91659. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolásos berendezés és műszer villamos fogyasztó hálózatok további megterhehetőségének megállapítására

Megjelent líKíO. évi jimins hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 91659. SZÁM. Vll/f. OSZTÁLY. Kapcsolási berendezés és műszer villamos fogyasztóhálózatok további megterhelhetőségének megállapítására. Békéi Rezső műszaki tisztviselő Rákosszentmihály. A bejelentés napja 1925. évi október hó 29-ike. A villamos fogyasztóhálózatoknál, különösen pl. városok vagy községek világítására épült hálózatoknál gyakran fordul elő újabb és újabb fogyasztók bekapcso-5 lása, amikor is a rendszer minden alkalommal ellenőrzendő abban a tekintetben, vájjon a rendszer adott állapotában az a hálózati rész, melyhez az újabb fogyasztók csatlakozása foganatosítandó, az utób-0 biakkal további intézkedés nélkül tényleg megterhelhető-e, vagyis hogy az újabb terhelés okozta feszültségesés nem szorítja-e le a feszültséget a megengedett mérték alá. 5 Párhuzamos kapcsolások esetén, mint amilyenek általában el vannak terjedve, a csatlakozáskor kiadódó eredő ellenállás tudvalevőleg kisebb, mint a hozzákapcsolt fogyasztók képviselte ellenállások bár-0 melyike. Ezért minden alkalommal külön számítások volnának elvégzendők, amelyek azonban amúgy is csak hozzávetőlegesek lehetnének, mert a pontos számításhoz az újabb fogyasztás majdani (a csat-5 lakozás tervbevételekor még pontosan nem ismeretes) rendes állapotával összefüggő összes tényleges viszonyok szabatos ismerete volna szükséges. A gyakorlatban eddigelé az amúgy sem egészen megbizható 0 hozzávetőleges számitások helyett (bár szintén csak hozzávetőlegesen, de legalább kényelmesebben) akként járnak el, hogy a hálózat tekintetbe jövő részén a feszültséget lemérik ós e mérés eredményéhez 5 képest (ha t. i. a feszültség általában elegendő nagy) a fogyasztót bekapcsolják, vagy pedig (ha a feszültség nem mutatkozik elegendőnek) a hálózati vezetékek keresztmetszetét megnövelik. Az eddigelé szokásos eljárás azonban 40 nem tekinthető megbizhatónak, t. i. ama szigorú előírás szempontjából, hogy a feszültségnek semmi körülmények között sem szabad gyakorlatilag számbavehető mértékben a megengedhető feszültség alá 45 esnie, illetve, hogy az erős áramú vezetékeket tudvalevőleg csak bizonyos meghatározott ampere-számmal szabad állandóan megterhelni. Nem megbizható pedig az eddigi eljárás egyik esetre sem, azaz 50 sem a fogyasztónak minden további intézkedés nélkül való bekapcsolása, sem pedig_ a hálózat keresztmetszetének előzetes megnövelése esetére; nevezetesen az eddigi eljárás egyrészt, a már jelzett okok- 55 ból, soha sem adja meg, hogy az újabb fogyasztó bekapcsolása után a feszültség tényleg mily mértéket vesz fel, vagyis, hogy a megengedhető minimális feszültségnek megfelelően mennyire szabadott ö0 volna a hálózati részt megterhelni, másrészt pedig a vezetékkeresztmetszet megnövelése (a hálózat tényleges ampereteherbírásának pontos ismerete híjján) szintén csak hozzávetőleges, tehát nem 65 megbizható. Tudvalevő ugyanis, hogy pl. 1 m,m2

-es rézvezeték legfeljebb 11 ampérerel, a 10 mm2

-es vezeték azonban nem 110, hanem legfeljebb 43 ampérerel, még vastagabb 70 vezetékek pedig mm2

-ként csak 2—3 ampérerel terhelhetők meg, mert minél vastagabb a vezeték, annál nehezebben (aránytalanul nehezebben) hül ki. A találmány szerint már most a fe 75 szültség mérésén kívül ellenállás-beiktatással kapcsolatos oly kapcsolást, illetve műszert alkalmazunk, melynek segélyé-