93506. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lövőfegyver
A találmány szerinti önműködő lövőfegyver töltény tára úgy van alkalmazva, hogy a töltények nem mint eddig túlnyomóan szokásos volt, alulról fölfelé, lianem íölül-5 ről lefelé adagoltassanak. A tölténytárnak ezen fordított elrendezése folytán a cső, csőtok, závárzat, megakasztó- és elsütőelemek az ismeretes önműködő fegyverek vonatkozó berendezéséhez képest 180°-kal 10 elforgatva vannak elrendezve, kivéve a ravaszt, amely a kényelmes kezelés céljából rendes, megszokott: helyén marad. Ezen elrendezés által a töltényeknek a tárból való közvetlen adagolása a závárzat révén 15 minden bonyadalmasság kikerülésével van elérve. Emiatt a találmány szerinti fegyvernél a rendes állású ravaszt a 180u -kal elforgatott elcsattantó szerkezettel összekötő külön kapcsolóelem van alkalmazva. 20 Mivel a mennél gyorsabb csőcsere szempontjából a fegyvernek gyors és egyszerű szétszerelhetősége szükséges, mindazok az elemek, amik a csőnek gyors kiszerelését gátolnák, úgy vannak elrendezve, liogv 25 azok a kiszerelés megejthet őse céljából a cső pályájából egyszerűen kiiktathatók. Vonatkozik ez különösen a závárzat — megakasztó berendezésre és az elsütő — szerkezetre. A találmány értelmében a zá-30 várzal megakasztó berendezése és az ütőszeg megakaszlói külön tokban vannak elhelyezve, amelv egyetlen kézmozdulattal a fegyverből ki- és abba ismét beiktatható. A gyors csőcsere szempontjából akadályt 35 képezne az is, ha a csővel visszafutó ama felület, amely az ütközővel kerül összeműködésbe, olyképen volna elrendezve, hogy a csőkiszerelés céljából annak eltávolítása volna szükséges. Ezért a Lalál-40 mány szerinti fegyvernél azon ütközőt, amely a cső pályájába nyúlik előnyösen a cső hátulsó végén alkalmazzuk. Tesszük ezt azért is, mert tartósság szempontjából az ütközőt rúgósan képezzük ki, már pedig 45 a csőnek hátulsó vége az, amely a fegyvernek lövés által való fölmelegedése folytán legkevésbbé szenved. Ennek folytán a hátúi lévő ütköző felülettel összeműködő, tehát hátul elrendezett ütköző meg van kiso mélve a fölmelegedéstől, amely a rúgót kilágyíthatná. Ugyancsak a gyors csőcsere és neliéz körülmények közt (pl. sötétségben) is biztos és gyors összeszerelhet őség szempont-55 jából a szóban forgó lőfegyver úgy van szerkesztve, hogy az ütőszeg ütőrúgóstól és a zárórúgó is a závárzattal van összeépítve. Csőcsere alkalmával tehát a csővel együtt a teljes závárzat ütőszeggel, ütőrúgóval és zárórugóval együtt, egyetleneo kézmozdulattal, a fegyverből eltávolítható és összeszerelésnél csupán a hüvely és a hüvelyben elhelyezett csőrúgó tolandó a fegyverbe, ami rendkívül könnyen és sötétben is elvégezhető. 6; Hasonló fegyvereknél igen fontos, hogy a sorozatos lövések mennél ritkább és mennél rövidebb megszakításokkal legyenek leadhatók. Egyik akadályát képezte ennek eddig az a körülmény, hogy a tárcsere al- 7( kalmával, vagyis ha a kilőtt tár helyett töltényekkel ellátott új tárt helyezünk a fegyverre, a fegyver elsütése előtt a závárzatot fel kellett nyitni és az első töltényt a töltényűrbe beadagolni, hogy azután a 7í fegyvert elsüthessük. Hogy a tárcsere alkalmával ezt a töltőműveletei elkerülhessük és ezáltal a lehető legrövidebb Lűzszünetet érhessük el. a fegyveren egy, a kiürített tár adagolólemeze által beikta- S( lott megakaszlóelem van elrendezve, mely a závárzatot az utolsó töltény beadagolása után nyitott helyzetben megtartja. Ez a megakasztó berendezés is tükörképét mutálja az eddig ismerleknek, amennyiben 8í rúgója azt állandóan fölfelé szorítja a kiiktatott helyzetbe, míg az adagolólemez lefelé nyom ja, ha a megakaszlás céljából beváltja. Ez a megakasztó elem a bemutatott kiviteli alakban kéLkarii emeltyűből 9( áll, amelynek egyik végén a megakasztó kampó, a másik végén pedig gomb vau alkalmazva. Ha az új tárat a fegyverre helyeztük, a gomb megnyomása által a kampó a závárzalból kiiktatódik és a zá- 9c várzat becsukódván, az új tár első töltényét a töltényűrbe tolja, úgyhogy a fegyver a gomb megnyomása után azonnal elsüthető. A találmány szerinti önműködő lövőfegy- ic vernek főrúgói: a csőrúgó és a závárzat előretoló rúgója, de az ütőrúgó is, egy a fegyver hátulsó végén elrendezett hüvelyben vannak megtámasztva, mely bajonettzárral kapcsolódik a fegyverhez. Nehogy ic helyleien beforgatás által a bajonellzár véletlenül kikapcsolődhassék, a bajonetlzárnak kapcsolódó felületei a találmány szerinl olyan új kiképzést nyerlek, hogy a bajoneítelzárás csak akkor létesül, ha a két n reteszelődő felületnek egymásba forgatása tökéletesen megtörténi, illetve a találmány szerinti bajonettzár alkalmazása által a hüvely vagy kapcsolódik a fegyver köpenyével és akkor elzáródása feltétlenül biz- 11 tos, avagy nem kapcsolódik és akkor a hüvelyhez támaszkodó rúgók hatása alalt
