93518. lajstromszámú szabadalom • Mentőkészülék autók és más járművek számára

át, a kocsivezetői helyhez vannak ve­zetve. A találmánynak működési és haszná­lati módja, az eddigiek alapján, a követ-5 kező: A (3) karok, a (7) ponyva, valamint az (5) karok rendes körülmények között az 1. ábrán kihúzottan feltüntetett hely­zetben vannak, melyben a (8) rúgók le-10 felé mozgató hatásukat kifejteni nem tudják, mivel az (1) hengerre felcsavart ponyva az (5) karokat a megemelt hely­zetben tartja, a (7) ponyvának az (1) hengerről való leíejtődését pedig a ten-15 gellyel kapcsolatos (2, i) kilincsmű aka­dályozza meg. Ha valaki az autó elé ke­rül, úgy a (p) ütközőnek ütközik, ami ál­tal a (3, i) szögemelő, a (9) rúgó ellené­ben, rugalmasan hátraleng, amiáltal az 20 az (i) kilincs a (2) kilincskerékből kikap­csolódik és a (8) rúgók az (5) karokat pontozottan föltüntetett helyzetükbe hir­telen lenyomják, egyidejűleg pedig a (7) ponyva is lefejtődik a felszabadult (1) 25 tengelyről és a (6) rúd és (1) tengely kö­zött, az 1. ábrán pontozottan feltüntetett helyzetet foglalja el, amelyben az elütött embernek felfogására alkalmas. Az (5) karoknak legmélyebb, közel a pályatestig 30 érő helyzetét, a (c) csuklóm dak szabják meg, amelyek megemelt (5) karok mellett az 1. ábrán kihúzottan feltüntetett hely­zetet foglalják el. A (c) csuklórudak te­hát mintegy hordják az elütött ember sú-35 lyát, ill. annak súlyát a (d) felfügg'esz tési pontra viszik át. Ha a kocsivezető a (k) huzalokat meghúzza, úgy ezáltal a ké­szülék éppen úgy működésbe jön, mint hogyha a (p) ütközőnek ütődött volna va-40 laki. Ha tehát a kocsivezető az elgázolás veszélyét idejekorán felismeri, úgy a mentőkészül ékeit, bármely pillanatban, mentőhelyzetébe hozhatja. Ha az (1) ten gelyre alkalmazott forgattyúval a pony­vát a tengelyre felcsavarjuk, úgy a ké- < szülék ezáltal isméi kezdeti helyzetébe kerül vissza, amelyben a kilincsmű által önműködően rögzítődik. Szabadalmi igények: 1. Mentőkészülék, autók és egyéb gép jár • müvek számára, jellemezve a kocsial­váz mellső részére erősített (7) mentő­ponyva által, melynek alsó vége a kocsialvázhoz fel-alá lenghetően erő­sített és rúgók által lefelé szorított ; (5) karokat összekötő (6) rúdhoz van erősítve, míg a ponyvának felső vége a kocsialváz mellső részén, forgatha­tóan ágyazott (1) tengelyhez van erő­sítve és arra reácsavarva, hogy to- f vábbá ez (1) tengely, elforgás ellen, (2, i) kilincsművel van biztosítva, mely kilincsműnek (i) kilincse a ko­csitest előtt elrendezett (p) ütközővel áll kapcsolatban. ( 2. Az 1. igény szerinti mentőkészülék kiviteli alakja, jellemezve egyik vé­gükkel a kocsialvázhoz, másik vé­gükkel pedig a ponyvatartó karok mentén hosszirányban mozgékony (f) r , vezetőkengyelekhez csuklósan kapcso­lódó (c) csuklórudak által. 3. Az 1—2. igény szerinti mentőkészülék kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy a (p) ütközőnek (3) tartókarjai 7 szögemelőnek egyik karját alkotják, míg e szögemelőnek másik karját az (1) ponyvatengely kilincsművének az (i) kilincsei alkotják, hogy továbbá e (3) ütközőtartó karok ívalakú (12) g rudak mentén vannak vezetve, melye­ken e (3) karokat befolyásoló (9) rúgók vannak elrendezve. 2 rajzlap melléklettel. Pitllas nyomda. Budnpest.

Next

/
Oldalképek
Tartalom