91913. lajstromszámú szabadalom • Eljárás brikettek előállítására

Megjelent 1930. évi május lió 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 91913. SZÁM. — Il/a. OSZTÁLY. Eljárás brikettek eló'állítására. Wortman Bernát gyáros London. A bejelentés napja 1926. évi március hó 19-ike. Franciaországi elsőbbsége 1925 évi április hó 6-ika. A találmány brikettek előállítására vonatkozik és célja az, hogy antracitból vagy más szénből vagy kokszból, avagy antracitnak, vagy más szénnek koksszal való 5 keverékéből oly tüzelőanyagbriketteket készítsünk, melyek törés vagy lemorzsolódás ellen nagy ellenállást mutatnak, a nedvesség hatása alatt számbavehető változást nem szenvednek és alakjukat magas 10 hőmérsékleteknek kitett állapotban megtartják. A találmány foganatosításánál kötőanyag gyanánt a fapép gyártására szolgáló szulíiteljáráis során képződő szulfit-15 hulladéklúgot alkalmazzuk. Az alábbiakban közelebbről ismertetjük a tüzelőanyagbriketteknek antracitból vagy kokszból, vagy antracit és koksz keverékéből a találmány értelmében való előállítását. 20 Megjegyzendő, hogy eddigelé többször megkísérelték a szulflthulladéklúgnak finoman elosztott anyagok kötőanyaga gyanánt, tüzelési vagy más célokra szolgáló brikettek előállítására való felhasználását, 25 az összes eddigi ily javaslatok azonban a gyártási nehézségek és költségek, valamint a brikettek törési ellenállásának hiánya és a nedvesség behatása alatti szétválási tendencia folytán nem vezettek gazdasági-30 lag kielégítő termékekhez. Világos, hogy a szóbanforgó anyagok, mint pl. az apró szén és koksz bri kettőzésének egyik fő célja, hogy eredményesen felhasználhatókká tegyünk hulladékjel-35 legű, vagyis oly anyagokait, melyek többékevésbbé poralakú állapotuk folytán más célokra hasznavehetetlenek; világos továbbá, hogy az ily hulladékanyagok idegen anyagokat, mint pl. szegeket vagy kis 40 vas- avagy acélrészecskéket tartalmazhatnak aszerint, hogy milyen forrásból erednek. Ily esetekben az anyag az alább ismertetett kezelés megkezdése előtt mágneses elkülönítő készüléken bocsátandó át. A találmány szerint az antraoitport a 45 mágneses elkülönítő készülékekben szükség esetén foganatosított kezelés után 25 mm-enként legalább hat-, előnyösen azonban tízszemű szitán bocsátjuk át és azután szárításnak vetjük alá mindaddig, míg 50 nedvességtartalma 3%-ot meg nem halad. A találmány egyik lényeges jellemző sajátsága abban van, hogy az ekként előkészített antracitport bensően és teljes egészében keverjük össze a kötőanyaggal, 55 vagyis a szulfithulladéklúggal s ezen célból 45 kg antracitport bármily alkalmas keverőkészülékbe adagolunk és 9 kg 27—30° Bé szulfithulladéklúgot adunk hozzá, melyet megelőzőleg 66° C hőmérsék 60 letre hevítettünk s már most az egészet kb. 10 percig keverjük. Ezután további 45 kg antracitport adagolunk és ezt a keverőkészülékben lévő masszával további, kb. 10 percnyi ideig jól összekeverjük. A kapott 65 keverék képlékeny, de ragadós jellegű és ha azt formákban nyomásnak vetnők alá, az a formához odatapadna és így meggátolná szabatos brikettek alakítását; ezért szükségesnek mutatkozik az, hogy a masz- 70 szát a keverőkészülékből kollerjárat teknőjébe vezessük és ekként, kb. 5 percnyi időtartamra további keverésnek vessük alá, minek megtörténtével azt találjuk, hogy kis mennyiség akadálytalanul felszedhető, 75 a kézben összepréselhető és leejthető anélkül, hogy kezünkön az anyagnak nyomai is maradnának. A képlékeny anyag már most készen áll a formálási műveletre és azt, tömörítését 80