93536. lajstromszámú szabadalom • Tűzoltótömlő

Megjelent 193Q. évi március hó 141-én. MAGYAR KIRÁLYI JUHB SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 93536. SZÁM. — XVlII/b. OSZTÁLY. Tűzoltótömlő. C. Vollrath & Solin cég Bad Blankenburg. A bejelentés napja 1926. évi október hó 8-ika. A találmány szerinti tűzoltótömlőt az jellemzi, hogy az egész hosszában fémes vezetővé van téve, úgyhogy nagyfeszültségű villamosáramok magán a tömlőn át le-5 vezetőknek, vagyis az alább ismertetendő körülmények között valamely nagyfeszültségű áramot a tömlőhöz csatlakozó fémes öntözőcsőrész magának a tömlőnek útján azonnal a talajba vezeti le és ezzel azt 10 ártalmatlanná teszi. Ekként tehát a tömlő nagyfeszültségű villamos áramokat a villámhárítókhoz hasonlóan vezet le. Ezt azzal érhetjük el, hogy a tömlőben fémes vezetéket, pl. huzalokat vagy szita-15" szerű fémszöveteket rendezünk el, amelyeket a tömlő előállítása közben annak egész hosszában helyezünk el és a tömlővégeken lévő kapcsolásokkal vezetően kötünk össze vagy pedig egyes vezetőhuzalokat alkalma-20 zunk, melyek spirális alakban veszik körül a tömlőt, vagy végül akként is járhatunk el, hogy a tömlőt, külső vagy belső oldalán, pl. a fémfecskendezési eljárás segélyével, fémes borítással látjuk el. Ha égő 25 épületrészeket vízzel öntözünk, előfordulhat az, hogy az öntözőcsőből kifolyó víz oly vezetőhuzalokhoz ér, melyekben nagyfeszültségű villamos áramok keringenek. Ezzel az öntözőcsövet tartó vagy a tömlőt 30 megérintő személyre veszélyes áramátvitel következhetik be. A veszély még nagyobb lehet akkor, ha pl. az illető helyiségbe behatoló tűzoltó az öntözőcsővel áramot vezető, leesett huzalokhoz ütközik. Ha to-35 vábbá a tűzoltó valamely testrészével oly huzalokhoz vagy vezetékekhez ér, melyekben nagyfeszültségű áram kering, akkor a tűzoltó sok esetben képtelen lesz arra, hogy magát a válságos helyzetből kisza-40 badítsa. E hátrányokat a találmány azzal küszöböli ki, hogy a már röviden jelzett módon a tűzoltótömlőben vagy a tömlő körül a villamosságot vezető fémes elemeket rendezünk el, melyek egyfelől az öntözőcső- 45 vei, ill. a szájcsővel és a tömlőkapcsolásokkal fémes összeköttetésben állanak, másfelől pedig földelve vannak. Ily módon az áramot maga a tömlő, mely ekként áramvezető gyanánt szolgál, hatásosan elvezeti. 50 Az áram vagy ama talajrészbe megy át, amelyen a tömlő fekszik vagy pedig a fecskendőn avagy a tűzcsapon át a földbe távozik. Az áram tehát teljesen kiküszöbölődik, minthogy jó vezetőre talál, anél- 55 kül, hogy az öntözőcsövet vagy a tömlőt tartó tűzoltóban kárt tenne. Ha tehát a tűzoltó az öntözőcsővel valamely nagyfeszültségű vezetéknek leesett huzalrészeit éri, akkor a tűzoltó egyáltalán nem fogja 60 a testére irányuló villamos behatást észrevenni; ha pedig a tűzoltó valamely testrészével érint oly huzalokat, amelyekben nagyfeszültségű áram kering, akkor a tűzoltónak nem kell egyebet tennie, mint a 65 szájcsővel a huzalokat érintenie, amikor is a tűzoltó kellemetlen helyzetéből azonnal megszabadul. Ekként a tömlőnek a földelés révén ugyanolyan hatása van, mint a villámhárítóknak. 70 A mellékelt rajz 1. és 2. ábráin a találmány tárgyának két példaképem foganatosítás! alakja van töredékesen feltüntetve. Az 1. ábra szerint (a)-val jelölt egyenes villamos vezetők, a 2. ábra szerint pedig 75 (a')-val jelölt spirális alakú vezető van elrendezve, mindkét esetben a tömlő külső oldalán. Magától értetődik azonban, hogy a vezetők, betétek gyanánt, a tömlőn belül is rendezhetők el. 80