91734. lajstromszámú szabadalom • Ujítás brikett, tégla, stb. préseken
Megjelent 1930. évi jtinius hó 3-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 917.34. SZÁM. — XVII/C. OSZTÁLY. Újítás brikett-, tégla- stb. préseken. Navet Rodolphe iparos Eubize (Belgium). A bejelentés napja 1924. évi február hó 18-ika. Belga elsőbbsége 1923. évi február hó 19-ike. Tudjuk, hogy brikett-, tégla- stb. préseknél a munkás annál jobban tud a nyomásnál erőt kifejteni, minél közelebb van az emelőkar forgáspontja a formához. 5 Ha a nyomás alatt vizsgáljuk a munkjás karmozgását, látjuk, hogy először húzást gyakorol az emelőkarra, mely húzás fokozatosan csökken egészen addig a pillanatig, mikor a kéz a váll magasságát el-10 éri, amikor a húzás nyomássá változik, miközben az emelőkar mindjobban lefelé hajlik. Látjuk tehát, hogy a munkás által kifejtett erő görbéjében, ha a munkás közben nem változtatja helyét, egy in-15 flexiós pont van, amelynek közelében az erőkifejtés nagyon gyenge. Ez a körülmény nagyon kedvezőtlen és mindazoknál a gépeknél előfordul, melyeknél a munkásnak egy karra először húzást, az-20 után pedig nyomást kell gyakorolnia. A prés nyomólapjának emelése alatt az emelőkair minden helyzetében az ellenállás ugyanaz marad vagy még növekedik és nagyon nehéz a munkásnak a „holt-25 ponton" átjutni és gyakran hátra kell hajolnia, vagy mind a két kezét kell használnia; mindkét eset nagyon fárasztó a munkásra nézve. A találmány célja ennek a zavaró kö-80 rülmánynek a kiküszöbölése a nyomólap emelésének az inflexiós pontnál vagy annak közelében való megállításával, úgyhogy ebben a pillanatban a munkás által gyakorolt gyenge erőkifejtésnek 35 csakis ezen a „gyenge" ponton kell átjuttatnia az emelőkart. Ezt az eredményt többféle módon lehet elérni és a mellékelt rajzon a találmány egy példaképeni kiviteli alakja van feltüntetve. (l)-gyel van jelölve a nyomókar vége, 40 melyre a (2) kézi emelőikar hat egy kis (3) emelőkar segélyével. A (3) emelőkar szabad végére egy (4) görgő van felszerelve, másik vége pedig a (2) kézikar forgási csapjára van felékelve. A (3) kar és a 45 görgő nincsenek az (1) nyomókar vertikális síkjában, hanem egy kissé azon kívül esnek, úgyhogy az erőátvitel az (1) nyomókarra nem közvetlenül a görgő által történik, hanem az (1) nyomókarra erősí- 50 tett (5) vezeték közbeiktatásával, melynek az alsó részére hat a görgő. Ennek a vezetéknek alsó része speciálisan van kiképezve: van egy kevéssé felfelé hajló (6) síkjia, mely a kézikar emelési fázisának 55 felel meg; azután van egy (7) bemélyedés rajta kiképezve, melynek következtében a nyomókar (és ennek következtében a nyomólap is) nem emelkedik a holtponton át való jutás alatt és végre van az emelőkar 60 nyomási fázisának megfelelő hajlott (8) része. Látható, hogy az (5) vezeték segélyével a munkás egyenletes erőkifejtéssel könnyen képes a vállmagasságban a mozgást elvégezni. Egyes esetekben termesze- 65 tesen szükséges az (5) vezeték helyének változtatásával a nyomókar hosszának szabályozása. A találmány példaképen közölt kiviteli alakján kívül még sok más alakban is ki- 70 vihető. Lehet pl. egy bütykös tárcsa segélyével átvinni az erőt a kéziemelőkarról a nyomókar egy ütközőjére; vagy lehet két oly kis emelőkart alkalmazni, mint a (3) kar, melyek közül a kisebbiknek abban a 75 pillanatban megszűnik a működése, I amelyben a nagyobbik érintkezésbe lép a nyomókarral; vagy lehet alkalmazni két
