93267. lajstromszámú szabadalom • Légcsavar

Megjelent 1930. évi március hó 17-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 93267. SZÁM. — V/h. OSZTÁLY. Légcsavar. Reed Sylvanos Albert gyáros New-York. A bejelentés napja 1925. évi május hó 23-ika. A találmány tárgyát légcsavar képezi, amely főleg fémből készül. A feltaláló által ajánlott javításoknál az ismert Reedféle csavar szolgál alapul, amely előnyö-5 sen egy darab magas húzási szilárdságú könnyű fémből, pl. duraluminból készül, mimellett a masszív, késszerű szárnyak olyan vékonyan vannak kiképezve, hogy a centrifugális erőnek lényegesein hozzá 10 kell járulnia ahhoz, hogy a röpülésnél a kivánt merevséget elérjük, míg másrészt az egymás után következő szárnykeresztmetsizetek úigy vannak méretezve, formázva és fokozatosan csökkentve, hogy az 15 anyagban rejlő merevség elégséges arra, hogy az emelkedési szöget változatlanul megtartsa. Ezeken a csavarokon bizonyos rendszebályoikat kellett foganatosítani avégből, 20 hogy azokat a szokásos, fából készült légcsavarok helyett hasonló acélagyra lehessen rászerelni; ilyen rendszabályok különösen lapos középdarabbal való kiképzés vagy ívelt lelaposítás a középen vagy 25 olyan töltő darabok alkalmazása, amelyek a szokásos agyperemekhez és aigycsavarokího'z illeszkednek, miáltal azonban a hajtóerő a csavarszárny azon részein, amelyek az agy közelében fekszenek, bi-30 zonyos mértékig csökken. Ha már most sikerül ilyen légcsavarokat saját aggyal ellátni, akkor a felszerelés egyszerűsítését 'és a súly csökkentését érjük el. A jelen szabadalom tárgya egy ilyen berende-35 zés, amelynél a felépítés további egyszerűsítését és a csavarnak és agynak súlycsökkenését érjük el, mimellett egyidejűleg azt is elérjük, hogy a csavarszárnyak egészen az agyig ugyanazzal a 40 hajtóerővel bírnak. A találmány tárgya különösen akkor használható, ha a légcsavart a szokásos hengerlő eljárások egyikével előállított fémlapból közvetlenül készítjük anéllkül, hogy a csavar középrészét külön kellene 45 kovácsolni a,végből, hogy a csavarközépen a szükséges vastagodást elérjük, amelyen át lyukat lehet fúrni a csavartengely számára. A találmány tárgya tehát abban áll, hogy egy aránylag vékony, hosszúkás 50 fémlapot a két vég között a középen egy középső, a lemez síkjában futó hasítiékkal látunk el, azután ezt a hasítékot felékeléssel szélességében annyira bővítjük, hogy elég nagy tér képeztessék a osavartengely 55 hordozó csapja vagy egy tokszerű betét felvételére, amelyet felékeléssel vagy más hasonló módon rögzíthetünk a tengelyen. A találmány szerint ez az oldalirányban kiszélesített hasíték sugárirány- 60 ban kifelé a csavarszárnyafcba csúcsban fut összie, avégből, hogy a csavarás! igénybevétel átvitelére a szükséges merevséget elérjük; ebbe egy oldalsó ki ugrásokkal vagy bordákkal ellátott tok- 65 szerű betét illik bele, amely kiugrások, vagy bordák a hasítéiknak ezen hegyben összefutó végeit töihbé-kevésbbé kitöltik és ezáltal a csavarási igénybevételek átvitelének sugarát nagyobbítják. Lehet to- 70 vábbá keresztirányú merevítő részeket is alkalmazni avégből, hogy a csavart a hajtóművel szilárdan kapcsoljuk és a hasíték végein a további felszafcadást megakadályozzuk. A találmány végül ilyen 75 fémcsavarok előállítására szolgáló különleges eljárásira is vonatkozik, amint az egy foganatosítási példának alábbi leírásából adódik, amely példát a mellékelt rajz ábrázolja. 80