93281. lajstromszámú szabadalom • Két ellentétes irányban kitérítő vasúti váltó megrövidítő kapcsolata
Megjelent 1930. évi március hó 17-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIR ÓSÁG SZABADALMI LÉTRÁS 93281. SZÁM. — Va/1. OSZTÁLY. Két, ellentétes irányban kitérítő vasúti váltó megrövidítő kapcsolata. Joseph Vög-ele A.-G. Mannheim, A bejelentés napja 1926. évi január hó 7-ike. Németországi elsőbbsége 1925. évi január hó 17-ike. Ha két, ellentétes irányban kitérítő váltót normális építésben egymásmellé fektetünk (1. ábra), akkor a járművek az (I)-től (IV)-hez való menetnél nem járhat-5 nak be, amint az kívánatos lenne, olyan S-görbét, melynek forduló pontja az (St) ütközési helyen van, hanem a külső sínszál mentén vezettetve a többszörösen megtört (zd2 , zs2 , St, zs4 ) vonal mentén 10 kell, hogy haladjanak. Ugyanez az eset áll fenn a (IV)-től (I)-hez való menetnél is. Ezáltal a járás igen nyugtalan. Azonban még ennél nagyobb nehézség is keletkezik az ilyen meneteknél. Két olyan 15 jármű közt, melyek ütközőikkel egy S-görbe forduló pontjában éppen egymáshoz ütköznek, oldalirányú kilengések keletkeznek, melyek annál nagyobbak, minél kisebbek a görbesugarak és minél 20 nagyobbak a járműhosszak és a járműveknek hosszirányban kiálló részei. Ezért tiszta S-görbék, tehát közbeiktatott egyenesek nélküli S-görbék, pl. a Német Birodalmi Vasútnál, csak 180—190 m. görbe-25 sugáron felül lehetségesek. Olyan váltóknál, melyek felülvágással vannak szerkesztve, az ütközők kilengése az ütközés magasságában (<pá — <p0) a felülvágás kétszeres mértékével nagyobbodik. Ha te-30 hát 180 m. sugarú váltókat S-görbévé akarunk egyesíteni, akkor egy közvetítő egyenest kell közbeiktatnunk, melyet az előírások joggal követelnek meg 6 m. hoszszúnak. 35 Az ez által keletkező hossz-veszteség elkerülésére az utóbbi időben többször megkísérelték, hogy más megoldást találjanak. Az (I)-től (IV)-hez és a (IV)-től (I)hez való menetekhez tiszta S-görbe és a (II)-től (III)-hoz és (IH)-tól (Il)-höz való 40 egyenes átmenet olyan szerkezetnél keletkezik, melynél a két váltó nyelvcsúcsai csaknem egymáshoz ütköznek. Ez az építési mód azonban ezért kivihetetlen, mert a nyelvcsiicsoknál bizonyos nyombőví- 45 tósre van szükség (ami a Német Birodalmi Vasútnál pl. legalább 10 mm.). Ez a nyombővítés igen megnehezíti a megoldást. A 2. ábra szerint, mely kísérletet mutat 50 a megoldásra, az (I)-től (IV)-hez és (IV)től (I)-hez való menetekhez tiszta S-görbét érünk ugyan el, azonban a (Il)-től (III)-hoz és (Ill)-tól (Il)-höz való egyenes átmenetek, az (se) nyombővítés mértéké- 55 ben, oldalirányú eltolódást szenvednek, mely, legalább is gyors járású vonatoknál igen zavarólag hat, azonkívül a (Ilitől (IV)-hez való menetnél a <p0 beesési szög hatása tekintetében <pl-re növekedik 60 és így hosszú lokomotívok, az alkalmazott nyombővítés dacára, még mindig beszoríttatnának a nyelvcsúcsnál. Csak kb. kétszeres nyombővítésnél, mely azonban ismét valamennyi egyéb hátrányt meg- 65 kétszerez, kerültetnék el a lokomotívok beszorulása. Megkísérelték továbbá, hogy a 10 mm.-es nyombővítést a két oldalra egyenlően elosszák. Ez azonban más nyelveket tesz 70 szükségessé, ill. a görbe megtörését (zd3 )ban és (zd2 )-ben igényelné. A növelt (J eltérési szög ekkor nem lesz kisebb és a járművek beszorulása sem kerültetik még el, mert ehhez itt is kb. a kétszeres nyom- 75 bővítésre lenne szükség. Mindkét fent leórt megoldás továbbá azzal a nagy hátránnyal jár, hogy a (bx b3 ),
