92888. lajstromszámú szabadalom • Frekvenciakonverteres kompenzáló berenezés indukciós elektromótorokhoz

ban elhelyezett, tehát szintén nyugvó sze-­kundér tekercselésébe csiisztatógyűríík nélkül lehet bevezetni. Ily elrendezésűek pl. az Elektrotechni-5 sche Zeitschrií't 1923. évi I. 4. számának 4—6. oldalain éte X. 4. számának 807—808. oldalain, továbbá az „Elektrikal World" 1923. XI. 3. számának 911. oldalán ismerte­tett motorok. 10 Ezen elektromos szempontból előnyös elrendezés hátránya abban áll, hogy a ro­tor szerepelvén primár rész gyanánt, az üzemfeszültségre méretezendő és így üzembiztonság szempontjából a mótor 15 csak kis feszültségekre alkalmas, továbbá a primér-áramnak csúsztató gyűrűkön át való betáplálása csak kisebb teljesítményű motorokra szorítja meg ezen megoldást. További hátrány rejlik abban, hogy míg a 20 statorban elhelyezett primér rész könnyen kapcsolható át különböző üzemfeszültsé­gekre, addig oly motorok, melyeknek ro­tora szerepel primér rész gyanánt, csak egyetlen feszültségre alkalmasak. 25 A találmány szerinti elrendezés lehetővé teszi, hogy a csúsztató gyűrűk számának növelése nélkül vezethessük a nagyobb frekvenciájú áramot a frekvenciakonver­ter tekercselésébe, a konverter kollektor 80 keféiről levett slip-frekveneiájú áramokat pedig a szekundér rész gyanánt szereplő rotorba. A találmány lényege abban áll, hogy a mágnesező áramokat szolgáltató frekven-35 ciakonverter tekercselésébe egy forgó transformátornak forgó szekundér-teker­cselése szolgáltatja a slip frekvenciánál nagyobb frekvenciájú áramokat, mely forgó transformátornak nyugvó primér 40 tekercselése közvetlenül vagy közvetve a hálózathoz van kapcsolva. Emellett szükséges, hogy a frekvencia­konverter Pc sarkszáma egyenlő legyen a mótor Pm sarkszámának és a forgó 45 transzformátor Pt sarkszámának Pm+Pt összegével, avagy ezen két sarkszámnak egyik vagy másik értelemben vett (Pm—Pt vagy Pt—Pm) különbségével. A mellékelt rajz mutatja a találmány 50 szerinti kompenzáló-berendezés példaké­pen! kapcsolási vázlatát. Az ábra szerint (s) egy háromfázisú mo­tornak álló priniértekercselése, mely az (1, 1, 1) hálózathoz van kapcsolva, (r) a mó-55 tornak forgó szekundér tekercselése, mely­hez három (g, g, g) csúsztatógyűrű van kapcsolva, amelyeken a (b, b, b) fekszenek fel. Ez utóbbiakat az (i) kontaktuskarok segítségével a (li) indítóellenállással, majd pedig az indítóellenállás rövidre- 60 zárása után az (m) kontaktusokkal lehet kapcsolni. (c) a mágnesezőáramokat szolgáltató frekvenciakonverter tekercselése, mely a (k) kommutátorral van ellátva. A (k) 65 kommutátoron a három (w, w, w) kefe fekszik fel, mely az (x) vezetékek révén az (m) kontaktusokkal áll összeköttetésben. A frekvencia-konverter kommutatoros (e) tekercselése forgathatóan van ágyazva 70 ós a motor (r) rotorával kényszer hajtású kapcsolatban áll, vagy azzal együtt forog. A frekvenciakonverter (c) tekercselése a háromfázisú (d) kivezetésekkel van el­látva, melyekbe a slip-frekvenciánál na- 75 gyobb frekvenciájú háromfázisú áram táplálálandó. Ezen célból a találmány szerint egy (T) forgó transzformátor van alkalmazva, melynek háromfázisú forgó (t2) szekundér 80 tekercselése a frekvenciakonverter (c) te­kercselésének háromfázisú (d) kivezetései­vel van összekötve és a frekvenciakonver­ter tekercselésével együtt forog. A forgó transzformátor (tl) primértekercselésa, 85 mely háromfázisú (t2) szekundértekercse­lés esetén egy- vagy háromfázisú lehet, álló vastestben van elrendezve. A forgó transzformátor (tl) primértekercselése közvetlenül célszerűbben azonban feszült- 90 ségcsökkentő készülék, pl. nyugvó transz­formátor vagy reduktor közvetítésével van a hálózathoz kapcsolva. A rajz szerint a (tl) primértekercselés a mótor (s) sta­tortekercselésének kisebb feszültségű (f) 95 pontjaihoz van kapcsolva. Változtatható áttételi viszonya külön transzformátor vagy reduktor használata esetén a frek­vencia-konverterbe a forgó transzformá­tor által táplált feszültséget változtathat- 100 juk és ezzel a mótor fordulatszáma a ke­fék helyzetének változtatása nélkül is sza­bályozható. Mint már említettük, kell hogy a motor­nak, a frekvenciakonverter (c) tekercseié- 105 sénak ós a (T) forgó transformátornak sarkszámait úgy válasszuk meg, hogy a frekvenciakonverter sarkszáma egyenlő legyen a mótor és a forgó transformátor sarkszámainak összegével vagy bármely 110 érteleimben vett különbségével. Tegyük fel például, hogy a mótor 8-sarkú és a írekveinciakonverter, valamint a transfor­mátor is 4-sarkú, 50 periódusú hálózati áramot feltételezvén, a mótor működése a 115 következő lesz:

Next

/
Oldalképek
Tartalom