91761. lajstromszámú szabadalom • Erőátviteli szerkezet
— 3 — A találmány értelmében a (11) lemezek vagy fogelemek önműködően állnak be, vagyis a szükségelt számú lemez önműködően tolatik oldalt, hogy a kellő vastag-5 ságú compoundfogat képezzék. A lemezek önműködő eltolására szolgálnak a (8) és (9) lejtők és a (4) és (6) bordafelületek. A tárcsakarimák között a hajtószerv olyan hajlékony hevedernek (tekinthető, mely .10 oldalt nyúló fogakkal bír, mely fogak az 1. és 3. ábra értelmében egyik végükön egy karimabordával, másik végükön egy karimaöböllel fognak össze. Minthogy a (11) lemezek végei a szem-15 benálló tárcsakarimák bordáival érintkezésbe jutnak, mielőtt még a lemezek a hajtóerő hatásának lennének kitéve, a fogak képezésekor csak a lemezek eltolódásánál a lemezek közt és a lemez és a hajtó-20 szalag közt fellépő súrlódást kell legyőzni. A bordáknak, a bordaszéleknek ós a fogelemeknek alakja az átviendő erő ós az áttétel méretei szerint igen sokféle lehet. Noha a találmány szerinti, oldalirányo-25 san eltolódható lemezekkel bíró hajlékony erőátvivő szerv a fenti ismertetés értelmében eredetileg különbözőképpen változtatható hatékony átméretű tárcsákkal való használatra van szánva, az ilyen hajtós-30 szerv állandó átmérőjű tárcsákkal is használható, hacsak e tárcsák oly öblökkel vannak ellátva, melyekkel a fogelemek végei összefoghatnak. A 7. és 8. ábrabeli foganatosítási példá-35 nál a hordozószervet nem egy hajlékony vonószerv, hanem egy merev test képezi. A (16) karok révén a (17) tengelyre erősített (14) merev gyűrű tengelyével együtt tolható el az 1. ábrabelinek megfelelő ex-40 pandáié tárcsát hordó (18) tengelyhez képest. A tengelyek elrendezése lehetővé teszi, hogy a (14) gyűrű a (18) tengellyel koaxiális, vagy a rajz értelmében ahhoz képest excentrikus helyzetet foglaljon el. 45 Az expandáló tárcsa (19, 20) karimái a már előbb ismertetett módon váltakozó bordákkal és öblökkel vannak ellátva. A (14) gyűrűből a (13) fogelemek végei kétoldalt kinyúlnak & ép úgy foghatnak össze a 50 szembenálló karimák bordáival és öbleivel, mint azt a (11) lemezekkel kapcsolatban már ismertettük. ( A (13) lemezek radiális helyzetének biztosítására a (15) belső gyűrű szolgál, mely 55 a (14) külső gyűrűhöz a (21) távtartó tömbök révén van rögzítve, mimellett e tömbök egyúttal ütközőket képeznek, melyek a (13) lemezeknek a (14) gyűrű kerülete mentén való elmozgását meggátolják. Ha a feltüntetett példánál a (14) gyűrűt 60 (17) tengelyével együtt önmagával párhuzamosan a (18) tengelyre merőleges irányban eltoljuk, az erőátviteli viszonyt módosítjuk, miközben úgy mint az előbbi példánál a (13) fogelemek a (19) ós (20) karimák 65 bordái és bordaszélei révén önműködően állíttatnak be. Ha a (17) tengelyt úgy állítjuk be, hogy a (18) tengellyel koaxiális legyen, közvetlen áttételt létesítünk, mely- -ben az összes (13) lemezek egyidejűleg mű- 70 ködnek közre az erőátvitelben. Szükség esetén az ilyen áttétellel positív reversálómű kapcsolható. A 9—12. ábrákban oly példát tüntetünk fel, mely láncalakú liordozószervvel bír. 75 A láncot (22) láncszemek alkotják, melyek mindegyike a (24) fogelemek végeit befogadó ós vezető ívelt (23) réssel bír. A (10) ábra értelmében a láncszemek keresztmetszete ókalakú, oly célból, hogy a (24) 80 lemezek végeit lehetőleg jól támassza alá. A lemezek vagy fogelemek a 10. ábra értelmében célszerűen közepükön (25) kimétszéssel, alul pedig, a kimetszéstől kétoldalt (26) ütközőkkel bírnak. Ezen ütközők a le- 85 mezek oldalirányú eltolódását határolják. A lemezek közepe ívelt vagy olyan kiképzésű lehet, hogy a lemez hosszirányban kissé hajlítható legyen. Célszerű a lemezeket a 11. ábra értelmében kissé ékszerűen 90 kiképezni, hogy az egy láncszembe szerelt lemezek a (23) ívelt rés görbületéhez jobban alkalmazkodjanak. Egy-egy pár párhuzamos (24) láncszem egymással egyik végén a (28) hüvely révén 95 van kapcsolva, melyen a szomszédos szempár másik két végét kapcsoló (29) orsó nyúlik keresztül. A (29) orsók végei zömököléssel vagy más módon rögzíthetők a láncszemekben. 100 A (24) lemezek a lánc leszerelése nélkül illeszthetők a láncszemekbe, amelyekben rendszerint a (30) végtömbök révén biztosíttatnak; a (30) végtömbök célszerűen félkörös keresztmetszetűek és lényegesen vas- 105 tagabbak, mint a lemezek. A (24) lemezek közül egy vagy több lapos rúgó gyanánt képezhető ki, mely a végtömbök vétlen kiesését meggátolja s a láncszempárba csoportosított lemezek szoros egymáshoz fek- 110 vését biztosítja. A fent ismertetett szerkezetnél is a (24) lemezek a tárcsák (31) bordáival érintkezésbe jutva önműködően állíttatnak be; az egy-egy láncszempárba szerelt lemezek 115 száma- a karimák bordáinak és mélyedéseinek szélességéhez képest akkora, hogy bármely hatékony átmérővel működne is a
