93302. lajstromszámú szabadalom • Vetítőernyő

Megjelent 1930. évi március hó 17-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 93302. SZÁM. — IX/h. OSZTÁLY. Vetítőernyő. Nappali vetítő Részvénytársaság- Budapest. A bejelentés napja 1925. évi augusztus hó 1-je. A találmány álló vagy mozgó képeknek, ráeső vagy áteső világítású vetítéséhez való ernyőre vonatkozik. A találmány célja, hogy a fehér és fekete, >5 illetve a •fény és árnyék ellentétét a vetített képen fokozzuk és emezt diffúz világosság zavaró hatásától annyira mente' sítsük, hogy ne csak sötétben, hanem napfénynél vagy mesterséges világosság. 10 ban is, szabadban, vagy bárhol is tökéle fces képeket nyerhessünk. A találmány önmagukban ismeretes elemeknek oly kombinációjából áll, hogy a tulajdonképeni önvilágító, vagyis a 16 vetített fényt szétszórtan visszaverő, de amellett áttetsző vetítőernyő mindkét ol dalán egy-egy borítás van, még pedig a nézőoldalon sötét háló, illetve egyéb, a vetített fényt átboosájtó, a szétszórt fényi 20 azonban át nem bocsájtó borítás, az ellen tétes oldalon pedig fényzáró fekete, illetve egyéb átlátszatlan, sötét borítás. A találmányt az idetartozó rajzok nyo» mán írtuk le közelebbről, melyek néhány 25 kiviteli példát vázlatosan tüntetnek fel. 1. és 3. ábra egy-egy rávilágításos ve títőernyő vízszintes metszete. 2. ábra átvilágításos vetítőernyő víz szintes metszete. 30 4. ábra fedőháló mintája. Mindenütt (1) a vetítő fénysugárnyaláb, (2) a tulajdonképeni vetítőernyő és (3) a képmezőt körülfogó keret. Az 1. ábra szerint a (2) áttetsző, fehér, 35 tulajdonképeni vetítőernyő nézőoldalát, (4) szabad térköz közbenhagyásával, (5) fénytelen, fekete háló, hátsó oldalát pedig (8) fényzáró, fekete réteg borítja. A (2) ernyő önvilágító, vagyis olyan 40 test gyanánt szerepel, amely a ráeső vetített fényt szétszórtan veri vissza. A % (5) háló az (1) fénysugárnyaláb85—90%-át keresztülbocisátja, mimellett a háló oly sűrű, hogy közönséges, diffúz fényt nem bocsájt át, A (8) réteg teljesen fényáthat- 4."> ian. A koncentrált (1) vetítő sugárnyaláb áthatol az (5) hálón ós a (2) ernyőre élesen beállított kép meglepő tisztának és plasztikusnak mutatkozik. Ezt a jelensé;

50 get szemünknek optikai csalódása magyarázza. A néző u. i. úgy látja, mintha a megvilágított hálórészek eltűntek, a beárnyékoltak pedig a képsíkba átplántálódtak volna. Mihelyt a vetítősugárnyaláb f>5 az ernyőt éri, az ember szeme önkénytelenül mindjárt az ernyő nézősíkjára, vagyis a képsíkra áll be s a megvilágított helye ken csakis a fehér ernyőt, a beárnyékolta kon pedig csakis a sötét hálót látja, de 6i> emezt is a képsíkban. Az (1) vetítő sugárnyalábban megvilágított hálórószek azért is könnyen eltűnnek az ember szeme elől, mert a háló a képsíkon kívül van; ahol az a képsíkra be- 65 álló szem előtt szükségképen elmosódik, igaz, hogy a háló némi fényveszteséget okoz, de ennek mérve gyakorlatilag teljes séggel jelentéktelen. Az egész csupán abban mutatkozik, hogy a fehér helyeket vO lágyítja és mozgóképeknél az ú. n. esővonalak kellemetlen hatását csökkenti. A beárnyékolt képrészeken először is hiányzik a vetítőfény, másodszor elmarad az ernyő önvilágítása, harmadszor megje- 75 lenik és teljes mértékben érvényesül a háló vetett árnyéka, negyedszer pedig természetben mutatkozik a fekete háló maga is, amelynek beárnyékolt részei látszólag a képsíkba mennek át, ötödször pedig át- 80