92612. lajstromszámú szabadalom • Töltő iron

— 2 — Irányban elmozgathatóan van elrendezve, ezenkívül a külső hüvelynek befelé nyúló (9) ütközője van. Az alkatrészek elrendezése úgy van megválasztva, hogy a belső 5 hüvely kitolt helyzetében az irónbelek számára való (5) tartók bármelyikének hátsó vége a (9) ütközővel kapcsolatba hozható, ha a belső hüvelyt a külső hüvelyben kellőkép elforgatjuk. Hogy az iránbél szá-10 mára való tartó választását vagy beállítasat a (9) ütközővel való kapcsolat céljából megkönnyítsük, a belső (2) hüvely belső vége annyi (10) hosszhasítékkal van ellátva, ahány iránbél és irónbél számára 15 való tartó van (1., 2. és 4. ábra). Az említett (10) hasítékok belső végükön nyitva vannak és előnyösen az (5) irónbéltartókkal átmérő irányában szemben fekszenek. Ezen hasítékok közül az egyikbe rende-20 sen a (11) nyúlvány kapaszkodik, amely a külső (1) hüvely belső oldalán van kiképezve, amint az az 1. ábrából kitűnik. Ha a belső hüvelyt külső helyzetébe teljes mértékben kitoljuk, a (11) nyúlvány az 25 említett hasítékon kívül kerül, amint az a 2. ábrában fel van tüntetve. A külső és belső hüvely ezután egymáshoz képest elforgatható a (9) ütköző beállítása végett a kívánt irónbél működtetése céljából, 30 miáltal a (11) nyúlvány a (10) hasítékok közül az egyik hasíték belső nyitott végével szembe kerül. A belső hüvely ezután ismét a külső hüvelybe tolható, mikoris a két hüvely viszonylagos elforgását egy-35 máshoz képest megakadályozza az a körülmény, hogy a, (11) nyúlvány a választott (10) hasítékkal kapcsolódásban áll. A külső (1) hüvely hátsó végéhez a (13) tövis segélyével központos (12) veztékeső 40 van erősítve. A (12) cső a (14) tolófca vezetésére szolgál, amely a (15) haránt tövis révén a (16) toló gyűrűhöz van erősítve, amely a. külső (1) hüvely külső felületén eltolható. A külső (1) hüvelyben (17) és a 45 (12) csőben (18) hosszhasítékok vannak kiképezve, amelyek lehetővé teszik, hogy a (16) toló gyűrűt a külső hüvelyen hosszirányban eltolhassuk. A (12) vezető csövet a (19) tekercsrúgó veszi körül, amely egy-50 részt a (3) dugaszon ós másrészt a (15) haránt tövisen nyugszik, miáltal a toló gyűrűt működésen kívüli helyzetben igyekszik tartani és egyidejűleg a belső (2) hüvelyt a külső (1) hüvelyből kifelé 55 szorítja. A (12) veztő cső mellső végén a (20) karimával van ellátva, amely az (5) irónbéltartó (6) nyúlványának mellső oldalához támaszkodik. A belső (2) hüvelyre az üreges és kúpos (21) süveg van csavar olva, 60 amely a (4) csúcs mellső hasított (4') végét burkolja, úgyhogy a (21) süveg lazítása vagy rögzítése által a hasított (4') csúcs kiterjedhet vagy összeszorítható, amidőn az irónbél az 1. ábrában feltüntetett 65 munkahelyzetben van. Az irónbél ily módon szilárdan rögzíthető, míg a (19) rúgó, bár feszültség alatt áll, a (6) nyúlványnak a (20) karimával való kapcsolódása révén működésen kívül van tartva. 70 A töltő irón imént ismertetett kiviteli alakjának működési módja a következő: Ha az egyes alkatrészeknek az 1. ábrában feltüntetett helyzetében a (21) süveget meglazítjuk, az (1) hüvely a (2) hüvelyen 75 visszafelé mozgatható a 2. ábrában feltüntetett helyzetbe, minthogy az irónbél és az irónbéltartó a (21) süveg meglazítása folytán felszabadult. Ezt a mozgást a (19) rúgó elősegíti. Az említett moagás végén 80 a (11) nyúlvány kapcsolódása az ezt veztő (10) hasítékkal megszűnik. Az (1) és (2) hüvelyek ezután egymáshoz képest hossztengelyük körül elforgathatok, hogy a kívánt irónbélhez tartozó (5) irónbéltartót a 85 (9) ütközővel szembe hozzuk. Ezt a beállítást alkalmas jelzések, például színjelzések használata útján könnyíthetjük meg, mikoris a belső hüvelyt a külső hüvely megjelölt részéig mozgatjuk. Ha a belső 90 és külső hüvelyt ily módon egymáshoz képest kellőkép beállítottuk, a belső hüvelyt hosszirányban visszatoljuk a külső hüvelybe és ezen mozgás közben az (5) irónbéltartó, a (8) irónbél és a (7) irónbélfogla- 95 lat a kúpos (4) csúcs révén a közép felé mozognak, mimellett a (8) irónbél és a (7) foglalat a csúcs mellső hasított (4) végébe lépnek. Végül a (21) süveget szilárdan megcsavarjuk, úgyhogy ,az az irónbelet 100 kellő központos helyzetben biztosan rögzíti és egyidejűleg az (1), valamint (2) hüvelyeket viszonylagos helyzetükben biztosítja, a (6) nyúlványnak a (20) karimával való kapcsolódása révén és azon kö- 105 riilmény folytán, hogy a külső (1) hüvely az 1. ábrában feltüntetett módon a (21) süveg hátsó végébe ütközik. A (8) irónbél ezen helyzetében mindaddig, amíg megszorítva nincsen, a (14) tolóka az irónbél ki- 110 felé tolására használható, minthogy az a (7) foglalatba tolható. Oldása után a (9) rúgó révén rendes helyzetébe visszatér. A találmány tárgyát tevő töltő irón fontos előnye, hogy az irónbéltartónak 115 nincsenek kiálló részei, továbbá hogy egyidejűleg csupán egy irónbél hozható működési helyzetbe, miáltal meg van akadá-