92832. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagy kiterjedésű víz és csapadékszegény területeknek egységesen és egyenletesen elegendő vízmennyiséggel való ellátására a rendelkezésre álló vízkészletek legtakarékosabban való felhasználása mellett

_ 4 — dig úgy, hogy előnyeiknek teljes kihasználása hátrányaikat elenyészővé tegye és ezzel a mezőgazdasági vízellátásnak új utakat nyisson, mint ahogyan azt a 5 jelen találmány is tenni kívánja. Ez a talalmány már most olyan új eljárásra vonatkozik, mely az ezen téren és ezen mértékben még ismeretlen, ill. még nem alkalmazott eszközöknek cél-10 szerű kombinációjával mindezen hátrányokat megszünteti és lehetővé teszi, hogy még a legnagyobb kiterjedésű földterületeket is, az igénybevett vízfolyások víztartalmától függetlenül, a vízszükság-15 let időszakában és függetlenül e talajalakulatoktól és távolságoktól is, valamennyi részükben egységesein és teljesen egyenletesen és kielégítően vízzel lássuk el, mimellett átmérőjüket és hosszúságu-20 kat illetőleg a minimálisra korlátozott egységes nyomócsŐGsoportok és csak igen kis számú továbbító- és nyomószivattyúk kerülnek alkalmazásra aránylag minimális üzemerő mellett. 25 Ez az eljárás két, lényegileg ugyan egymásba nyúló és összefüggő, idő tekintetében azonban egymástól független fázisból áll, nevezetesen,: egyrészt, a mesterséges erő kifejtés vagy nyomócsövek alkal-30 mazása nélkül, főleg a növények fejlődési időszakán kívül eső időszakban végzett vízellátásból (vízgyűjtésből az egész, vízzel ellátandó területre egyenletesen elosztva elrendezett víztartályokba való 35 egyidejű, önműködő elosztás mellett és másrészt a növények fejlődési időszakában, tehát a tulajdonképeni locsolási időszakban, az elraktározott (felhalmozott) víznek, nyomás alatt, a minimumra redu-40 kált egységes csőhálózat segélyével nyomás alatt történő, további elosztásából valamennyi fogyasztási helyre. A vízellátás, mindjárt az egész, vízzel ellátandó területre való egyidejű, önmű-45 ködő és egyenletes elosztás mellett, és a víznek ottan való elraktározása ezen eljárás értelmében, bármelyik évszakban történhetik, sőt télvíz idején is, a jégkéreg vagy a zajló jég alatt is és kulminációs 50 pontját a legmagasabb vízállás idején, tehát többnyire olyan időszakokban éri el, amikor a természetes vízmedencék a tapasztalat szerint árvizet vezetnek és így ezekből, más érdekek (mint ipar, hajózás, 55 halászat stb.) megkárosítása nélkül, bármily nagy mennyiségű víz elvehető, hogy azt készletként arra az időre felhalmoz hassuk, amikor a talajnak az eljárás rná sodik fázisát képező locsolása végzendő és amiikar az ezen időszakban vízszegény víz- 60 folyások oly nagy vízmennyiségeknek elvételét, aminők nagy földterületek vízzel való ellátásához szükségesek, egyenesen kizárják. Ez az eljárás tehát működésében mellőzi ia duzzasztó gátakat vagy a völgy- 65 zárókat, melyeket gyakran a víz, felhasználási helyétől nagy távolságban, nagy költségekkel kell megépíteni, ezzel szemben azonban lehetővé teszi, hogy a vizei természetes ágyaiból, a felhasználási hely- 70 hez legközelebb eső helyeken, földalatti, mesterséges közlekedő csatornákon át, önműködően vegyük el és magán a locsolási területeken, egyenletesen elosztva, elrendezett víztartályokba osszuk el, ami az alább 75 ismertetett módon történik. A locsolandó egész területet mindenekelőtt nagyobb, lehetőleg egymással egyenlő nagy kiterjedésű egy-egy erőfejlesztő központtal ellátandó, „vízellátási te- 80 riilet"-eknek nevezhető területekre osztjuk fel, melyeket ismét kisebb, egységes „lo csoló öv"-eknek nevezhető részekre tagozunk. Utóbbiak mindegyike saját víztartállyal van ellátva, mely célszerűen oly 85 nagyra van méretezve, hogy a hozzátartozó földterület egész évi szükségletét, magába fogadhatja. Beható tanulmányok és megfontolások, a rentabilitásra és a befektetési és üzemköltségekre való tekin- 90 tettel, az összterületnek kb. 2500—5000 km3 kiterjedésű vízellátási területekre és ezeknek kb. 1—1 km2

terjedelmű locsoló vagy egységövekben való beosztását mutatták a legcélszerűbbnek, mert ebben az esetben. 95 mindegyik egységöv számára, egyelőre évi 200 mm-re felvett mesterséges esőmenyisógnél, egy-egy kis nyomó szivattyú, egy, összesen kb. 5000 m hosszú és 150 mm átmérőjű csövekből álló elosztó csőhálózat 100 és folytonosan állandó minimális üzemi nyomás elegendő. Ezen egységövek mindegyikét most, mint említettük, egy, lehetőleg azok közepén elrendezendő víztartállyal látjuk el, 105 mely lehetőleg az egész, a mesterséges esőztetéshez szükséges évi vízmennyiséget magába fogadni képes. Ezeket a víztartályokat, a jelen eljárás értelmében, földalatti csatornák vagy csövek segélyével, 110 egymással összeköttetésbe hozzuk. A szükséges vizet szolgáltató folyóhoz legközeleb fekvő víztartályokat, földalatti csatornákkal, a folyómeder fenekével is öszszeköttetésbe hozzuk és a csatornákon át 115 azután ezek a víztartályok teljesen önműködően telnek meg vízzel és minthogy ezek valamennyi többi víztartállyal is ösz-