92459. lajstromszámú szabadalom • Mécses, illetve éjjeli lámpa
Megjelent 1930. évi május lu> 17 6 -én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 92459. SZÁM. — Il/d. OSZTÁLY. Mécses illetve éjjeli lámpa. Fisch Salamon kereskedő Budapest. A bejelentés napja 1926. évi április hó 22-ike. A találmány szilárd égési anyaggal táplált, nem lobogó, fehér lánggal égő mécsesre, illetve éjjeli lámpára vonatkozik, mely az égési anyagnak, lassú, gazdaságos 5 elégését biztosítja. A találmány lényege a szilárd égési anyag felvételére szolgáló, felül nyitott tartályból, pl. pohárból, egy ebben elhelyezett, a tartály üregét csak részben kitöltő, a mé-10 eset tartalmazó szilárd égési anyagból, célszerűen paraffintömbből és a tartály szájánál kisebb átmérőjű, annak peremén nyugvó, felfelé szűkülő kürtő gyanánt szolgáló tölcsérből áll. A mécset a paraft'in-15 tömbbe beágyazott, ismert kiképzésű, vékony fémlemez alkotja, melyből az el nem hamvadó anyagból, pl. azbesztből készült betétet tartalmazó, áttörésekkel ellátott fémcső nyúlik ki, ahol is a bél és fémcső 20 közötti teret az égési anyagot felszívó, pl. gyapotbélés tölti ki. A tartály és a kürtő pereme közötti gyűrűs téren áramlik be az égést tápláló levegő, míg az égéstermékek a kürtő felső végén távoznak. A fém-25 cső áttörésein szivárog be a paraffin, mely az azbesztkanóc hajszálcsövein felszívódva nem lobogó lánggal ég el, miután a kürtő egyrészt távoltartja a légáramlásokat és másrészt a felfelé irányuló huzat a lángot 30 mintegy kiegyenesíti. A mellékelt rajz a találmány tárgyának példaképem foganatosítási alakját szemlélteti. Az 1. ábra a találmány szerinti mécs axono-35 metrikus képe. A 2. ábra a szilárd égési anyag tömbjének nézete, részben függélyes metszet. A 3. ábra a tömb felülnézete. A 4.—5. ábrák a mécs függélyes metszetét, 40 illetve felülnézetét szemléltetik. A 6—7. ábrák a kürtőn át vett függélyes metszetet, illetve a kürtő felülnézetét tüntetik fel. A találmány szerinti mécses, illetve éjjeli lámpa a fölül nyitott (g) tartályból 45 (1. ábra), pl. üvegpohárból és az ebben elhelyezett (a) paraffintömbből áll (2. ábra), mely tömb lényegében követi a tartály alakját, de annak csak bizonyos magasságig terjed. Az (a) tömbbe az (e) fém- 50 lapból álló mécs van beágyazva, mely súlyának csökkentésére, ismert módon, (f) áttöréseket tartalmaz (5. ábra). Az (e) fémlemezből a furatokkal ellátott függélyes (d) fémcső nyúlik ki, melyben a (c) gyapotbé- 55 léssel körülvett (b) azbesztkanóc van elhelyezve (2. és 4. ábra). Az (a) tüzelőanyagtömb a (g) tartály magasságának csak bizonyos részéig terjed. A tartály peremére a fémből, pl. alumíniumból készült és több, 60 pl. három részarányosán elosztott (i) , szárnnyal ellátott, kürtő gyanánt szolgáló (h) tölcsér van ráhelyezve (1. ábra). A tölcsér rögzítése céljából az (i) szárnyakon kivágások vannak kiképezve, melyekkel a 65 tölcsér a pohár peremére támaszkodik. A (h) tölcsér átmérője kisebb a tartály szájának átmérőjénél, úgyhogy a tartály és a tölcsér pereme között gyűrűs köz marad szabadon, melyen az égést tápláló levegő 70 beáramlik. A körgyűrű-szélesség olyan, hogy a tüzelőanyag tökéletes elégéséhez bőségesen elegendő levegő áramlik be. A kürtő által létesített, felfelé irányuló huzat nyugodt égést biztosít és a láng lobo- 75 gását meggátolja. Miután az azbesztkanóc nem hamvad el, nem lép fel az eddigi mécseseknek az a hátránya, hogy a kanóc elszenesedik és darabokban esik a stearinra, ahol az égést folytatja. Az azbesztkanócot 80