91673. lajstromszámú szabadalom • Elektronkisütési készülék

rasztva, amely a (13) tömbön átnyúlik és szabad vége a tömbben elcsúszhat. A (14) rúd hőálló anyagból való (15) magot vagy csévél hord, amelynek nagy hővezetőképes-5 sége és kis villamos vezetőképessége van. A csévére, amint a 2. ábrában tel van tüntetve, előnyösen wolframhuzalból való (16) szál van tekercselve. A (16) huzal alundumcementből való (17) bevonattal van 10 burkolva. A (15) csévét az előnyösen nikkelből való (18) fémhenger veszi körül, amely azon rögzítve van és amely hőionosan hatóképes anyaggal van bevonva. Ez a bevonat előnyösen stroncium- és bárium-15 oxidok keverékéből áll. A (16) szál egyik vége (19)-nél a (14) rúdhoz van forrasztva és másik vége a (20) bevezelő huzallal van összekötve. A Ml) rúd másik végével a (21) bevezelő huzal áll összeköttetésben, 20 aminek révén a (16) szálhoz hevítő áram vezethető. A (18) katóda számára a (22) bevezető huzal van elrendezve. A katódát a (23) rács- vagy szabályozó elektróda veszi körül, amely a hosszirányú 25 (24) rúd- vagy liuzalpárból és ezek körül csavarvonal alakjában tekercselt (25) oldalhuzalból áll. A (24) rudak, valamint a (25) huzal nikkelből vagy ennek ötvözetéből áll. Az említett huzalok oxidálva van-20 nak, úgyhogy l'elülelük nikkeloxid burkolatból áll. Az egyik (24) rúd a (26) bevezető huzalhoz van forrasztva, amely tarló huzal gyanánt is szolgál. Ezen rúd ellenkező vége a másik (24) rúd megfelelő 35 végével együtt a (13) szigetelő tömbben hosszirányban elmozoghat. A (27) anóda fémhengerből áll, amely a (28) karok segélyével a (1.2) rudak között van megtámasztva és a felsorolt alkal-40 részeket körülveszi. Ez a henger olyan fémből, előnyösen olyan nikkelből .készül, amelyből a felszíntől jelentékeny mélységig az összes szén el van távolílva. Az anóda (29) bevezető huzala az egyik (12; 45 rúd végével van összekötve. A rácseleklróda nikkeloxid bevonattal van ellátva annak megakadályozása végett, hogy a katódából elillanó alkáli földoxidok lerakódása folytán hőionosan haló-50 képessé váljon, minthogy a rácseieklróda hőmérséklete a készülék működése közben elég magas, hogy ezeket az oxidokat, ha tiszta nikkel felületen lerakodnak, hatóképessé tegye. A nikkelfelület és az alkáli-55 földoxidok közölt elhelyezett nikkeloxidréteg minden hőmérsékleten hőionosan hatástalan felületet képez. Az anóda anyagául széntelenített nikkelt használunk, liogy a rácselektróda nikkeloxid bevonatának az edény légtelenítése közben való redukálá- 60 sát megakadályozzuk. Ha a szén az anódából nincs eltávolítva, az a léghíj as edényben levő vízgőz közreműködése mellett az oxigénnel szénmoinoxidot képez. Ha alégliíjas edényben szénmonoxid van jelen, a rács- 65 elektróda oxidbevonatát radukálja, aminek folytán tiszta rácselektróda felületet kapunk. A katódálól eredő alkáliföldoxidoknak a rácselektróda tiszta felületén való lerakódása a rácselektróda ezen részeit hőiono- 70 san halóképessé teszi. A vízgőz a készülék üvegburkolatától és az elektródáktól ered. Az oxigén a készülék ugyanazon részeitől és valószínűleg a kalóda alkálilöldoxid bevonatának redukálása folytán keletkezik. 75 A készülék egyes részeit tartalmazó légin] as edényben rendesen annyi vízgőz és oxigén van, hogy elegendő szénmonoxid képződik, amely a rácselektróda oxidbevonatát oly mértékben redukálja, hogy ennek csu- 8C pasz helyein elegendő alkáliföldoxid rakodik le, hogy a rácselektróda ilymódon hőionosan halóképessé váljék, ami a készülék .kellő működését megakadályozza. A szén és vízgőz, valamint oxigén hosszú ideig 8; tartó kölcsönös hatása a katóda hatóképességét szintén nagy mértékben rontja. Szénlelenítetl nikkelből való anóda alkalmazása azonban széngázok képződését megakadályozza és lehetővé teszi, liogy az 9( edény léglele.nílésie gyorsan és a rácselektróda nikkeloxid bevonatának redukálása nélkül menjen végbe. A nikkel anódák vagy az elektródák szénlelenífését gyártásuk után, de a lég- 9, hijas edénnyel való egyesítésük előtt foganatosítjuk. A széntelenítésl úgy végezzük, hogy az elektródákat először nyitott kemencében vagy oxigén jelenlétében 950° ('. rendű 1 hőmérsékleten körülbelül félórán át hevítjük. Ez a hőkezelés azL eredményezi, hogy az elektródák felületein fekete nikkeloxid bevonat és szénoxidok keletkeznek, amely utóbbiak gázalakban távoznak. 1 Az. oxidált elektródákat ezután redukáló légkörbe 11 900° (', rendű hőmérsékletre ismét felhevítjük. Ezt a műveletet léghíj as kemencében végezhetjük, amelyből a levegőt olajszivattyú segélyével szivattyúzzuk 1 ki, vagy pedig olyan edényben, amelyen hidrogént vezetünk keresztül. Az első esetben az olajszivattyúból a nikkeloxid redukálásához elegendő gázalakú szénhidrogén jut az edénybe, míg a második esetben 1 redukáló anyag gyanánt a hidrogént hat. Ezen művelet révén az elektródák felületei a nikkeloxidoktól teljesen megtisztíthatók,