92515. lajstromszámú szabadalom • Erőátvevő berendezés és eljárás

Megjelent 1930. évi április hó 15-éii. MAGYAR KIRÁLYI jnHBL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 92515. SZÁM. — Ve/l. OSZTÁLY. Erőáttevő berendezés és eljárás. Iij. Uher Ödön vezérigazgató Budapest. A bejelentés napja 1924. évi junius hó 4-ike. Két konaxiális tengelyvég összekötésére és oldására ismeretes szalagkapcsoló, amely lényegileg a hajtó tengelyvég körül lazán csavarodó és egyik végével a haj-5 tott tengelyhez erősített szalagrúgóspirálisból áll. Ha a rúgó szabad végét anynyira elcsavarjuk, hogy a rúgó hozzátapad a hajtó tengelyvéghez és ezen elcsavart állapotában megtartjuk a rúgót, akkor a 0 hajtó tengely a rúgónál fogva magával viszi a másik tengelyt. Ha azután a rúgó szabad végét elengedjük, akkor a tapadás megszűnik, a rúgó laza nyugalmi állásába pattan vissza és az előbbeni tengelykap-5 csolás oldódik. Jelen találmány az ilyen szalagkapcsolónál mutatkozó tüneményekből indul ki és tárgyát olyan mű és eljárás képezi, amely egész általában egyrészt erőáttevést, másrészt oscillálás és forgás kö-D zötti mozgásátalakítást tesz lehetővé. A találmány új kinetikai láncolatot nyújt és az annak megvalósítására szolgáló berendezést úgyszólván új gépelemmé egyszerűsíti le. A találmányt a csatolt vázla-5 tos rajzok nyomán írjuk le közelebbről, melyek a találmány tárgyának kiviteli példáit sematikusan tüntetik fel. 1. ábra a jelzett ismeretes szalagkapcsoló hosszmetszete. D 2. ábra a találmány szerinti erőáttevőmű bemutató berendezésének nézete. 3. és 4. ábra egy-egy séma keresztmetszetben. 5. ábra kényszerhajtású erőáttevőmű 3 nézete. 6. ábra hármas erőáttevőmű sémája, keres ztme tszetben. 7. és 8. ábra egy-egy kettős erőáttevőmű nézete. Az 1. ábra magyarázatul az ismeretes 40 szalagkapcsolót tünteti fel. Az (1) hajtótengelyt a (2) lendkerekes (3) tengellyel a (4) szalagrúgóspirális köti össze, amely lazán csavarodik az (1) tengely vége körül. A (4) rúgó baloldali vége a (2) lendkerékbe 45 van erősítve, jobboldali vége pedig az (5) csúsztatópofa és (6) forgatókar segélyével elforgatható. Ha az (5) pofát balra toljuk, a (4) rúgó rátapad az (1) tengelyre, úgyhogy ez magával viszi, a (2) lendkereket és 50 (3) tengelyt. Mindaddig, amíg az (5) pofát betolt helyzetében tartjuk, a kapcsolás fennáll és a két tengely együtt forog. Mihelyt eleresztjük az (5) pofát, a (4) rúgó megrajzolt nyugalmi helyzetébe pattan 55 vissza és tehát az elébbeni kapcsolás oldódik, úgyhogy az (1) tengely magában forog, de a (3) tengely áll. Azt a tüneményt, hogy az egyébként laza rúgóspirális megcsavart állapotában úgy- 60 szólván egy testté válik a hajtótengellyel és minden pillanatban megvan az a készsége, hogy a kapcsolatot önműködőlég oldja, a találmány szerint nem puszta tengelykapcsolásra, hanem ezen túlmenőleg, 65 mozgásátalakító erőáttevésre használjuk fel. A találmány lényegileg abban áll, hogy oscillálóműve® rúgó csavarodik egy forgómű tengelye körül, még pedig az oscillálás és forgás közös szögelfordulás 70 értelmében, mimellett a rúgó és a tengely között, tapadásból oldásba és viszont, hézagot hidal át a rúgó rezgőkilengése. A kinetikai láncolat egyik végén tehát oscillálás, a másikon pedig forgás történik 75 és a mondott erőáttevőmű gépelemi kapcsolatot létesít az oscillálás szaggatottsága és a forgás folytatólagossága között, mi-