92454. lajstromszámú szabadalom • Hangleadó fonográfokhoz és más beszélőkészülékekhez

— 2 — bői való (13) alátétlemez vagy korong (12) középnyílásán. Az alátétlemezt (16) csavarokkal erősítjük a (15) szekrény (14) vízszintes tetejére. A (14) tetőből (17) 5 fülke van kivágva s ez nyújt helyet a (11) fogantyú számára, lígyhogy az ott elforgatható. A (13) alátétlemez alján (18) ütközők vannak (5. ábra), amik a fogantyúnak és evvel egyetemben a (10) oszlop-10 nak elforgatását határolják, mikor a (11) fogantyút keresztüldugtuk már a (12) lyukon. Ügy tapasztaltuk, hogy a (10) oszlopnak legcélszerűbb elhelyezése az, ha SrZ CIZ 15 ív, amelyet az (5) tű az erősítőnek (20) csap körül való elforgása közben leír (lásd a 6. ábra szaggatott ívvonalát), keresztülmegy a (29) királytengelynek közepén, amely a (30) fonográflemezt tartja 20 munkahelyzetében a (31) hajtott korongon. Az eddig ismeretes különféle módszerek, amelyeket fonográfoknál hangleadásra alkalmaztak, azt az elvet követ-25 ték, hogy kapcsolatot létesítettek a tű, ül. tűtartó és egy diafragma középső, vagv közepének közelébe eső pontja között és többnyire hangkart is alkalmaztak, hogy valamely erősítő kürtbe vagy szekrénybe 80 Vezessék a hangokat, amiket azok a rezgések keltettek, amelyeket a tű, ill. tűtartó vitt át a diafragmára. A jelen találmány abban különbözik ezektől a módszerektől, hogy a fonográftű rezgéseit először a gyűrűre visszük át, innen pedig az erősítőre. Ezt az elvet számos módon és különféle anyagok felhasználásával vihetjük keresztül, anélkül, hogy eltérnénk a találmány lényegétől. 40 Az erősítőt konikusnak tüntettük fel és ezt az alakot helyezzük előnybe, azonban kísérletileg beigazolódott, hogy nem vagyunk szükségképpen erre a formára korlátozva, hanem, hogy az erősítő lehet pl. korongszerű, parabolikus, félgömb- 45 vagy egyéb gömbrészszerű, vagy más üregesalakú. Meg kell még jegyeznünk, hogy ámbár az a felerősítésmód, amit az eddigiekben az erősítő szegélyének a horonyban való megerősítésére leírtunk és 50 megrajzoltunk, igen hatásosnak bizonvult abban a tekintetben, hogy kiváló eredményeket nyújtson, mégis számos egyéb egybeerősítési változatot is alkalmazhatunk, pl. az erősítő domború oldalán oszt- 55 hatjuk ki a köztartókat es az erősítőt itt enyvezzük hozza a gyűrű hornyának szembeeső oldalához, mi mellett náddar abkát illesztünk és enyvezünk az erősítőnek homorú oldala és a horonynak szembeeső 60 fala közé. Szabadulni i Igények: 1. Hangleadó, jellemezve azáltal, hogy a hangleadó erősítőből, valamint egy gyűrűből áll, amely utóbbi az erősítő 65 szegélyének befogására szolgáló horonnyal, továbbá a gyűrűt rezgésbe hozó tűvel, ill. tűtartóval van ellátva. 2. Az 1. igénypontban védett hangleadó kiviteli alakja, jellemezve azáltal, 70 hogy az erősítő kónikus, a gyűrű pedig szabad felfekvést nyújt az erősítő szegélye számára, mimellett közdarabok vannak hozzáerősítve az erősítőhöz és a gyűrűhöz, ez utóbbin pedig 75 tűtartó van, amely fonográflemezek hangbarázdáiba ülő tűnek felvételére szolgál. 3. Az 1., valamint a 2. igénypontban védett hangleadó kiviteli alakja, jelle- sn mezve azáltal, hogy a hangleadónak két egymásra merőleges síkban elmozdulást engedő tartóműve van, úgyhogy a hangleadó függélyes síkban felemelhető és leengedhető, amellett pedig 85 vízszintes síkban, ívvonalban mozgatható el a fonográflemez munkahelyén. 1 rajzlap melléklettel. Pallas nyomda, Budapest.