93506. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lövőfegyver

Megjelent 19Í50. évi március hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 93506. SZÁM. — XlX/a. OSZTÁLY. Önműködő lövőfegyver. Fegy verneki Frommer Rudolf vezérigazgató m. kir. udvari tanácsos Budapest. A bejelentés napja 1925. évi szeptember hó 18-ika. Hosszan hátramozgó csővel bíró önmű­ködő lőfegyvereknél, különösen mestersé­ges hűtés nélküli fegyvereknél tapasztal­ható fennakadások leggyakoribb okozója 5 az, hogy a csőrúgó nem képes a lövés után hátraszökött csövet előre tolni, mely alka­lommal tudvalevően a kilőtt töltény hü­velye a töltényürben meglazítandó, abból kihúzandó és kivetendő. Ha pl. a cső fel-LO melegedése után egy töltényhüvely a ren­desnél erősebben szorul a töltényűrbe, ak­kor a csőrúgó már nem képes a csövet előretolni és a fegyver működésében fenn­akadás áll be. 15 Jelen találmány célja az ily fennakadá­sokat kiküszöbölni, amit a találmány ér­telmében azáltal érünk el, hogy a lövéskor bátraszökő cső pályájába egy helybenálló ütközőt rendezünk el, melybe a cső vissza-20 futásának vége előtt beleütközik. Ezen üt­közés dinamikai hatása abban nyilvánul, hogy a csövet előre löki és ezzel a cső­rúgó hatását is támogatja. Az ütközés oly heves, hogy még a rendesnél gyengébb 25 csőrúgó esetében is a cső biztosan előre­szökik, mert az ütközés dinamikai hatása a csőnek a závárzattól való szétválását, illetve a töltényhüvely meglazítását, alöl­tényürből való kihúzását és a fegyverből 30 való kilökését idézi elő. Az ily módon be­rendezett önműködő lőfegyvereknél, amint azt a végzett kísérletek igazolták, hüvely bentrekedésekből folyó fennakadások nem fordulnak elő. 35 A fentiekből látható, hogy a fegyver mozgó alkatrészei közül a legsúlyosabb (cső és csőtok) vannak felhasználva abból a célból, hogy az ütközővel való mennél hevesebb összecsapódás által nyert tömeg­hatás révén végezzék a töltény meglazítá- 40 sát és kivetését. Ebből az elrendezésből ön­ként következik, hogy a cső rugója lehe­tően gyöngére méretezendő, minden esetre azonban oly erősre, hogy a cső és csőtok súlyát a nyugalmi helyzetbe vissza tudja 45 tolni. A csőrúgónak eme méretezése azért fontos, hogy a visszafutó csőnek hátramoz­gását mennél csekélyebb mértékben fé­kezze le, hogy a visszaszökő tömeg men­nél nagyobb eleven erővel csapódjék az 50 ütközőbe és mennél nagyobb lendülettel kapjon előre, a kilőtt hüvely lazítása, illetve kidobása céljából. Már ismeretesek olyan lövőfegyverek, amelyeknél a visszafutó csőre egy fékező- 55 rúgó hat, amely a hátraszökő cső mozgá­sát fokozatosan lefékezi, amíg a cső hátra­mozgása megszűnik. Ezen fegyvereknél a závárzat, melyre a fékezőrúgó nem hat, eleven erejénél fogva a hátramozgást foly- 60 tatja, mely alkalommal a csőből kicsava­rodik és ilyképen végzi a töltényhüvely meglazítását, kihúzását és kivetését. Ezen ismert fegyvereknél éppen az ellenkező hatások jönnek létre, mint a 65 találmány szerinti fegyvernél. Azoknál t. i. a cső hátramozgását lefékezzük, úgyhogy sebessége a megállásig fokozatosan csök­ken, míg a találmány szerinti fegyvernél a cső hátramozgását nemcsak, hogy nem 70 fékezzük, hanem a sebességet lehetően gyönge csőrúgó által fokozzuk. A cső visz­szal'utásának végén az ütközőbe való heves ütközés által a csövet hirtelen megállíti juk, hogy az mennél hevesebb ütközés 75 által előre lökessék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom