91859. lajstromszámú szabadalom • Önműködő rovarirtó készülék

Megjelent 1930 . évi . ju n iu s hó 2 -án . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LÉTRÁS 91859. SZÁM. — X/h. OSZTÁLY. Önműködő rovarirtó készülék. Piger Sándor az Ozolin vegyiművek tulajdonosa Budapest. A bejelentés napja 1924. évi október hó 1-je. A találmány tárgya önműködő rovar­irtó készülék, mely légnyomással rovarirtó folyadékot permetez szét, mely ködszerűen szétoszolva mindenüvé behatol és a rova-5 rokat, valamint petéiket elpusztítja. A rajzon a találmánynak egyik példa­képem, kiviteli alakja látható, melytől a gyakorlatban — lényegének érintése nél­kül — számos eltérés is képzelhető. 3 1. ábra a készüléknek oldalnézetét, a 2. ábra függélyes metszetét, míg a 3. ábra részletét, nagyobb léptékben mu­tatja. A készülék, lényegében, légszivattyúval 5 felszerelt folyadéktartányból áll, mely permetező készülékkel van felszerelve. Az eddigi, hasonló célú készülékektől a talál­mány megbízható működése, tartóssága és legfőképpen oly szerkezeti kiképzése által ) különbözik, melynek következtében egyes részei könnyen szétszedhetők, tisztíthatók, javíthatók és kicserélhetők és pedig nem­csak szakember, hanem bárki által úgy, hogy a készülék karbantartása különösebb > költséget nem igényel és csaknem határta­lan tartósságúnak mondható. A készülék hengeres (1) folyadéktar­tányból áll, mely (4) tartófogantyúval van ellátva. A tartány (2) fedőlapján a ) (13) zárókupakkal elzárt (12) töltőnyílás van elrendezve. A fedőlap középrészébe a (7) légszivattyúhenger oldhatóan van be­erősítve, melynek (10) dugattyúrúdján is­mert kiképzésű dugattyú ül, míg a du-3 gattyúrúd felső vége (11) fogantyúban végződik. A (8) csavarkupajk lecsavarása után a dugattyú a (7) szivattyúhengerből kihúzható. Az (1) folyadéktartány (3) fe­néklapjáihoz, (6) csavarkötés segélyével. (j) tartórúd van erősítve, melynek felső 40 végiéhez a (b) kupak van erősítve (3. ábra), melynek felfelé nyitott részébe van a (7) szivattyúhengernek alsó csavarmenetes vége becsavarva. A (7) szivattyúhengeT alsó végéhez közel a szelepfészekként imű- 45 ködő (d) tárása van megerősítve, melyen a (h) rúgó hatása alatt álló (g) nyomó­szelep ül. A (h) rúgó másik végével, a (7) szivattyúhenger végébe csavart (e) záró­tárcsának támaszkodik, melynek közepén 50 vezetőfurat van az (i) szeleporsó számára; azonkívül pedig több (f) áttöréssel is el van látva. Az (5) kupak alsó részén több (c) haránitfurat van, melyeken át a nyomó levegő a folyadéktartányba jut, 55 Világos, hogy ha a (7) szivattyúhengert a (b) kupakból kicsavarjuik, úgy előbbit az, (1) folyadéktartányból kihúzhatjuik és az (e) tárcsa ki csavarása után hozzáfér­hetünk a (g) nyomószelephez. 60 Az (1) tartánynak közel a fenekéig nyú­lik le a (19) felszállócső, melynek felső, a taritánybóil kinyúló végére a (18) test van csavarolva, mely egyfelől a szórakészülé­ket, másfelől pedig annak elzárószervét 65 tartalmazza. Az elzárószervet a (15) sze­lep alkotja, melynek szeleporsója csavar­kötés és forrasztás útján van a (14) ku­pakhoz erősítve, amiáltal a szelepnek a (14) vezetőkupakhoz képest való közpon- 70 tos helyzete biztosítva van. E szelep rú­gója egyfelől a (14) vezetőkupaknaik, más­felől pedig a (18) testnek támaszkodik és a (15) szélepet állandóan zárni igyekszik, míg a szelep a (14) kupak lenyomása által 75 nyitható és lenyomott helyzetében szu­ronyzárral rögzíthető (1. ábra). A (18) testnek vízszintes elágazására a (17) szó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom