93261. lajstromszámú szabadalom • Kézi hajtású, lapátkerekes vizi jármű

Megjelent 1930. évi március hó 11 213-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI RlUfeÁG SZABADALMI LEIRAS 93261. SZÁM. — XV/c. OSZTÁLY. Kézihajtású, lapátkerekes vízijármű. Lakos Kálmán lakatosmester Budapest. A bejelentés napja 1925. évi április hó 23-ika. A vízijárműveknek, különösen csónakoknak, a szokásos módon, evezőkkel való hajtása, tudvalevőleg a testi erő kellő kifejtése és kihasználása, valamint a spor-5 tolás szempontjából, sok tekintetben kedvezőnek mondható, de maga a hajtás módja, szakaszos lévén, nem felel meg a modern gyakorlati követelményeknek, eltekintve attól, hogy az evezők a vízijármű 10

testétől független szerveket alkotnak, ami közismert gyakorlati hátrányokkal jár. Érthető ezért, hogy — különösen személyszállítás céljaira — már régen törekedtek az evezős hajtásnak vízi jár műveknél, kü-15 lönösen csónakoknál is, folytonos kézi hajtási móddal való pótlására úgy, amint az a modern technikában mindenféle mótoros hajtással szokásos. A testi erőnek vízijárműveknél a foly-20 tonos hajtásra való felhasználására eddigelé kétféle hajtási módot hoztak javaslatba és pedig lapátkerekeknek vagy a hajócsavarokhoz hasonló szerveknek megfelelő áttétel útján kézi forgattyúval, 25 vagy a kerékpárokhoz hasonló, lábbal való hajtását. A kézi forgattyús hajtás meglehetősen fárasztó, hamar kimerítő és a testet egyoldalúan veszi igénybe. A kerékpárokhoz hasonló hajtás tudvalevőleg 30 szintén egyoldalúan veszi igénybe az emberi izmokat, általában pedig egyik hajtási mód sem tartotta meg az evezős hajtásnak előnyös részét, vagyis a testi erőnek (a karizmoknak és a felsőtest izmai-35 nak, sőt az alsó test izmainak is) meszszemenő kihasználását. Tudvalevő továbbá, hogy a kormányzás az összes eddigi ily járműveknél kézzel történt. Ezzel szemben a találmány szerinti vízi-40 jármű, különösen csónak, lényegileg teljesen megtartja az evezős hajtásnak említett előnyét, de kiküszöböli annak hátrányait, vagyis a szakaszos hajtási módott és a különálló evezőket. Ezt a találmány szerint azzal érjük el, hogy magá- 45 ban véve ismert lapátkerekek hajtására a vasúti hajtányokéhoz hasonló hajtószerkezetet alkalmazunk, amikor is a járművezető az evezős csónakoknál szokásos ülőhelyzetben marad és a hajtáshoz szin- 50 tén majdnem egész testi erejét kihasználja, kivéve a lábfejeket, melyeket viszont, a találmány szerint, az eddigiektől eltérő módon, a kormányzásra használunk fel, mely célból a kormánylapáttal 55 összefüggő, csuklós rudazat kiindulópontján a lábfejek pihennek és megfelelő, egyszerű lábnyomás szolgál a kormánylapát kellő beállítására. A mellékelt rajz 60 1. és 2. ábráin a találmány szerinti vízijárműnek példaképem, foganatosítási alakja vázlatos oldalnézetben, illetve felülnézetben van feltüntetve. A vízijármű teste, akár közönséges 65 alakú, megfelelő méretű csónaktestből, akár pedig, mint a jelen példában, két üreges, de felül is zárt keskeny (1, 2) csónaktestiből áll, melyek a járművezető és esetleges további személy vagy szeméi 70 lyek elhelyezkedhetése céljából, egymástól bizonyos távolságban vannak és harántirányú tartók segélyével vannak egymáshoz kötve. A vízben való tulajdonképeni hajtásra egy vagy két (3., 4) lapá- 75 toskerék szolgál, melyeknek közös (7) tengelye (5) oldalkarokban van ágyazva, melyek a két (1,2) csónaktest egyik haránttartója gyanánt szolgáló (6) gerenda útján vannak egymással egyesítve. A (3, 4) ke- 80