93061. lajstromszámú szabadalom • Centrifugálgép

- 3 — A motor (10) akként van beszerelve, hogy szabadon végezhessen lengő mozgá­sokat egy oly horizontális síkban fekvő tengely körül, amely a mótor vertikális 5 tengelyét, illetőleg a tengely (15) geo­metriai középvonalát metszi és pedig a mótor két szélső (alsó és felső) vége kö­zött a középen, illetőleg a mótor súlypont­ján át. A kivitel egy egyszerű módja 9 abban áll, hogy az aljzat felső részében (2), az alsó él fölött a kellő magasságban egy belső gyűrűalakú merev tartót (19) rendezünk el, amelynek belső nyílása (20) nagyobb átmérővel bír, mint a mótor váza 5 (11) ós annak két oldalán egymással szemben egy-egy befelé irányuló csappal (21) van ellátva, amelyek a gyűrű tenge­lyének szemben fekvő oldalain feküsznek és egymástól való távolságuk akkora, tt hogy a mótor váza egy bizonyos játékkal közéjük szerelhető. A mótor vázának külső kerülete két szélétől lehetőleg egyenlő tá­volságban és az átmérő irányában egy­mással szemben egy-egy sugárirányban j kinyúló csappal (22) van ellátva. A csa­pok elrendezése és méretei olyanok, hogy azok a motorral a külső gyűrű csapjainak összekötő vonalára merőlegesen és azok­kal egy síkban, tehát egy közös kör kerii-3 létén rendezhetők el. A motort egy gyűrű (23) szabadon veszi körül, amelynek kerü­letén egymástól egyenlő távolságban négy hüvely van kiképezve. E hüvelyek hosszirányú metszete négyszögalakú és 3 méreteik akként vannak megválasztva, hogy egyenként egy-egy csapot (21) vagy (22) a gumiból, vagy más hasonló rugal­mas anyagból készült tömbökkel (24) együtt képesek befogadni, miközben egy­) egy hüvelyben két-két tömb, célszerűen egyik a csap felett, a másik a csap alatt van elrendezve. E tömbök vagy párnák, mint a rajzból látható, akként vannak el­rendezve, hogy mint központosító szervek j működnek, vagyis igyekeznek a motort mindenkor oly helyzetbe állítani, hogy tengelye merőleges legyen. A mótor ily rugalmas ágyazása azt képessé teszi, hogy forgás közben önműködően beálljon abba ) a helyzetbe, amely a dinamikai egyen­súlynak megfelel, ha a súlypont a ten­gely geometriai középvonalából kiesik és ennek következtében oldalirányú erők lépnek fel és ismét beálljon normális ver-i tikális helyzetébe, ha az oldalirányú centrifugális erők megszűnnek. A burko­lat (3) felső részén a kezelhetőség szem pontjából kellő magasságban van a mótor kapcsolója (25) elrendezve, amelyből a vezeték egy csövön (26) ágazik le a mó- 60 torhoz. A tengely (15) felső végére egy tartály (27) van szerelve, amely a szövetneműek, illetőleg tetszőleges más kezelendő anyag befogadására szolgál. A tartály fenekének 65 középső részén van a tengellyel egybe­kötve, tehát a tengellyel együtt forog, a tengelyre merőleges sík mentén azonban csak korlátolt mértékben végezhet kilen­géseket. E célból a tengely (15) vége és a 70 tartály feneke köré egy, e korlátolt mér tékű kilengéseket lehetővé tevő kapcso­lás (28) van beiktatva. Egy ily egyszerű és a c ólnak megfelelő kapcsolást a 7. ábra tüntet fel, ahol a tengely (15) végére 75 küllőszerűen elrendezett három kar (28a) van felszerelve, amely karok végeikkel egy bőrből, szövetből vagy valamely más hajlékony és rugalmas anyagból készült tárcsa (28b) külső kerületéhez vannak 80 erősítve. A tárcsa külső kerülete más­részt mereven egybe van kötve a tartály (27) fenekével és pedig akként, hogy a tartályhoz tartozó bekötések a küllők be­kötései közé esnek. 85 A tartály (27) dobszerű alakban van kiképezve és felső részén egy széles nyí­lással bír, míg fenekének középső része (29) súlyos kivitelben készült. E középső rész a tartály közepén felfelé emelkedik 90 és tömegelosztása olyan, hogy a tömeg túlnyomó mennyisége lehetőleg a tartály középpontjának közelébe essék. A szerke­zet súlyát célszerűen úgy választjuk meg, hogy a holtsúly, tehát elsősorban a tar- 95 tály súlya, nagyobb legyen, mint a hasz­nos súly, vagyis a tartályba helyezett ke­zelendő anyag (szövetneműek) stb.. illető­leg a csatornában felgyülemlő anyag súlya, úgyhogy még forgás esetén is az 100 összes tömegek közös súlypontja ne essék kívül nagy mértékben a tartály geometriai közepéből. Ezen kiképzés mellett arány­lag kis indítónyomaték szükséges, tehát kis hajtómotor. Egyúttal kisebb lóvén az 105 indításkor az áramlökés, a motorban az átütés veszélye is kisebb. A tartály súlyos fenékrészében (29) egy vájat (30) van kiképezve, amely a tenffplv (15) felső Végét és a kapcsolást (28) fo 110 gadja magába. Ez utóbbi a vájat feneké­hez van erősítve és célszerűen akként van elrendezve, hogy a tartály súlypontja a kapcsolás alá essék. Ezáltal elérjük azt hogy a tartály egyensúlya stabilis lévén, 115 a normális esetben vízszintesen áll. A tartály alsó kerületén a burkolatban ki­képzett csatorna (4) fölé függ be és úgy

Next

/
Oldalképek
Tartalom