92252. lajstromszámú szabadalom • Erőátvevő mű
— 6 -a készsége, hogy a kapcsolatot önműködőlég oldja, a találmány szerint a következőkben leírt módon nem puszta tengelykapcsolásra, hanem ezen túlmenőleg, moz-5 gásátalakító erőáttevésre használjuk fel. A találmány szerinti erőáttevőmű-egyik működésmódját a 2. ábra érzékelteti. A (7) csapágyba ágyazott (8) tengely hajtjá a (9) forgattyú!, amely a (10) korong (11) 10 hasítékában beállítható. A (12) forgattyúrúd csuklósan kapcsolódik a (13) forgatytyúhoz. A (7—13) részek ismeretesek és önmagában ugyancsak ismeretesnek tételezzük fel, hogy a (19) tengely köré a 15 (20) csavarriigó van csavarva. A találmány új része lényegileg abban áll, hogy a csavarrugó mindkét vége oscillálóműnek van alávetve és a rúgóvégek oscillálófázisa egymáshoz képest úgy van beál-20 lítva, hogy a két rúgóvég kilengése váltakozva a csavarrúgó össze- és széjjelcsavarása tevődik össze. Ebből a célból az ide-oda lengő (14) tengely (15) forgattyújának (17) bosszú 25 csapja van s ebbe van ágyazva a (16) segédtengely. Ez utóbbira van ékelve a (13) forgattyú. Az egyik rúgóvég hozzá van erősítve a (17) csaphoz, míg a másik rúgóvég a (16) segédtengelyre ékelt (18) 30 forgattyú ellenébe feszül. A (17) és (20) részek közötti kapcsolat bő, illetve hosszú csatlakozólyukak, vagy egyéb, utánengedő szervek segélyével némi szabad játékteret enged az illető 35 rúgóvégnek. Másfelől a (18, 20) részek laza érintkezése szintén úgy tengely, mint pedig sugárirányban szabad játékteret enged a másik rúgóvégnek. Mindaddig, amíg a (9) csapnak forgaty-40 tyúkarja nagyobb, mint a (13) forgattyú, a folytonosan forgó (8) hajtótengely a (15) forgattyút mindenestül, ezenfelül pedig a (18) forgattyút külön is előrehátra forgatja, vagyis oscilláltatja. így 45 tehát a (20) rúgó mindkét vége úgy oscillál, bogy a (20) rúgó a (19) tengelyt váltakozva megragadja és elengedi. A (13, 16, 18) részek tulajdonképen egy kétkarú lengő emelőt képeznek, amely a 50 baloldali rúgóvégre közvetíti a hajtóerőt és a jobboldali rúgóvéget oscilláltató (17) csapban van ágyazva. A két rúgóvégnek ily módon egyszerre és közösen történő hajtásából következik, hogy ha a minden-55 kori erőáttevés mértékét a (9) forgattyú beállításával megszabtuk, akkor a (20) rugónak (19) tengelyhez való tapadása, valamint a szögelfordulás mérve, más szavakkal a rugónak surlódáselőidéző feszítő igénybevétele mindenkor önműködőlég fog 60 beállni a kellő nagyságra. A rúgóvégeket tetszőlegesen hajthatjuk. Az erőáttevőmű egy leegyszerűsített sémája látható a 3. ábrából. A találmány értelmében a (20) rúgó mindkét végét 65 magasfokú frekvenciával ocsilláltatjuk, hogy a (19) tengely pl. az óramutatóéval ellentétes értelemben forogjon. Az összefüggés megfordítható. A 4. ábra szerint a (20) rúgó egyik végét 70 (21) lengőtömeg terheli. Ez utóbbinak tehetetlensége önműködően oscillálólag késlelteti, mintegy fékezi az illető rúgóvéget, mikor a másik rúgóvéget oscilláltatjuk. 75 A 2. ábra szerint a (20) rúgó mindkét végét ugyanazon hajtómű oscilláltatja. Az 5. ábra szerint azonban mindegyik rúgóvégnek külön-külön (22), illetve (23) oscillálóműve van. Kettős, vagy többes 80 oscillálóműveket egyszerűség okából kényszermozgású kapcsolatba hozhatunk egymással, mint pl. ha az 5. ábra esetében a hajtótengely közös lenne. Ilyen esetben a (24) biztonsági rúgót iktathatjuk közbe, áz 85 eg'yik oscillálóműbe, az esetleges egyenletlenségek elhárítása, céljából. Ugyanazon forgómű tengelye körül két vagy több rúgó azonos értelemben csavarodhatik. így pl. a 6. ábra szerint egy (19) 90 tengely körül három, (20\ 202 ) és (203 ) rúgó van, amiknek átmérői egyformák, csupán szemléltetés kedvéért vannak különböző nagyságiira rajzolva. Ilyenkor a rúgólc rezgőkilengését fázisban eltoljuk 95 egymáshoz képest, tigyhogy az erőátadás és a (19) tengely fogása és forgatása folytonossá válik. Különben is a találmány szerint elérhető magasfokú üzemsebességeknél a forgótengely lendítő ereje már 100 maga. is folytatólagossá teheti a forgást. A 7. ábra szerint a két (19\ 192 ) forgómű (201 , 202 ) rúgóinak aktív végei csuklósan kapcsolódnak egy közös (25) oscillálóműhöz. A kapcsolatot a (26, 27, 28) rudak 105 létesítik. Így a hajtás egyszerűbbé válik. A 8. ábra szerint egy közös, merev közbenső kar van az aktív rúgóvégek csuklói, valamint az oscillálómű kapcsolócsuklója között. A (29) közös hajtórúd a mérleg- 110 karszerű (30) karban folytatódik, úgyhogy a (19\ 201 ) mű a (192 , 202 ) műhöz képest késhetik vagy siethet, noha a közös hajtás szüntelenül tart. A 7. és 8. ábra oscillálóműve egyébként 115 ugyanolyan, mint a 2. ábrabeli. A leírt erőáttevőmű csavarrúgója igen magas frekvenciával oseillálhat.
