91898. lajstromszámú szabadalom • Továbbító henger fűrészgépekhez, gyalúgépekhez és effélékhez
Megjelent 1930Q . évi május hó 15-én . ^^ MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 91898. SZÁM. — VlIJ/c. OSZTÁLY. Továbbító henger fűrészgépekhez, gyalugépekhez és effélékhez. Shuriiier Tamás iparos Stockport és Manchester. A bejelentés napja 1925. évi szeptember hó 15-ike. Angolországi elsőbbsége 1925. évi január hó 1-je. A találmány fűrészgépekhez, gyalugépekhez és effélékhez való továbbító hengerre vonatkozik. Az ilyen továbbító hengereket eddig öntött vasból készítetí ték. A hengerek kerülete fogakkal volt ellátva, melyek bemarással állíttattak elő. A fogak homlokfelülete lényegileg sugárirányú volt, míg a fogak háta bizonyos hajlással volt készítve és a henger húrjai D irányában haladt. Az ilyen hengerek előállításukhoz igen nagy munkát igényeltek és a fogak általában nem voltak elég mélyek, úgyhogy a foghézagok igen hamar eltömődtek és így a henger csak-5 hamar használhatatlanná vált. Öntött vas használatánál azonkívül a fogak, rövid idei használat után, elvesztették élüket és ezért gyakran meg kellett azokat élesíteni. Ennek folytán a henger bizonyos |0 idő múlva a további használatra túlságos 1 kicsiny átmérőjű lett. Ezek a hátrányok elkerültetnek a jelenlegi találmánnyal. Itt a henger egy magból áll, melybe kivehetően vannak a fogak, ill. a pengék !5 beillesztve. Továbbá különleges berendezésekről van itt gondoskodva arra a célra, hogy a fogakat rögzíthessük a magban. A találmány a rajzon példaképpen van feltüntetve és pedig az 50 1. ábra a henger oldalnézetét mutatja, ahol az egyik homloklemez egy darabja ki van törve, hogy a fogak ágyazása a részükre szolgáló maghornyokban látható legyen, a 35 2. ábra az 1. ábra felülnézete, a 3. ábra a henger metszete, ahol az egyik homloklemez el van távolítva és a henger mellé van helyezve, végül a 4. ábra egy fog távlati képe. A rajzon egy kb. 125 mm. átmérőjű 40 továbbító henger van feltüntetve. Az (a) mag a szokásos központi (b) furattal van ellátva, melybe a hajtótengely illik be. A rajzolt magnak tizenihat (c) hosszhornya van, melyekben (d) pengék van- 45 nak elrendezve. Utóbbiak a henger fogait képezik. E fogak sugárirányú homloklapjai általában egy síkban feküsznek a mag homloklapjával és tövükön kissé túlnyúlhatnak ezeken a homloklapokon, hogy 50 az (e) és (f) homloklemezekbe fogózhassanak. A fogaknak ezen, a középtengely felé fekvő (g) részei úgy vannak ferdén lemetszve, hogy kissé kinyúlnak az (a) mag homloklapjain túl. Az (e, f) homlok- 55 lemezek alámetszett gyűrűalakú (h) horonnyal vannak ellátva és (j) csavarok segélyével erősíthetők fel az (a) magra. A (h) hornyok mélyebb része a középtengely felé fekszik. Ezáltal a (d) pengék, 60 melyek (g) részükkel az (e, f) homloklemezek (h) hornyába nyúlnak be, ferdén lemetszett (g) részük folytán a sugárirányú eltolódás ellen rögzítve vannak. A henger összeállításakor mindenek- 65 előtt az egyik homloklemezt erősítjük fel az (a) magra. Azután a (d) pengéket betoljuk a mag (c) hornyaiba (3. ábra), végül a másik homloklemezt csavarjuk rá az (a) magra. A pengéket, elkopásuk ese- 70 tén, az egyik homloklemez levétele után, könnyen ki lehet húzni a hornyokból és újakkal lehet kicserélni. A kivett, elkopott pengéket azután esetleg újból meg lehet élesíteni. 75 A fogaknak a munkadarabba kapaszkodó felülete (k)-nál előnyösen ferdén le van metszve, hogy a bekapaszkodás hatá-
