92200. lajstromszámú szabadalom • Üzemek ingadozó hőfogyasztásának kiegyenlítésére szolgáló kazánberendezés

új eljárás a vízállás nagy, pl. 50—60 cm-t kitevő, ingadozása által éri el, ami az eddig szokásos határokat messze felülmúlja. E célból a kazánt, a bevezetendő tápvíz 5 számára, nagy befogadóképességgel kell ellátni. A következőkben az ilyen kazánokat nagytápterű kazánoknak fogjuk nevezni, ellentétben az ismert nagy vízterű kazá-10 nokkal. Ha meglévő kazánokat ilyen nagytápterű — s erősen ingadozó vízállással bíró — kazánok gyanánt akarunk használni, úgy a szokásos vízállástmutatókészülékek 15 mellett még további vízállásmutatókra van szükségünk, melyek a vízállásnak az egész ingadozási határok között való megfigyelését azáltal teszik lehetővé, hogy egymást fedező határokkal bírnak. 20 Az 1. ábrán látható állócsöves kazánberendezés felső kazánjánál a 2—2-es és 3—3-as vonalak a gőzkazánoknál különben szokásos legalsó és legfelső vízállást jelzik, amely a 4-ik sz. vízállásmutató 25 üvegcsőben megfigyelhető. A kazánnak a találmány szerinti használatánál a legfelsőbb vízállás az 5—5 vonalig, a legalsóbb pedig a 6—6 vonalig emelkedik, illetve süllyed. Hogy azonban emellett a 30 kazánok izzásba jutását megakadályozzuk, a fűtőgázcsatornákat annyira beépítjük, hogy azoknak (60) legfelsőbb élük (61) elegendő távolságra a 6—6 vonal alá kerüljön. A legmagasabb vízállás (5—5) meg-35 figyelésére a 7. sz., a legalacsonyabb vízállás (6—6) megfigyelésére pedig a 8. sz. üvegcső szolgál. Mivel hőfölöslegnél. vagy süllyedő kazánterhelésnél a tápvíz mennyiségét nö-40 vélni, nagyobb terhelésnél azonban csökkenteni kell, szükségessé válik a kazán táplálásának külön szabályozása. A táplálás szabályozása a találmány szerint azáltal történik, hogy a tápvizet 45 a legalacsonyabb és a legmagasabb vízállás határai közt — mennyiség és hőfok tekintetében a hőí'elvétel és leadás közti egyensúlyi helyzettől függően állítjuk be, s azonkívül a legmagasabb és legalacso-50 nyabb vízállásnak külön határt szabunk. A hőí'elvétel és leadás közti egyensúlyi helyzet mértékéül a gőznyomás szolgál, amely emelkedik, ha a hőf el vétel nagyobb mint a hőleadás, ellenkező esetben pedig 55 süllyed. A 2. ábra szerint a frissvíz a 9. sz. vezetéken keresztül folyik az 1. sz. kazánba. A vezetékben a 10. sz. szelep a gőznyomástól függően oly módon működik, hogy süllyedő nyomásnál a vízmennyiség csök- 60 ken, emelkedő nyomás esetében pedig nő. A 11. sz. úszó oly módon hat a 10. sz. szelep előtt vagy mögött elhelyezett 12. sz. szelepre, hogy ez a tápvíz folyását a legmagasabb vízállásnál akkor is el- 65 állítja, ha a 10. szelep nyitva lenne. Másrészt pedig a legalacsonyabb vízállásnál a 11. sz. úszó kinyitja a 10. és 12-es szelepet áthidaló vezetékben lévő 13. sz. szelepet, úgyhogy a tápvíz akkor is 70 szabadon folyhat, ha a 10. sz. szelep zárva van. Az esetben, ha a felső kazánon kívül külön gyiijtőtartályok is találnának alkalmazást, ezeket vezetékek (14, 15) kötik össze a felső kazánnal. Ezen elrendezés 75 működését később tárgyaljuk. Oly üzemeknél, amelyek tápvízmelegítővel dolgoznak, a kazán táplálásának egyenetlensége dacára is arra kell törekednünk, hogy a víz az előmelegítőn egyen- 80 letesen folyjon keresztül. Ezt egy kiegyenlítő tartállyal érjük el, amely célszerűen a kazán nyomásánál kisebb nyomás alatt állhat és azonkívül fűthető lehet. Ebbe jut az a víz, amely a hőfelvételnek meg- 85 felelően az előmelegítőn keresztül áramlik. A 2. ábra egy ilyen — előmeleg'ítővel bíró — összberendezés vázlatát mutatja. A tápvíz a-tápvíztartályból (19) a 20. sz. szivattyú segítségével az economiserbe 90 (21) és onnan a 22. sz. vezetéken keresztül a kiegyenlítőtartályba (28) jut. A 22. sz. vezetékben 2, egymással párhuzamosan kapcsolt, szelep (24) és (25) talál elhelyezést. Hogy az eeonomiseren keresztülfolyó 95 víz mennyisége ugyanaz maradjon, a 24. sz. szelepre egy thermostat (26) hat, amely egy — állandóan egy bizonyos mennyiségű előmelegített vizet vezető — vezetékbe (27) van beépítve és a vízmennyiséget úgy sza- 100 bályozza, hogy az emelkedő hőfoknál nő, eső hőfoknál pedig fogy. A 25. sz. szelepet; egy, a kiegyenlítő tartályban (23) lévő liszó (28) úgy szabályozza, hogy az eeonomiseren keresztülfolyó víz mennyisége 105 alacsony vízállásnál nő, akkor is, ha a 24. sz. szelep zárva van. A 23. sz. tartályban lévő víz legmagasabb állásánál az úszó (28) hatása következtében a 29. sz. kifutószelep kinyilik, úgyhogy a fölösleges víz 110 a 19. sz. víztartályba, folyik. Ennek a 29. sz. szelepnek a 28. sz. úszó következtében való kinyílása előtt a 26. sz. thermostat kézileg, vagy a 28. sz. úszó által úgy lesz beállítva, hogy az economiser mögött ma- 115 gasabb hőfok, s ezzel a vízmennyiség