92890. lajstromszámú szabadalom • Repülőgépek stabilitását növelő berendezés

1. ábra a függélyes stabilizátorral ellá­tott repülőgép oldalnézetét, a 2. ábra annak előlnézetét mutatja. A 3. ábra mutatja, amint a hossztengely 5 körüli elfordulásnál fellépő fékező nyoma­ték az elfordulást megakadályozza, A 4. ábra mutatja, hogy a függélyes ten­gely körüli elfordulás által olyan nyoma­ték keletkezik, mely az említett elfordulást 10 fékezi és megakadályozza. Az 5. ábra mutatja, hogy a repülőgépnek a hossz- ós függélyes tengely körüli egy­idejű elfordulásakor erőteljes stabilizációs nyomaték váltatik ki. Végül a 15 6. ábra szerint, ha a repülőgép a térben egyensúlyi helyzetét elvesztve mozog, füg­gélyes tengelye körül erélyes forgató ha­tásnak van alávetve, miáltal, mint később látni fogjuk, repülés közben egyensúlyi 20 helyzetébe ismét visszatér. Az ábrázolt kiviteli alakra vonatkoz tatva, (1) és (2) a két függélyes stabilizá­tort jelentik, melyeknek (3, 4) a nyomás­középpontjaik. 25 Ha a repülőgép valamely okból kifolyó­lag hossztengelye körül az (5) nyíl irá­nyában (3. ábra) mozog, a (3, 4) pontokban (6, 7) erők lépnek fel, melyek (1) karral hatva a repülőgép (8) súlypontján áthaladó 30 hossztengelyre, minden elfordulást meg­akadályoznak, vagy legalább is erősen fé­keznek. Az (1) kar hosszát a (3, 4) nyomás­középpontok összekötővonalának a (8) súly­ponttól való távolsága szabja meg. 35 Ha a repülőgép bármely okból hajlamot mutat, hogy a (9) középpontján áthaladó függélyes tengely körül (4. ábra) a (10) nyíl irányában elforduljon, úgy a (3, 4) pontokban, a (9) függélyes tengely körül, 40 (11) emelőkarral ható (11, 12) erők lépnek fel, melyek az említett elfordulást fékezik. Az (11) kar hosszát a (3, 4) nyomásközép­pontok összekötővonalának a (9) tengelytől való távolsága szabja meg. 45 Az 5. ábrán láthat juk, hogy ha a repülő­gép, a szárnyain való siklás folytán, a (13) uj íl irányában mozog, úgy a stabilizátorok (3, 4) nyomásközéppontjaira két (14, 15) erő hat, mely erők (12) emelőkarral működ-50 nek a (!(>) középponton átmenő hosszten­gelyre és a repülőgépet egyr ensúlyi helyze­tébe hozzák. Az (12) kar hosszát a (3, 4) nyomásközéppontok összekötővonalának a (l(i) középponttól való távolsága szabja meg. 55 Észrevehető még, hogy ha a repülőgép hossz- vagy függélyes tengelyhez viszonyí­tott egyensúlyi helyzetéből kitér, az emlí­tett stabilizátorfelületek a repülőgép pilla­natnyi mozgásirányával derékszöget al- 60 kotnak, miközben ez a mozgás, a mótor ha. fásától függetlenül, a stabilizáló felületekre nyomást gyakorol; ez a nyomás, melynek támadási pontja a hossztengelyek felett, a stabilizátorok nyomásközéppontjában van, 65 az oka a nevezett tengely körüli statikai, stabilizációs nyomatéknak, ami a készülé­ket újból normális egyensúlyi helyzetébe állítja vissza. Ha, mint a 6. ábra mutatja, a repülőgép bármely okból a (17) nyíl irá- 70 nyában mozog, úgy a (3, 4) pontokban két egyenlő (18, 19) erő lép fel, melyek közül az egyik erő [jelen esetben (19)] a másik (18) erőnél jóval kisebb emelőkaron hat a (20) középponton át haladó függélyes tengely 75 körül. A (18) erő nyomatékának nagyobb­nak kell lennie és ez a repülőgépet a (21) nyíl irányában mozgatja, miáltal a gép visszanyeri egyensúlyi helyzetét. A rajzon bemutatott kiviteli alaktól, a 80 találmány lényegének érintése nélkül, szá­mos eltérés is képzelhető. Szabadalmi igények: 1. Repülőgépek stabilitását növelő beren­dezés, azáltal jellemezve, hogy a fő- 85 hordfelületek külső szimmetrikus vé­gein két függélyes (1, 2) felület van el­rendezve, melyek egy szimmetriasíkhoz párhuzamosan fekszenek, hátrafelé meg vannak hosszabbítva és olykép vannak 90 elrendezve, hogy (3, 4) nyomásközép­pontjaik két teljesen szimmetrikus és a repülőgép függélyes tengelye mögé eső pontokba esnek. 2. Az 1. alatti berendezés kiviteli alakja, 95 azáltal jellemezve, hogy az (1, 2) füg­gélyes felületrészeiknek (3, 4) nyomás­középpontjai a repülőgép hossztengelye fölé esnek. 1 rajzlap melléklettel. Pallas nyomda, Budapest. 92899

Next

/
Oldalképek
Tartalom