91876. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagy viszkozitású olajok előállítására

— 2 — abban az esetben, ha a zsír hasításának feltételei fennforognak, további szabad savmennyiségek képződnek. Ezenkívül minden zsíros olaj telítetlen vegyületeket 5 tartalmaz, melyek önmaguktól oxidálódnak, vagyis a levegő oxigénje által savanyú, gyantaszerű, tehát káros termékekké oxidáltatnak. A zsíros olajok továbbá jelentékenyen drágábbak, mint az 10 ásványi olajok, úgyhogy nagyobb menynyiségekben valló hozzáadásuk nem gazdaságos. Végül az ásványi olajok és fúvatott olajok keverékei hajlamot mutatnak az alkatrészek különválására, mely 15 annál nagyobb mértékben jelentkezik, minél nagyobb a zsíros olajok mennyisége. Mindezen okokból a szóbanforgó ipar arra törekedett, hogy a fúvatott olajokat még sűrűbben folyós, ásványi olajokban 20 könnyen oldható termékekkel helyettesítse, avégből, hogy csekélyebb mennyiségű hézagokkal a viskositás és a kenőképesség ugyanoly nagy fokozását lehessen elérni. A kenőolajipar ezen igényei 25 egyrészt oly olajok előállításához vezettek, melyek sűrítése különleges kondenzációs folyamatok révén a molekula megnövelése segélyével történt és másrészt az úgynevezett voltol-olajokhoz, melyeket a 30 sötét elektromos kisülésnek ásványi olajokból és zsíros olajokból álló, vékony rétegben kiterített keverékekre hígított gázatmoszférában való behatása útján állítanak elő (lásd a 234543. és 236294. számú 35 német szabadalmi leírásokat). Ezenkívül javaslatba hozták elektromos csillámkisüléseknek és a hidrogén katalitos addiciójának egyidejű alkalmazását is (lásd a 266662. számú német szabadalmi leírást). 40 Lenolajat is szokás levegő vagy oxigén befuvatásával besűríteni. Az ilyen fúvatott lenolajok, melyek a kereskedelemben némelykor besűrített olajok (Standöl) néven jelennek meg, a sűrűre főtt lenolajat 45 nem minden esetben helyettesíthetik, Ezen, a kenceipar számára szánt termékek, továbbá a kőnyomdai és könyvnyomdai célokra szolgáló kence főkép a lenolajnak levegő hozzávezetése nélkül 50 vagy levegőtől való elzárás mellett 200— 300°-ra vagy még ennél is magasabb hőmérsékletre való felhevítése útján állíttatnak elő. Az ilyen termékek kenőolajok előállítá-55 sára teljesen alkalmatlanok és pedig nem csupán csekély mértékű viskositásuk és kiadóságuk miatt, hanem elsősorban azért, mert többszörösen telítetlen zsírsavakat tartalmaznak, amelyek jelenlétén alapulnak éppen száradó tulajdonságaik. A hexabromidpróbával ugyan beigazoltatott, hogy lenolajnak litográfiái célokra szolgáló kencévé való főzésénél mindenekelőtt a linolénsavsorozat gliceridjei polimerizálódnak, míg a linolsavsorozat gliceridjei részben változatlanok maradnak. Ismeretes továbbá az is, hogy a kőnyomdai kencék száradóképessége a gyártásuknál alkalmazott hőmérséklet magasságával, vagyis a polimerizáció intenzitásával csökken (lásd Hefter „Technologie der fetten Öle" 3. kötet, 363. oldal). A szóbanforgó ipar mindeddig kizárólag arra törekedett, hogy a termékek száradási képessége, mely azokat eddig a grafikai iparágakban festékhordozókként és kencékként való ipari alkalmazásra egyedül képessé tette, a lenolaj besűrítésénél lehetőleg változatlanul megtartassék. A belső jódszám (a telített zsírsavak elválasztása után visszamaradó folyékony zsírsavak jódszáma) megállapítása ütján beigazolható is volt, hogy még igen sűrű besűrített olajok és máseffélék még mindig jelentékeny mennyiségben tartalmazzák a i levegő oxigénje által könnyen oxidálható és ezáltal elgyantásodó. többszörösen telítetlen zsírsavakat. Az ilyen olajok belső jódszáma 100-hoz közel van, sőt rendszerint még magasabb, míg a tiszta olajsav- < nak jódszáma 90. A találmány arra a megfigyelésre van alapítva, hogy szokásos módon polimeririzáció útján besűrített lenolajnak 200°-on felüli hőmérsékleteken való folytatólagos c hevítése útján oly termékeket kaphatunk, melyek száradóképességüket teljesen elvesztették, anélkül azonban, hogy ásványi olajokban való könnyű oldhatóságuk veszendőbe ment volna. Ezen nem száradó i termékek csak akkor válnak oldhatatlanokká, ha a hevítést a sűrített lenolaj koagulációjáig folytatjuk. Már előbb sikerül azonban a többszörösen telítetlen zsírsavakat teljesen eltávolítani (nyilván- i valóan azáltal, hogy a telítetlen szénatomok kötési helyén polimerizálódás következik be). A többszörösen telítetlen zsírsavak kiküszöbölését a belső jódszám megállapításával szabatosan beigazolhat- 1 juk, amennyiben ez a jódszám a lenolaj folytatólagos hevítésénél 90-ig csökken. A találmány tehát arra az elméleti felismerésre van alapítva, hogy a lenolaj folytatott polimerizációja által az ásványi ola- 1 jókban való oldhatatlanság bekövetkezte előtt közbenső állapot érhető el, amelyben a linóién, és linolsavsorozat savjai,