93277. lajstromszámú szabadalom • Eljárás erdőállomány körül vagy ezen átmenő vihar ellen védő szegélyező sáv

Megjelent 193Q. évi március hó 17-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 93377. SZÁM. — X/k. OSZTÁLY. Eljárás erdőállomány körül vagy ezen átmenő, vihar ellen védő szegélyező sáv létesítésére. Stock Emil erdőmester Bad Flinsbergr (Szilézia). A bejelentés napja 1926. évi jnlius hó 15-ike, Németországi elsőbbsége 1925. évi julius hó 20-ika. Tapasztalat szerint az erdőállománynak a vihar által veszélyeztetett szélein levő fatörzsek gyökerei a szél folytonos behatása következtében meglazulnak és tartá-5 sukat elvesztik. Az ismertetett jelenség magyarázata azon alapszik, hogy az erdő előtt a légáram duzzasztása következik be és emellett az nagy erőt fejt ki a fatörzsekre, amelyek ezáltal megdőlnek vagy elhajla-10 nak, illetve derékon törnek. / A találmány értelmében a fakoronák lefűrészelése útján a mellső sorokban a talaj felületéhez képest ferde, felfelé emelkedő síkot állítunk elő, aminek révén a lég-15 áramnak, illetve szélnek azonnal az emlílített síkban való elterelését érjük el és az erdő szélén felduzzasztott légáram a fákra hosszuk jelentékeny mértékben való megrövidítése miatt nem fejthet ki oly erőt, 20 amely azok megdöntésére vagy törésére elégséges volna. A találmányt a következő módon foganatosítjuk: Az erdő szélén a talaj lejtősségének meg 25 felelő szélességű sávon a fatörzseket lefejezzük, vagyis az említett (a, b, c) sávokiban levő fatörzseket (4. ábra) a hossz meghatározott százalékrészéig a talajhoz ferdén felfelé emelkedő síkban koronájuk-10 tói megszabadítjuk és pedig annyira, hogy a sávok mögött fekvő erdőállomány megmaradt koronái az említett síkon túl nem nyúlnak. A találmány felülről lefelé vagy alulról felfelé áramló széláramok esetén, 5 vagyis hegyen fekvő erdőknél (1. és 2. ábra) és vízszintes széláramok esetén, vagyis vízszintes talajon fekvő erdőknél is (3. ábra) alkalmazható. A találmány azon alapelven alapszik, hogy a fatörzsek súlypontja a korona meg- 40 rövidítése, illetve eltávolítása folytán eltolódik és a széláram számára rendelkezésre álló támadó felület megrövidül, illetve kisebbedik. A szélnyomás emeltyűkarja ily módon csökkenthető és így a szél nem kc- 45 pes arra, hogy a törzseket eltörje, a gyökereket meglazítsa és ezáltal a fatörzseket döntse. A vihar ellen védő sáv egyrészt megtöri a vihar erejét és másrészt megváltoz- 50 tatja nyomásának irányát, minthogy a légáramot arra kényszeríti, hogy a sáv mögött fekvő erdőállomány fölött haladjon el. A vihar ellen védő sáv az egész erdő körül létesíthető. Minthogy azonban min- 55 den vidéknek megvan a maga veszélyes széliránya, elégséges, ha a védő sávot csak ezen széliránnyal szemben létesítjük. A találmány az erdőállományon harántirányban átmenő osztási csapás létesítését 60 is lehetővé teszi, mimellett az osztási csapásnak a veszélyes széliránnyal szembenfekvő fasorait azonos módon lefejezzük (4. ábra). Ez az osztási csapás azután a Wagner-féle szegélyező eljárás alkalmazását 65 teszi lehetővé az erdőnek az osztási csapás által elválasztott részeiben. Ezen eljárás szerint az osztási csapást O—W irányban vezetjük és első sorban 10—15 m széles kopár (e) sávot létesítünk. Ezen kopár sáv 70 mellett azonos szélességű úgynevezett (f, g) lazíitási sávokat alkalmazunk, amelyekben a falameget mindinkább kisebb mértékben beborítás mellett hasznosítjuk. A vonalkázott (d) sávban levő fák a rajz 1—3. ábrái- 75 ban feltüntetett módon le vannak fejezve.