91981. lajstromszámú szabadalom • Fényérzékeny papiros hártyapapiros stb. és eljárás fotografiai lenyomatoknak ilyenen való előállítására

Megjelent 193Q. évi május hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 91981. SZÁM. IX/.f OSZTÁLY. Fényérzékeny papiros, hártyapapiros stb. és eljárás fotográfiái lenyomatoknak ilyenen való előállítására. Jelley Edwin Eriiest vegyész Malverii (Natal). A bejelentés napja 1926. évi április hó 19-ike. Angolországi elsőbbsége 1925. évi julius hó 24-ike. A találmány eljárásra vonatkozik fotográfiái nyomatoknak papiroson, hártyapapiroson és efféléken negatívokról való előállítására. 5 A jelen találmány szerint tetszőleges tiszta papirost azáltal teszünk fényérzékennyé, hogy felületét oly oldattal vonjuk he közvetlenül, mely a három magasabbrendű halogén egyikének vagy többjének 10 ezüstsójából és vízben oldható, nem illó, kikristályosítható, gyenge savból áll. Azon anyagok, melyek papírosnak a találmány szerinti kezelésére célszerűen felhasználhatók: az ezüstklorát és a citrom-15 sav. Az ily módon preparált papirost fotográfiái negatívon át tesszük ki a fénynek, míg a kép halványon meg nem jelenik, aminek megtörténte után a képet szerves 20 redukáló szerben előhívjuk, mely; az oldható ezüstsót és a savat a papírosból kioldja, miközben fémes ezüst képződik, mely az exponált papíroson lévő eredeti, latens vagy halvány kép alkotta ezüst-25 magon (nucleuson) lerakódik. Ezek az ezüst-nucleusok katalytikusan hatnak, amennyiben a közvetlen szomszédságukban lévő oldatban az ezüstsó redukciójának sebességét tetemesen növelik. 30 Ha a papiros, bevonása után, nem tartalmaz annyi oldható ezüstsót, amennyi a kép kellő tömöttségének elérésére szükséges, akkor a papirost, exponálás után, oly oldatban hívjuk elő, melynek, hidrogén-35 ionkoncentrációja 0.0001-től 0.01-ig terjed és mely a kép kellő tömöttségének elérésére elegendő oldható ezüstsót tartalmaz, kapcsolatban valamely oly szerves redűkáló szerrel, amely a képet 1—20 perc alatt tökéletesen előhívni képes. 40 A találmány gyakorlati kivitelénél a fényérzékennyé teendő papirost oly oldattal vonjuk be, amely halogénnel vegyileg egyesült ezüstöt tartalmaz, mely sónak oldhatósága 100 cm3

vízben 5 grammnál 45 nagyobb. Ha ezt az oldatot a papiros felületére közvetlenül felrakjuk, akkor a nyert papiros elegendő ezüstsót tartalmaz ahhoz, hogy az előhívott képnek a szükséges tomöttséget adja. 50 Ha a használt ezüstsó oldhatósága 100 s. r. vízben azonban csak 0.01 és 5 s. r. között fekszik, akkor az ezüstsó magán a felületen fog képződni, kettős bomlás útján. így pl. ha a papirost ezüstbromáttal 55 óhajtjuk fényérzékennyé tenni, akkor 10%-os ezüstnitrát oldattal kezeljük a papírost, azután szárítjuk és a megszárított papiros felületét azután oldható bromát, pl. natriumbromátoldat feleslegével ke- 60 zeljiik. A papíros konzerválása céljából oly vízben oldható, nem illó, kristályosítható gyenge savat adagolunk az oldathoz, még mielőtt a papirost kezeinők vele, mely még 65 koncentrált vizes oldatban sem képes 0.2-nél nagyobb hidrogén-ion-koncentrációt adni. Erre a célra a citrom- és a borkősav alkalmas; ezen savak előnye, hogy aránylag olcsók. A papiroshoz 70 hozzáadandó sav mennyisége tág határok között változtatható. Azt találtuk azonban, hogy nehezebben oldható ezüstsó alkalmazása esetén kevesebb só kell a papiros konzerválására, mint könnyebben 75 oldható ezüstsó alkalmazása esetén. A fel-