91758. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szemes termények fajtázására
Megjelent 1930. évi . junius hó 2-án. 5IAÖYAR II RÁLII ^^ ^^ SZABADALMI BIRÓSÍG SZABADALMI LEÍRÁS 91758. SZÁM. — X/i. OSZTÁLY. Eljárás szemes terményeknek fajtázására. Stahel Géza igazgató Budapest. A bejelentés napja 1925. évi jalias hó 18-ika. A mezőgazdaságban és az ezzel rokon iparokban (malomipar stb.) régen érzett kelletlenség volt, hogy a felhasználandó, illetve kikészítendő szemes terményeknek 5 egyes fajtái mindig keverten kerültek forgalomba, ami a terményeknek közvetlen felhasználását, illetve kikészítését lehetetlenné tette. Ezért is épp oly régi volt az a törekvés is, hogy a szemes termény-10 fajtáknak ezen keverékét az egyes fajtákra bontsák fel, mely célból már eddig is a legkülönbözőbb módon jártak el. Legrégibb módja a fajtázásnak volt a szemes terményeknek, mondjuk röviden 15 magvaknak, nagyság szerint való elkülönítése rostákon, melyet követett a súly szerinti elkülönítés tarárokon, majd az alak szerint való elkülönítés trieurökön. Újabban a különböző magfajtáknak különböző rugal-20 másságát használták fel ütköző felületek alkalmazásával, míg legújabban, a malomiparban a gabonafélékhez kevert vasdaraboknak eltávolítására már ismert mágneses separálás alkalmazásával az 25 egyes fajtáira bontandó magkeverék, száraz. mágneses vagy a villamosságot vezető, poralakú anyaggal kevertetett. Mindezen eljárások azonban speciális természetükből folyó speciális hátrányo-30 kat mutattak, melyeknek elkerülését célozza a jelen találmány azáltal, hogy az említett eljárásokból egyes, magukban véve azonban különben is már ismert volt műveleteket használ fel eddig nem ismert 35 sorrendben. Nevezetesen az az eljárás, mely a különböző magvaknak ütközési rugalmasságát használta fel a fajtázásra, azt a hátrányt mutatta, hogy az eljárást csak az ütközés 40 mérvének módosításával lehetett szabályozni, amikor is ezen módosítás a keveréknek minden, még legkülönbözőbb magjainál is egyenlő volt, tehát nem felelhetett meg a különböző magvak speciális természetének. Az elektromos separálás 45 pedig azt a hátrányt mutatja, hogy kizárólag felületi hatáson alapulva, az eljárást a magoknak csak aránylag igen kis vastagságú rétegével lehet kielégítő eredménnyel elvégezni, illetve, hogy az eljá- 50 rást ismételve kell alkalmazni. A jelen találmány szerint már most a fajtázandó magkeveréket először is bármely módon bármely porított anyaggal keverjük és azután tetszőleges módon 55 ütközésbe hozzuk alkalmas felületekkel, melyekről a magvak különböző távolságra fognak vettetni, ahol azokat külön-külön lehet összegyűjteni. Azok a magvak ugyanis, melyek hasad- 60 tak, töröttek vagy amelyeknek felülete érdes, ráncos, harántos, vagy amelyek együttesen mutatják ezeket a felületi tulajdonságokat, egy szóval azok a magvak, melyeknek felülete nem sima, sokkal több 65 poranyagot fognak magukra felvenni, azaz jobban fognak betokozódni, mint a sima felületű magvak. Mennél tovább tart a betokozás művelete, annál több port fognak felvenni a nem sima felületű magvak, 70 míg a sima felületű magvak, az elvégzett kísérletek tanúsága szerint, egyáltalán vagy nem számbajövő mérvben veszik fel a port, azaz fokozódnak be. Világos már most, hogy a jobban beto- 75 kőzett magvak ütközési rugalmassága sokkal kisebb, mint a kevésbbé jól betokozott magvaké, úgyhogy az utóbbiak, egyenlő ütközési körülmények között, messzebbre fognak elugrani, mint a jobban betokozott 80
