92354. lajstromszámú szabadalom • Kompenzált asynchrongép

szamlási feszültség vektorára merőlegesen álljon. Ezen álláshoz képest 90°-kal való elforgatás esetén a kompenzálási feszültség a csuszamlási feszültség irá-5 nyába esik és így hatástalanná válik (semleges kefeállás). Ha már most a kompenzálási feszültséget oly nagyra választjuk, hogy a legkedvezőbb kefeállásban, teljes terhelésnél, tökéletes kompenzáló lást, azaz cos, 9 = l-t érjünk el, iigy a cos. 9 görbe különböző terheléseknél kb. a 3. ábra szerint fog haladni. Üres járás esetén tehát a motor erősen túl van kompenzálva, míg túlterhelésnél csak elégte-15 len kompenzálást érünk el. Ezen tetemes túlkompenzálás az üres járásnál és részleges terhelésnél általában nem kívánatos, mivel a motorban fokozott veszteségek lépnek fel. A kefeállás változtatása 20 csak a kompenzálás csökkentését vonja maga után, azonban a görbe jellegét nem változtatja meg, úgyhogy annak a látszata forog fenn, mintha — cos. ? = 1 elérése céljából — minden egyes részleges 25 terhelés számára külön kefeállás volna szükséges. A találmány szerint a kompenzálási feszültséget tetemesen nagyobbra (közel kétszer oly nagyra) választjuk, amint az a fentebbi megfonto-30 lás után szükséges volin. Ha már most a cos. © értékeket különböző terheléseknél a kefeállástól függőségben vizsgáljuk, úgy példaképen a 4. ábrán feltüntetett görbéket nyerjük. Mint ezekből kitűnik, g5 a növelt kompenzálási feszültséggel található egy bizonyos meghatározott kefeállás, melynél valamennyi terhelés számára cos. © gyakorlatilag ^ 1. el. (a 4. ábrán a görbék üres járás, fél-, teljes- és 40 másfélszeres terhelés számára, vannak feltüntetve). A kefeállás emellett többé nem 90°-kai, hanem a 90° egy törtrészével a 4. ábrán 20° kai van a semleges kefeálláshoz képest eltolva. 4,5 A komutatortekercsben létesített feszültség igen csekély. Rendszerint elegendő lamellánként (1) vagy (2) tekervény tökéletes kompenzálás elérése céljából. Nagyobb motoroknál esetleg szükséges te-50 kercsrészeket párhuzamosan kapcsolni, Ha ez sem elégséges, akkor a kompenzálási tekercset a primár hornyoknak csak egy részében, például minden második horonyban helyezhetjük el; vagy pedig a 55 tekercsek számát csökkentjük. Lehetséges továbbá a lőerőáramlásnak csak egy részét a kompenzálási feszültség létesítésére felhasználni, azáltal pl., hogy a kompén záJási tekercs homlokösszeköttetéseit légrések egyikébe helyezzük. A csak ke 60 vés tekervényből álló kompenzálási tekercs számára elegendő egy igen kis kommutátor, mely kevés lamellából van összeállítva. A kommutálás a mótor nagy teljesítinényeig nem okoz nehézséget. A 65 kompenzálási tekercset a rotorhornyok fenekén ágyazhatjuk be, úgyhogy a kompenzálási tekercset és a Sekundártekercset elkészíthetjük, az üzemi feszültség ismerete nélkül, mely körülmény a tömeg- 70 gyártás szempontjából igen előnyös. A kommutátort tetszőlegesen, legcélszerűbben azonban a csúszógyűrűk ós a rotorvas között helyezzük el. A kompenzált mótor megindítására egy 75 (f) indítóellenállást (1. ábra) alkalmazhatunk, oly módon, hogy a sekundártekercset először az (f) indítóhoz kapcsoljuk és az indítás és ezen indító lekapcsolása után a kompenzálási tekercset a (g) kap- 80 csoló segítségével a sekundártekercshez kapcsoljuk. Az U') indítót lehet a kompenzálási tekercs bekapcsolása után is lekapcsolni, miáltal megszakítást elkerülünk agyan, de a kompenzálási tekercset, ha 85 csak rövid időre is, rövidre zárjuk. Mindkét hátrányos körülményt a találmány szerint azáltal küszöbölhetjük ki, hogy az (í) indítót mindjárt kezdetben a kompenzálási- és sekundártekerccsel 90 sorba és pedig ezen két tekercs közé kapcsoljuk. A kompenzáló tekercs ily módon tehát ;iz indítás alatt is bekapcsolva, marad, az indítás pedig megszakítás nélkül megy 95 végbe. Ha például a. sekundartekercs háromfázisúra' van készítve, úgy egy rendes háromfázisú indítót alkalmazhatunk, melynél a csillagpont fel van bontva és további három szorító-kapocs van hozzá- Kitéve. Ezen kapcsoláshoz tehát egy háromfázisú elrendezés számára 3 primar-, 3 sekundárszorítókapcsra, 3 szorítókapocsra a kompenzálási tekercs számára és 6 szorítókapoesnra az indító számára van i' szükség. A sekundár-, a kompenzálási tekercs és az indító ezen sorba kapcsolása lényegesen egyszerűsíthető a 2. ábrán példaképen feltüntetett kapcsolás által. A háromfá- i; zisúra készített sekundartekercs itt nyilt kapcsolással bír, clZHZ 3, csillagpont fel van bontva és a három (X, Y, Z) tekercsvég ki van vezetve. Ezen három véget most a keféhez való kapcsolás által, a j kompenzálási tekerccsel kapcsoljuk, míg a másik 3 vég egy rendes (f) indítóval van kapcsolva. Minthogy a kollektorkefék