91919. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés vacuum-destillálásra

— 3 — fölött számottevő tér maradjon szabadon. A kemence fenekén (25) fűtőkészüléket rendezünk el s az ebből eredő forró gázokat (26) terelőlapok segélyével úgy irá-5 nyitjuk, hogy a legforróbb gázok a kazán alján a (27) vezetékekre hassanak s a hőmérsék felfelé fokozatosan csökkenjen, úgyhogy az (5) vezetékekbe belépő olaj a legalacsonyabb hőfoknak legyen alávetve 10 s fokozatosan melegedjék, amint a vezetékekben lefelé halad a (15) maradékgyüjtő felé. Példaképen a kemence hőmérséke fent kb. 315°, alul kb. 650° lehet. Ily körülmények 15 között a kemence felső részében az olaj kb. 195°-ra hevül s a vezetékeket alul 454°-kal hagyja el. A kívánt hóviszonyok biztosítása céljából a kemencében alkalmas helyeken járulékos fűtőkészülékeket is al-20 kalmazhatunk. Noha a magas vacuum alkalmazása elméletileg igen előnyös, mert az elgőzölés alacsonyabb hőfokon történvén, a bomlás a minimumra csökkentetik, a tekintetbe-25 jövő igen magas vacuumoknál való destillálás súlyos gyakorlati nehézségekbe ütközik. Igen magas vacuumban ugyanis az olaj egyrészt frecseg, másrészt a gőzök sok apró buborékba záratnak be, melyek-30 nek falait a gőzökénél magasabb forrpontú folyékony olaj képezi. Ha a hab feltöréséről nem gondoskodunk s az olajpornak a kondenzátorba való jutását nem gátoljuk meg, a mechanikusan átvitt olajpor a des-35 tillátumot megfertőzi. A példaképen feltüntetett csöves kazánban e hátrányok lényegesen csökkennek, mert a kazán bármely pontján csak vékony réteget képező kis mennyiségű olaj van a í0 hő hatásának kitéve, úgy e folyadékhártyából a gőzök könnyebben szabadulnak ki, mint pl. a nagy olajmennyiséget tartalmazó szokásos hengeres kazánokban. Minthogy a vezetékeknek csak alján foío lyik az olaj, a vezetékek felső falai melegebbek, mint fenekük, melyet az olaj hűt. Ha a vezeték bármely helyén az olaj hajlamos is a habzásra, a vezetékben feltornyosuló hab a felső melegebb falakkal jut ,0 érintkezésbe; a meleg falnak azonban az a hatása, hogy a buborékokat elpukkasztja, úgyhogy a gőzök kiszabadulnak, az olaj pedig visszaesik a vezeték fenekére. Ugyanezen eredményt érjük el hen-55 geres kazán alkalmazásakor, ha a kazánból felemelkedő gőzöket a kazán mindenkori hömérsékénél magasabb hőfokra hevített csőtekercsen, vagy hasonló hosszú vezetéken tereljük át. A találmány szerinti készülékben még 60 további szervek is alkalmaztatnak a hab eloszlatására, melyek a gőzöket már keletkezési helyükön különítik el az őket szolgáltató olajtól s úgy vezetik tova, hogy ezentúl ne érintkezhessenek már forró fo- 65 lyékony olajjal. Ezen célból az (5) vezetéken belül, valamint a többi vezetékekben (30) belső vezeték van elrendezve s (31) támaszok révén alátámasztva. A (30) vezeték az (5) veze- 70 téknek lényegileg egész hosszán nyúlik végig s felső oldalán sok kis terjedelmű (32) nyílással van ellátva. A (30) belső vezetéknek az (5) vezeték bebocsátó végénél fekvő száját a (33) dugasz zárja el, úgyhogy az 75 (5) vezetékbe csurgó olaj nem léphet a (30) belső vezetékbe. A (30) vezeték másik vége nyitva van a gőzök szabad kibocsátása céljából; a (30) vezeték ezen végét a (34) karmantyú veszi körül, mely az (5) és (30) 80 vezetékek közötti gőzteret zárja el; a (34) karmantyú alsó részén (34') kimetszéssel bír, úgyhogy az olaj az (5) vezetékből kicsuroghat. Nyilvánvaló, hogy a (34) karmantyú hozzájárul ahhoz, hogy a fejlődő 85 gőzök már keletkezési helyük körzetében a belső (30) vezetékbe lépjenek, mert a (34) karmantyú a gőznek az (5) vezetékből való közvetlen kiáramlását meggátolja. A feltüntetett kiviteli példánál mind- 90 egyik (6) fősisak két belé torkoló vezeték vagy vezetéksor fejlesztette gőzök gyűjtésére szolgál. Ennek folytán a fősisak felé emelkedő (7) vezetékben lévő (35) belső vezetéknek a (6) sisak felé néző vége 95 nyitva van, úgyhogy a gőzök szabadon léphetnek a belső vezetékből a sisakba, ellenben a (7) és (35) vezetékek közötti teret a (34) karmantyúnak megfelelő (36) karmantyú zárja el, mely az olajnak a (7) ve- 100 zetékbe való jutását megengedi ugyan, ellenben a gőzöket a (7) vezetékből a belső (35) vezetékbe való belépésre kényszeríti. A belső vezetékeknek a (8) könyökök felé néző vége a (33) dugaszokban hasonló 105 (37) dugaszokkal van elzárva s a (34) és (36) karmantyúknak megfelelő (38) karmantyúkkal felszerelve, melyek az olaj szabad áramlását megengedik, ellenben a gőzök áramlását korlátozzák. no Láthatjuk, hogy mindegyik fősisak két belétorkoló vezetékcsoporthoz van kapcsolva s csak azon gőzöket gyűjti, melyek ezen vezetókcsoportokban keletkeztek. A terelőlapok elrendezése folytán az azonos 115 fősisakba nyíló vezetékek lényegileg azonos hőfokú térben vannak, úgyhogy a si-