92525. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fémgőzegyenitányítóknak a visszagyujtások megakadájozására a kisütő útba hozott szigetelten elrendezett fémrészekkel

— 3 — juk van, mivel a (Q2) tekercselés feszültsége nagyobb, mint a (Ql) tekercselésé; a hüvelyeknek potenciálja mélyebbre állítódik be, mint az anódoké. 5 A 3. ábra mutatja ez esetre a potenciálgörbék lefolyását, (a) jelenti ismét az anódnalk potenciá 1 görbéjót, (b) pedig a hozzátartozó hüvelynek potenciálgörbéjét. A (tl, t2) idő alatt a két görbe összeesik, 0 mivel a terhelési fényív az anódot és hüvelyt áthidalja, A periódusnak többi időszakában a görbék eltérnek egymástól, még pedig a hüvelynek potenciálgörbéje alacsonyabban fekszik, miint az anódé. A 5 legnagyobb eltérés a (a) görbe negatív amplitudójájmaik (t3) idejében következik be és az (m, n) különbözet a (Ql, Q2) tekercselések kétszeres feszültségkülönbségónek felel meg. 3 A 4. ábra egy kiviteli példa kapcsán magyarázza meg ez esetet. A betűk jelentése azonos, mint a 2. ábránál. A különbség abban van, hogy a (Q2) tekercselés menetszáma nagyobb, mint a (Ql) teli kercselésé, úgyhogy az anódhüvelyek nagyobb feszültség által tápláltatnak, mint az anódok, különbség van továbbá abban, hogy a (o2) nullpont a (ol) ponttal nincs' összekötve. A (Q2) tekercselés potenciálja ) most már teljesen attól függ, hogy melyik anód vezeti éppen a terhelési áramot. Ha pl. feltételezzük, hogy a (X—al) anódtól a (hl) hüvelyen át fényív megy a (k) katódhoz, akkor a (hl) hüvely a (al) anód-1 nak potenciálját veszi fel. A többi hüvely potenciáljának helyzetét azután azon feszültségek nagysága és iránya szabja meg, mely feszültségek a hüvelyek között uralkodnak. Könnyen belátható, hogy a ) kérdéses esetben a (a4) anód és (h4) hüvely között oly feszültségnek kell fennállnia, mely két feszültség különbözetéből adódik, nevezetesen a (Q2) tekercselés (1') és (4') kapcsai között uralkodó feszültség , és a (Ll) tekercselés (1') és (4') kapcsai között uralkodó feszültség különbözetéből. Mivel az (1') és (4') közötti feszültség nagyobb, mint az (1) és (4) közötti és a (4. 4') kapcsok potenciálja (1, l')-höz képest l negatív, a (h4) hüvely potenciáljának az (a4) anód potenciáljához képest negatívnak kell lennie. Eddig feltételeztük, hogy az anódból kiinduló fényív (a terhelési áramé) az , anódot és a hozzátartozó hüvelyt vezetőileg köti össze és ezáltal e hüvelyt megközelítőleg anódjának potenciáljára emeli. Azonban a hüvelyeknek bizonyos alakjai és méretei mellett megtörténhetik, hogy a fényív a hüvelyt nem érinti és hogy nincs 60 semmiféle biztonság a hüvely-potenciál beállítása tekintetében. A két rész potenciáljának egyenlőségét már most azáltal biztosíthatjuk, hogy a hüvelyeknek bizonyos aktivitást adunk, amennyiben azo- 65 kat anódok módjára egy terhelési ellenállásra dolgoztatjuk. E célból a hüvelyeket tápláló (Q2) tekercselés (o2) nullpontja és a katód közé egy (viszonylagosan magas) terhelési ellenállást kapcso 70 lünk. Ekkor a hüvelyektől a ka tódhoz fényív alakjában csekély áram halad, mely az anódból kiinduló fényívvel egyesül. Ezáltal az anód és hüvely között a villamos vezető híd biztosítva van. 75 Az ismertetett és a visszagyujtások megakadályozására szolgáló eljárásnál azonban figyelemmel kell lenni arra, hogy nagyon csekély visszaáramok hatnak a hüvelyek potenciáljára. Számolni kell av- 80 val, hogy minimális visszáramlások állandóan jelen vannak. E visszáramlások a hüvelyek potenciálját emelni igyekszenek és ilykép a hüvely-potenciálok negatív beállításának ellene dolgoznak. E vissz- 85 áramok befolyását különböző módon iktathatjuk ki. Így pl. a tulaj donképeni anódhüvely belsejében egy szűkebb vezérlőhüvelyt alkalmazhatunk, amelynek potenciálját az ismertetett módon alacso- 90 nyabban tartjuk, mint az anódét. A külső hüvely a vezérlőhüvelynek a fényív által való besugárzása ellen bizonyos mértékig ernyőhatást fejt ki, úgyhogy a beállított potenciál emelése visszáramlás következ- 95 ményeképen nem kö vetkezhetik be. Egy másik út abban állana, hogy egy belső és egy külső hüvely alkalmazása mellett az egyik, vagy mindkét hüvely villamosan szigetelő bevonattal láttatik el, mely a iqo hüvellyel összekötött és ahhoz a feszültséget hozzávezető vezeték bevezetési helyétől kezdődőleg az egyenirányítón belül e vezetéket is körül kellene, hogy vegye. E szigetelő bevonat megakadályozná, jqj hogy az egyenirányítónak visszáramai a hüvelyeken át kifejlődhessenek. Végül célszerű, ha az egyenirányító belsejébe hatoló vezetőket teljesen elkerüljük, mivel a bevezetési helyek könnyen 110 lehetnek zavarok okozói. Ezt azáltal érhetjük el, hogy az anódokat ismert módon oly karoknak felső részén rendezzük el, mely karok az egyenirányítóból kinyúlnak és nemfémes, szigetelő anyagból 115 állanak. Ekkor a hüvelyt az anód alatt