93516. lajstromszámú szabadalom • Vibrációs mótor

Megjelent 1930. évi március hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^ ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 93516. SZÁM. — Vd/3. OSZTÁLY. Vibrációs mótor. Muck Ottó oki. mérnök München. A bejelentés napja 1926. évi junius hó 5-ike. Németországi elsőbbsége 1925. évi julius hó 1-je. Már többszörösen ajánlották, hogy villamosan gerjesztett rúgók rezonálórezgéseiben lévő mechanikai hajtóenergiákat kapcsolási, vagy hajtási célokra használ-5 ják ki. Ezen ajánlatok azonban arra szorítkoznak, hogy minden egyes hajtókerék -nek egy hajtórúgót juttatnak, amelynek rezgései többé-kevésbbé rugalmas közbeeső tagok útján a kereket forgásba hoz-10 zák. Ha azonban arról van szó, hogy nagyobb villamos energiákat alakítsunk át jó hatásfok mellett mechanikai energiává, akkor szükséges, hogy ugyanazon kerékre 15 több rúgót működtessünk; ezáltal egyfelől az átalakítható energiamennyiség nagyobb lesz, másfelől a rúgónkénti elhasználódás kisebb lesz, harmadszor pedig részarányos rúgóelrendezés mellett a su-20 gárirányú tengelynyomások egymást kiegyenlítik. Önmagában közelfekvő volna, hogy az ismert elrendezések egyszerű megsokszorozása révén jussunk el a célhoz, amennyiben egyetlen egy rúgó he-25 lyett nagyobb számú érintőirányú rúgót működtetnénk. Ez elrendezés azonban térbeli szempontból igen kedvezőtlen és szükségessé teszi, hogy minden egyes rúgó számára egy-egy mágnesrendszer alkalmaz-30 tassék. Kielégítő szerkezeti elrendezésekhez jutunk akkor, ha a fentiekkel ellentétben a rezgő rúgókat axiálisan, vagyis a hajtókerék tengelyével párhuzamosan rendezzük el és pedig olykép, hogy a ke-35 rékfelületre ilykép merőlegesen álló rúgók a kerékkerület mentén részarányosán vannak elrendezve. A rajzon az 1. ábra metszetet ábrázol a 2. ábra 40 A—B vonala szerint, a 2. ábra az 1. ábrához tartozó függélyes hosszmetszet, míg a 3. ábra az 1. ábrához tartozó változatot mutat. Az 1. és 2. ábrák szerinti kiviteli alak- 45 nál (1) jelenti a hajtókereket, (2, 3, 4, 5) pedig a rúgókat. Az összes rúgókat egyetlen közös (6) mágnesrendszer hajtja meg, mely tekercsből, magból és négyzetalakú (7, 8) zárólemezekből áll. A mágneses kör- 50 folyam a minden egyes rúgóra alkalmazott (9) lágyvashorgonyon át záródik. A rúgókra (10) hajtókefék vannak erősítve és pedig kissé excentrikusan, azért, hogy az (1) hajtókerékre forgatónyomatékot 55 fejtsenek ki. E hajtókeféket vagy a rúgónak befogási helyéhez közel rendezzük el, vagy pedig a rugónak azon helyére, melyen a rúgónak a legnagyobb a kilengése. A (11) tengelyről tetszőleges fajta 60 szerkezetek hajthatók meg. Ha többfázisú áram (forgóáram) áll rendelkezésre, úgy a mágnesrendszert hasonlóan képezzük ki, mint egy részarányos forgóáramú hajtómágnesnél és a 65 rúgókat olykép rendezzük el, hogy egyegy rúgó mindenkor két szomszédos mag előtt fekszik, melyek szükség esetén megfelelő toldatokkal láthatók el, miként ez a rajz harmadik ábráján vázlatosan van 70 feltüntetve. (1, 2, 3) a magokat, (4, 5, 6) az igákat, (7, 8, 9) a toldatdarabokat (10, 11, 12) a fázistekercseléseket és (13, 14, 15) a keresztmetszetben ábrázolt rezgőrúgókat jelzi. Ez esetben ajánlatos három, hat 75 vagy kilenc rúgót alkalmazni. Ez elrendezés mellett a fázisok egymásba átnyúlnak, ami által egyenletes hajtás éretik el. Mindenképen célszerű, ha a tekercs, illetve tekercsek elé vagy azokkal párhuzamo- 80