vacuumtérbe jutva tőzeg minden részecskéibe behatolnak és ott lehűlve