93340. lajstromszámú szabadalom • Vasúti-, közútikocsik és egyéb járművek tengelycspjaihoz való kenőcsapágy

Megjelent 1930. évi március hó 17-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LÉTRÁS 93340. SZÁM. — V/b. OSZTÁLY. Vasúti, közúti kocsik és egyéb járművek tengelycsapjaihoz való kenőcsapágy. Eveno György mérnök Paris. A bejelentés napja éri junius hó 12-ike. Belgiumi elsőbbsége 1923. évi julius hó 23-ika. "Jelen találmány tárgyát vasúti, közúti kocsik és egyéb járművek tengelycsapjaihoz való kenőcsapágyakon eszközölt javítások alkotják, melyek főleg a következő 5 négy részletre terjednek ki: a) az olajmeritő tárcsán egy szórószervnek az elrendezésére, b) a csapágycsésze forgás elleni biztosítására szolgáló, hosszanti ütközőlécekre, 10 c) a leszerelhető tokkal ellátott porfogók rendszerére és d) az olajszínt emelésére szolgáló berendezésre Ezen különböző javítások egy-egy 15 példaképem foganatosítási alakja a csatolt rajzon van feltüntetve, nevezetesen az 1. ábra a találmánybeli javításokkal ellátott kenőcsapágyat hosszmetszetben mutat be: a 20 2. ábra az 1. ábra a—b vonala mentén vett keresztmetszet, melynek alsó felében különösen a hosszanti ütközőlécek és az olajszínt emelésére szolgáló berendezés vannak feltüntetve. A J5 3—6. ábrák a két darabból való porfogónak felső és alsó részét eliünézetben és ke resztmetszetben ábrázolják. A bemutatott ábrák szerint a t«ngely csap, mely a már ismert szervekkel fel 30 van szerelve, a végén megerősített olajmerítő (2) tárcsát hordozza. Ismeretesek már hasonló karok, melyek az olajtartányul szolgáló, alsó csapágytokrészből az olaj merítésére valók és ame-35 lyek a kenőanyagot akár a centrifugális erő hatása alatt a csapágytok felső részében alkalmazott csatornákba juttatják, akár pedig cseppekben való lecsurgás révén osztják el a csapágy csészén. A gyakorlati eredmények azonban azt igazol- 40 ták, hogy az ilyen karok nem engedik meg a kenőanyagnak a (3) csapágycsószére való megfelelő lecsepegését akkor, amidőn a járműnek nincs meg a kellő nagy sebessége, .azaz midőn a (2) tárcsa 45 nem forog elég gyorsan ahhoz, hogy a centrifugális erő a kívánt mérvű kenőanyagszórást előidézze. Ebben az esetben a (4) tartányból merített olaj a tárcsához tapad és ezen végigfolyva az olajtartóba 50 csepeg vissza minden hasznos hatás nélkül. A jelen találmány szerinti javítás már most abban áll, hogy az olaj merítő tárcsát hegyes szögű (5, 6) törésekkel látjuk el, 55 úgyhogy a tárcsának (7) része olajszóró gyűrűt alkot. Ezen olajszóró (7) gyűrű belső szélén egy vagy több (8) furatot al kalmazunk. Az ily módon kiképezett tárcsa az eddig használt szerkezettel szemben 60 nagy előnnyel bír. Ha ugyanis a tárcsa forgássebessége nem elég nagy ahhoz, hogy az olajozást a centrifugális erő hatása alatt végezze, akkor a tárcsa áltsil merített olaj a tartány felé való útján be- 65 ömlik a (7) szórógyűrűbe, ahonnan nem távozhatik máskép, minthogy becsepeg a szétosztó övbe, vagy magának a tárcsának szélei mentén, vagy pedig a (8) furatokon keresztül. A tárcsa felső részének 70 helyzetéből (1. ábra) világosan megérthető, hogy a kenőanyag csak a (3) csapágycsészére folyhatik le, vagyis hatásos módon. Másrészt azt tapasztaltuk, hogy a lö* 75 kések következtében, bármilyen természetűek legyenek is ezek, a jármű felfüggesztő