91695. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tartós, víztartalmú emulsioknak előállítására, nagymolekulájú szénhydrogénekből, mint asphaltból, ásványviaszból, méhviaszból, ceresinből, valamint ásványolajokból

Megjelent 1930. évi június lió 2-án. . MAGYAR KIRÁLYI jnBHK SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 91695. SZÁM. - Xl/b. (VlII/i.) OSZTÁLY. Eljárás tartós, víztartalmú emuisióknak előállítására, nagymolekulájú szénhydrogénekből, mint asphaltból, ásványviaszból, méhviaszból, ceresinből valamint ásványi olajokból. Hay George Sámuel vegyész London, mint Braun Carl Alfréd leeri vegyész jogutódja. A. bejelentés napja 1926. évi március hó 12-ike. Németországi elsőbbsége 1925. évi március hó 21-ike. Zsíros, olajos vagy gyantás anyagoknak vagy kátrányoknak kolloid oldatait vagy emulsiióit, melyek vízben nem, vagy csak kevéssé oldhatók, általában úgy ál-5 Irtják elő, hogy az anyagot vízzel és valamely segédanyaggal, mint szappannal, gumiarabicummal, proteiddel vagy lúgossá tett olajjal keverik, amikor is a segédanyagot meghatározott mennyiségben 0 frissen készítik és adagolják a víznek és az emulsionálandó anyagnak tömegéhez, abban a feltevésben, hogy a segédanyagnak mindig bizonyos mennyiségi arányban kell lennie az emulsionálandó anyag-5 gal. A jelen találmány szerint ezen felfogás téves és előzőleg készített csekély menynyiségű emuisió segélyével közvetlenül friss emuisióimennyiségeket lehet előállí-0 tani, ha higítószer gyanánt gyengén lúgos vizet használunk. A találmány célja oly emuisiónak előállítása, mely egész könnyen önthető, vízzel bármely arányban keverhető és általá-5 ban véve tartós, azaz melynek alkatrészei netm könnyen válnak el egymástól. A találmányt képező eljárással bitumenes anyagokból készült víztartalmú emulsiók kötőanyag gyanánt használhatók 0 utaik készítésénél vagy szénbriquettek előállításánál vagy védőanyag gyanánt köveik, fák, fémek vagy hasonló anyagok számára épületekhez és kerítésekhez, vagy habarcsnak vagy hasonló anyagnak 5 impregnálására, vagy nemeznek vagy más tetőfedésre használt anyagoknak bevonására. A találmányt képező eljárásnak egy foganatosítási módját a következőkben írjuk le. 40 Első sorban csekély mennyiségű emuisiót készítünk akként, hogy 10 kg ásványviaszt (,,montan"-viaszt) lehetőleg kis hőmérsékletnél megolvasztunk és a megolvasztott masszába kb. 600 cm3

lúgos 45 vízben feloldott 400 g gumiarabicumot keverünk és ahhoz egyidejűleg kb. 50 1. forró lúgos vizet adunk. A vízben lévő alkalimennyiség az Na H 0 kb. 0.1 százalékával lehet egyenértékű; ennél nem 50 kell sokkal többnek lennie, mert pl. 0.2 százalék már túlságosan sok a megfelelő emulsiónáláshoz. Ezen emuisiótömeg már most a további emulsiókészítéshez alap gyanánt szolgál. Ha pl. további 10 kg ás- 55 ványviaszt olvasztunk meg, ez az előbb készített emulsióval lúgos víznek állandó hozzáadása révén teljesen emulsiónálható. Ha viszont a most újabban előállított emuisióból csekély mennyiséget veszünk, 60 akkor ez hasonló módon szolgálhat emuisió készítésére az eredeti dispersióanyagnak (a jelen esetben gumi arabi cuinnak) további használata nélkül, feltéve, hogy lúgos vizet alkalmaztunk. 65 Ettől kezdve az eljárás az amulsió készítésére folytonossá lesz. Kis mennyiségű emuisiót készítünk bármely ismert segédanyaggal és mialatt ezt egy edényben kavarjuk, az emulsionálandó anya- 70 got és az alkaliásított vizet kellő mennyiségben az edénybe folyatjuk, ahol is a befolyatott mennyiséget csupán az edény méretei korlátozzák, mely korlátozást