92106. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szerves fényérzékenyítő anyag előállítására

— 7 — szerű tömeget nem képez. Ez azután pl. kaparás útján felaprítjuk és alaposan kimossuk, hogy az oldható sókat, pl. káliumnitrátokat és esetleges káliumhaloid-túl-5 mennyiségeket eltávolítsuk. A mosóvíznek természetesen elég hidegnek kell lenni, nehogy az emuisiókocsonya részeit megolvassza. A kimosott emuisiót ezután ismét 38° C hőmérsékletre hevítjük, mi-10 nek megtörténtével azzal 1050 rész vízzel itatott gelatint alaposan elkeverünk, amikor is a hőmérsékletet rövid időre, pl. 5 percre, körülbelül 49—66° C-ra emeljük. A keverék ezután kihűlhet és megmere-15 vedhetik. Ily módon ammóniák- vagy alkáli-emulsiót kapunk. A találmány szerinti fényérzékenyítő anyag, az emuisió előállítására szolgáló fentebb leírt eljárás valamelyik szakaszá-20 ban adagolható, sőt előbb is, vagy az A) vagy a B) oldattal, vagy az ammóniákkal, vagy a gelatinnal kezdeti állapotban elkeverhető. Célszerű az anyagot a teljesen megolvadt emuisióhoz, a tartóanyagra 25 való felvitele előtt, az emuisió előállítására szolgáló eljárás utolsó szakaszában, adagolni. Pl. az emuisiót újból megolvasztjuk és 25 térfogatrész fényérzékenyítő anyagot, pl. a fentebb leírt alkoho-30 los kivonatból kapott anyagot adagohtnk, minden 1000 térfogatrész emuisióra. Minthogy a valóságos fényérzékenyítő testek ezen készítménynek kolloidált alkatrészeiben jelen vannak és minthogy az alkat-35 részek csak kis részét alkotják ezen készítménynek (rendszerint 1

/2

S

résznél kisebb részét), valóságos fényérzékenyítő testek kiválóan előnyösek még akkor is, ha 1:1060 aránynál kisebb mennyiségben 40 adjuk őket az emuisióhoz. Ez az arány gyakran kisebb, mint 1:10.000, vagy 1:100.000. Világos, hogy ezen készítmény adagolása az emuisiót lényegesen nem hígítja, minthogy mennyisége csak 2%, sőt 45 ennél még kisebb. Azt az emuisiót, melynek fényérzékenységét az új anyag révén növeltük, a kívánt folyékony halmazállapotura olvasztjuk és azután ismert módon a tartó-50 anyagra, pl. üvegre, filmre, papirosra stb.-re felvisszük. Ajánlatos az eljárást az emuisióból vett próbák felvitele révén az új fényérzékenyítő anyag hozzáadása előtt és után ellenőrizni, amikor is a pró-55 bákat fényképészeti úton valamely ismert sensitometricus kísérlet révén, vagy pedig ugyanazon tárgyról ugyanazon feltételek mellett vett összehasonlító felvételek révén kipróbáljuk. Természetesen a szokásos elővigyázati szabályokra az 60 emuisió előállításánál és felvitelénél ügyelni kell, így pl. tekintettel kell lenni nem aktinicus sugarak alkalmazására, az edények és levegő tisztaságára stb.-re. A fent megadott példánál használha- 65 tünk fényképészeti emuisiók előállítására alkalmas, különféle kereskedelmi gelatinokat, amikor is kemény gelatinok különösen alkalmasak. A fent megadott hőmérsékleteket természetesen változtatni 70 kell, ha az alkalmazott gelatinnak a közönséges gelatinoktól lényegesen eltérő physikai tulajdonságai vannak, pl. az olvadási és megmerevedési pontok tekintetében, ahol is az itt szükséges változta- 75 tás tapasztalat dolga. Ahelyett, hogy olyan gelatinokat használnánk, melyek az új fényérzékenyítő anyag hozzáadása előtt is csekély fényérzékenységű emuisiókat szolgáltatnak, 80 iners, azaz olyan gelatint is alkalmazhatunk, mely olyan emuisiót alkot, hogy előhívható képet csaknem célszerűen hosszú megvilágítás után ad, mely kép akkor sem elég éles. Olyan gelatint, mely ily, 85 csaknem iners emuisiót szolgáltat, a „Journal of the American Chemical Society" 1922. évi szeptemberi XLIV. sz. kötetének 1858. és 1859. oldalán „Prepartion of ash-free Gelatin" cím alatt leírt módon 90 állíthatunk elő. Az itt hivatkozott hely Sheppard, Sweet és Benedict „Elasticity of Purified Gelatin Jellies Sp-S tl Function of Hydrogen-Ion Concentration" tárgyú cikkének egy részét képezi. Az így elő- 95 készített gelatinból a fent leírt eljárás szerint készült, csekély fényérzékenységű emuisiókat a találmányt képező fényérzékenyítő anyag oly emuisiókká változtat át, melyek rövid megvilágítás után ki- 100 tűnő élességű, jól előhívható képeket ad. Így pl. lehetséges volt ily, csekély fényérzékenységű emuisiók fényérzékenységét 20-szorosan túlfokozni, amikor ás egy bizonyos tárgy megvilágítása az eredeti meg- 105 világítás 1

/s0 részére csökkenthető és ennek dacára kiválóan éles képet kapunk. A fényérzékenység növelése rendszerint legalább 10-szerese azon százalékos térfogatnövekedésnek, mely az emuisióban az ezt elő- 110 idéző anyag hozzáadása révén előáll. Ez a százalékos növekedés rndszerint még lényegesen nagyobb. Az általános növekedés fokozását azáltal érjük el, hogy a találmány szerinti fényérzékenyítő anyagot 115 hasonló arányokban oly emulsiókhoz ad-