92243. lajstromszámú szabadalom • Síp és vele kapcsolatos egyszemélyes zenekar

hátsó részén! köthetők össze. A két tőke (f) nyúlványai és az (n) nyelv a két (i) szárny között foglal helyet a szárnyak felső és alsó oldalain (1) ívelésekkel vannak kiké- 5 pezve a tőkék keresztágai és az (s) szájsíp csöve között légrések maradnak szabadon a levegő átfúvására. (Megjegyzendő, hogy a 4. ábrán a tőkék a 2. ábra 4—4 vonala mentén képzelt síkkal metszve vannak 10 feltüntetve.) A G. ábra a hangerősítőt részben met­szetben távlati képben szemlélteti. A (h) fenéklapra megerősítjük a harmonikaszerű ráncos oldalfalakat, amelyek a liangerő- 15 sí tőnek függőleges irányban való össze­nyomását és kitágulását engedik meg. A ráncos oldalfalak mögött elrendezett fedélben képezzük ki a légbeeresztő lyu­kakat és ugyanott foglalnak helyet a kö- 20 zönséges harmonikák sípjaival ellátott légkibocsátó nyílások is. A lábnyomással összeszorított harmonikaszerű hangerősítő kitágulásának megkönnyítését szolgálják az (r) rúgok, amelyek egyrészt a (li) 25 fenéklaphoz, másrészről pedig a fedél alatt hagyott kellő magasságú légrés alatt megerősített (o) deszkácskákhoz tá­maszkodnak. Hogy a játszó személy a hangerősítő légbebocsátó nyílásait lábával 30 el ne takarja, a fedél felső felületén két (in) keresztlécet erősítünk meg, amelyeken a játszó személy cipője talpát és sarkát ráfekteti. A hangerősítő (K) kísérő (u) harmonika sípjai közül egyeseket állan- 35 dóan kikötve tarthatunk, másokat pedig állandóan zárva hagyhatunk. A feltünte­tett példában két (u) síp van kikötve és kettő van kikötetlenül ábrázolva. A láb jobb megerősítésére szolgál még a (j) 40 szíj. A játszó személy az (S) szájsíp felöltése ulán kezébe veszi a hegedűt és vonót és helyet foglal az (x) széken, amelynek al­jában (D) dob van elrendezve és egyik 45 sarkán forgathatóan megerősített (y) rúd végén esetleg egy (C) cintányér függ. A szék elé tett (k) hangerősítő tetejére az (m) keresztlécekre a (j) szíj alá illeszti jobblábát, míg ballábára szíjjal erősített 50 (v) verővel a lába mögött helyet foglaló (D) dobot verheti. Ugyanezen a lábán egy , ,, i f .¡| |"l II I ||F II ....... i; fí !f III f M I' II !i Ml-I í ' ' l (p) vaspálca oldalt áll ki, amellyel meg az (y) rúd beforgatása esetén a (C) cin­­tányért szólaltathatja meg. Az (S) szájsípnak tárogatóhoz hasonló 55 kellemes sajátos hangja van, ami nagyon szép összhangba vág a hegedűvel. A találmánybeli egyszemélyes zenekar kezelése egészen egyszerű, könnyű és nem fárasztó. Egy-egy hangszer el is hagyható 60 belőle, anélkül, hogy ez a találmány lénye­gét befolyásolná. Sza bada lm i i gé nyele: 1. Szájsíp, amire jellemző keresztmetszet­ben egymást egyenlő szárú keresztté 65 kiegészítő két tőke, a közéjük fogott laposszárú és szabad végén ferdén le­hajlított nyúlvánnyal bíró nyelv, vala­mint az ezek befogadására szolgáló töl­csérben végződő síppal ellátott cső. 70 amelynek belső vége kétoldalt a játszó személy szájaszélei mellett az archoz való símulásra (fekvésre) szolgáló szár­nyak vannak kiképezve, amelyek egy­úttal e hangszernek a játszó személy 75 szája elé való megerősítésre való szer­veket is tartják. 2. Az 1. igényben védett szájsíphoz tartozó hangerősítő, amit fenéklapon megerő­sített harn.onikaszerűen ráncos oldal- 80 falakkal bíró; tetején pedig légbebo­csátó nyílásokkal, meg harmonikasípos légkibocsátó nyílásokkal ellátott oly szekrény jellemez, amely lábbal való összenyomás után az újbóli kitágulás 85 céljából belsejében nyomórúgóval van ellátva, azonkívül teteje felső felületén két keresztléccel bír, amelyek meg­akadályozzák a légbebocsátó nyílások­nak lábbal való eltakarását. 90 3. Az 1. alatt igényelt szájsíppal kapcsola­tos egyszemélyes zenekar, aminek jel­lemzője a játszó személy ülésére szol­gáló szék aljában elrendezett dob és a szék szélén forgathatóan megerősített 95 rúdon függő cintányér, valamint a játszó személy lába fejére (cipőjére) köthető szíjazaton megerősített és a sarok mögül kinyúló dobverő, meg az oldalt kinyúló és a cintányér verésére too szolgáló pálca. 1 rajzlap melléklettől.

Next

/
Oldalképek
Tartalom