92601. lajstromszámú szabadalom • Kompenzált válakozó áramú gép

A találmány egy foganatosítási példája az 1. ábrán van bemutatva, melyen egy nyitott tekercseléssel bíró kétpólusú gép vázlata van feltüntetve. A tekercs itt 5 gyűratekercsenként van berajzolva, azon­ban mint már említettük, természetesen egyszerűen dobtekercsként is lehet kiké­pezve, ami által azután, mint említettük, a rendelkezésre álló elektromotoros erő to-10 vábbi változtatása lehetséges a tekercse­lési lépés megrövidítésével. A rajzon (a) jelöli1 a kollektortekercset, (O) ennek össze­láncolási pontját és (c) a gép nyitott se­kundér tekercsét, melyhez egyrészt a há-15 rom, egymáshoz képest 120°-kal elhelye­zett, a kollektoron csúszó (1)1, b2, b3) kefe és másrészt az (e) indító van kapcsolva. Ha a fegyverzetet jobban ki akarjuk hasz­nálni, akkor két lehetőség kínálkozik 20 erre, amennyiben ugyanis vagy szélesebb keféket választunk, melyek több kollektor­lamellát fednek, amiből az a további előny származik, hogy a kefék nagyságára és szélességére való tekintettel, a kollektor 25 hossza és ezzel a gép egész építési hosszú­sága kisebbre választható, vagy pedig e keféknek számát a kollektoron növeljük, amint azt a 2. ábra mutatja. A nyitott tekercsnek a lamellafeszült-30 ség csökkentésére való használhatósága (a fellépő kollektor feszültségétől elte­kintve), olyan feltételhez van kötve, mely a szárfeszültségnek a lamellafeszültség­hez való viszonyából adódik. Magyarázat-35 képen megjegyezzük, hogy „szárfeszült­ség" alatt azon feszültséget értjük, mely egy, a rajz 1. ábráján pl. az (a)-val vagy a (b)-vel jelölt tekercsszárban keletkezik és mely tehát egy, az (l)-gyel vagy (2)-vel 40 jelölt kollektorlamella és az (0) közös ösz­szeláncolási pont között áll fenn. „La­mellafeszültség" alatt pedig két kollektor­lamella között levő feszültség értendő, melynek nagysága a hozzátartozó szár-45 feszültségek eredője. Ha a (bl) kefe által fedett (1. ábra) kollektorhunellákat (l)-gyel és (2)-vel jelöljük, és az (1) lamellához az (a) tekercsszár, a (2) lamellához pedig a (b) tekercsszár van kapcsolva, akkor az 50 (1) és (2) lamellák között uralkodó feszült­séget „lamellafeszültség"-nek nevezzük, mely az (a) és (bh tekercsszárakban levő, „szárfeszültség"-nek nevezett feszültségek­ből tevődik össze. Ha (E) jelenti az eredő 55 kapocsfeszültséget, 9 a rendszernek válto­zatlan fázisszögét, (s) a feszültséget a fá­zistekercsen, vagyis a szárfeszültséget, altkor nyitva összeláncolt kapcsolásnál fennáll ez az egyenlet: E = 2e. sin. -4-. Minthogy esetünkben (e) a szárfeszült- 60 ségnelc és (E) a lamellafesziiltségnek felel meg, látjuk, hogy a lamellafeszültség csökkenését csak akkor érjük el, ha több mint hat tekercsszárral bíró, nyitott te­kercset használunk, mert hatfázisú kivi- 65 telnél a lamellafeszültség még mindig csak egyenlő lenne a szárfeszültséggel. E megfontolásból kifolyólag, nevezetesen, hogy a tekercsszárak számát, a lamella­feszültség csökkentése céljából, lehetőleg 70 nagyra kell választani, a találmányi gon­dolat értelmében, a nyitott tekercsnek olyan kivitele adódik, mely legtalálób­ban „nyitott kalitkának" (Offener Kafig) lenne nevezhető. Amint azt pl. a 3. 75 ábrán látható kivitel mutatja, a tekercset mindegyik szár számára egy-egy (S) rúd­dal képezzük ki, mely egyrészt a (K) kollektor egy (L) lamellájához és más­részt egy, valamennyi (S) rúddal közös 80 (0) rövidrezáró gyűrűhöz van kapcsolva. Egy ilyen kiképzésű lioronykeresztmet­szetet mutat pl. a 4. ábra. Itt ismét (S) jelöli a kollektortekercs rúdját, míg a többi két, a horonyban elhelyezett vezető 85 a gép primer tekercséhez tartozik. Az (S) rúd emellett nem a horony fenekén, ha­nem a horony legfelsőbb részében foglal helyet. Hogy amennyire csak lehet, fönt lehessen a rudat elhelyezni, célszerűen 90 úgy van az kiképezve, hogy mellékesen egy horonyzáró ék szerepét is átveszi. A rúdnak ezen, a horouy legfelsőbb részé­ben való elhelyezése által a kommutálás­hoz fontos kollektorfeszültség a mini- 95 mumra csökken a kollektortekercs úgy is lehet kiképezve, hogy a kollektor lamel­láinak száma kétszer vagy többször any­nyi, mint a rotor hornyainak száma. Egy ilyen fajtájú kivitel van feltüntetve az 100 5. ábrán. A kollektortekercs vezetői félig a hornyok legfelsőbb részében és félig a fogak legfelsőbb részében vannak elhe­lyezve. Az (S )rudak szaporításával, mint említettük, a gép szikrázásmentesen való 105 járásáhez fontos, két kollektorlamella közt levő feszültség csökken. Szimmetria­hiányok esetén, melyek bizonyos külön­böző szár- és kefeszám használatakor adódnak elő, a tekercs ismert módon, ki- 110 egyenlítő összeköttetésekkel látható el. A kollektortekercs rendkívül egyszerű kivitele szavatol a kitűnő üzembiztonság­ért. Lehetőségét adja annak, hogy a la­mellafeszültséget igen nagy mértékben 115

Next

/
Oldalképek
Tartalom