92241. lajstromszámú szabadalom • Újítások bűzelzáró, különösen olajzárásos szifonokon

Megjelent Í930. évi május hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROs.ÁG SZABADALMI LEÍRÁS 92241. SZÁM. — XXI/b. OSZTÁLY. Újítások büzelzáró, különösen olajzárásos szifonokon. László Ferenc vállalkozó Budapest. A bejelentés napja 1925. évi junius hó 20-ika. A találmány bűzelzáró, különösen pedig olajzárásos szifonokra vonatkozik, miért is a következőkben főleg ezeket tartjuk szem előtt. A találmány tárgyát újítások 5 képezik, amelyek alkatrészíről-alkatrészre illetik a szifont és valamennyien közre­hatnak a.ma közös cél szolgálatában, hogy az olajzárás hatályosságát, az olajszinten túl és azon innen, is fokozzuk. 10 A rajzok a találmány tárgyának ki­viteli példáit, vázlatosan tüntetik fel. 1—3. ábra egy-egy szifon függélyes metszete. 4. ábra szifonágy hosszmetszete, 15 5. és 6. ábra egy-egy boritásos szifon alaprajza, 7. ábra boritásos rekeszsorozat alap­rajza. Mindenütt (1) a szifonház, (2) ennek 20 csőtoldata, (3) a szennyvíznyelőcső, (4) ennek szűrőfödele, (5) a szifoncsésze, (6) ennek lábai, (7) központosító csésze­peckek, (8) nyelőcsőpeckek, amelyek az (I) sziifonház (9) gyűrűdudorodásával 25 bajomettzárt képeznek, (10) vízréteg és (II) olajréteg. Az 1. és 2. ábra szerint, az (1) szifonház aljának folyadékjárta, belső felülete göm­bölyűvé, illetve tölcsérszerűvé van ki-30 képezve, mimellett a ház külseje, a min­denkori beágyazóhelyhez képest, akár gömbölyű, akár szögletes lehet. A 2. ábra szerint továbbá a (3) nyelőcső (12) nyílá­sával excentrikusan, még pedig csavar-35 vonalszerűén torkol az (5) csészébe. Mindez intézkedéseknek az a célja, hogy az átömlő szennyvíz, saját nyomásával, örvénylést idézett elő, úgyhogy a csésze tartalmát egészben felkavarja és fel­újítsa, a csészét mintegy kiöblítse. A szi- 40 fonház aljának belső gombol yítésével ki­küszöböljük a holt sarkokat és elősegítjük az örvénylése® átömlést. Az örvénylés hatályosan félbeszakítja a szennyvíznek az (5) csészében való kény- 45 szerű veszteglését, megakadályozza, hogy bűzokozó lerakódások lepjék el a csésze­falakat, sőt a csészébe jutó apróbb hulla­dékokat is kiveti onnan. Ugyané célokat szolgálja az is, hogy a 50 3. ábrabeli (5) csészének egyetlen (13) túl­folyónyílása van, mert így a szennyvíz nem oszlik el nagy átfolyókereezt­metszetre és nem tűnik el csekély át­ömlési sebességgel a legrövidebb úton, 55 hanem mindenesetre körülkerülni és le­hető nagy erővel kilövelődni kényszerül. A csésze belseje ugyanezért van kigöm­bölyítve. A 3. ábra szerint, a (3) szennyvíznyelő- 60 cső ós az (5) szifoncsésze közé (14) segéd­szifoncsésze van közbeiktatva, amelyet a (3) csőnek, emezénél alsóbb szintbe nyúló, külön (15) folytatása tör át, úgyhogy a (14) csésze gyűrűszerűvé válik és egészben 65 kehelyszerű alakot nyer. A (14) segéd­csészének a fölötte levő (3) szennyvíz­nyelőcsőbe néző folyadékfelületét (16) ernyő födi át. A (14) segéd csészére csupán akkor ke- 70 rül a sor, ha a közönséges (5) csészét a hulladékok már egészen eltömték. Ilyen­kor a (15) cső is megtelik szennyvízzel, az (5) csésze olajtartalma felszáll és egyesül a (14) csészével, ahol tehát az utóbb 75 érkező szennyvíz olajzárásos, de egyéb­ként szabad kiömlőutat nyer. A (16) ernyő biztosítja, hogy a (14) csészébe nem jut semmiféle hulladék sem. Egy helyett

Next

/
Oldalképek
Tartalom