91578. lajstromszámú szabadalom • Eljárás, antenna és berendezés rádiójelzések felvételére
— 2 — antennán való sebessége és az aetherhullámnak térbeli sebessége közti különbségtől. Ha ezen sebességek csak igen kissé térnek el egymástól, előnyösen használ-5 hatunk hosszú antennát; ha azonban a sebességek nagyon eltérők, akkor nem jár haszonnal oly antennának alkalmazása, melynek hossza nagyobb, mint az a hossz, mely a felveendő jelzés frequentiája szá-10 mára az első maximumot adja. A 3. ábra az áramerősségnek változásait tünteti fel az antennában a két említett működési feltétel mellett. Ezen ábrában az ordináták a jelzési erősséget és 15 az abscissák az antenna mentén a távolságokat jelölik. A (B) görbe az áramerősségnek növekedését mutatja az antenna mentén, ha az áramhullám az antennában és az aetherhullám egyenlő sebesség-20 gei mozognak. A görbe mutatja, hogy az áram az antenna mentén először is igen gyorsan, aztán pedig, a telítés és vonalvesztességek következtében, lassabban növekedik. Fel van tételezve, hogy az ezen 25 görbével feltüntetett távolság az antennának azon maximális hossza, melyet még előnyösen lehet alkalmazni, mely hossz egyenlő lehet több hullám hosszával. A (C) görbe az áramerősségnek vál-30 tozását mutatja az antenna mentén abban az esetben, amelyben az áramhullám és az aetherhullám különböző sebességekkel mozognak. Ekkor az áram mindaddig növekedik, míg (D)-nél eléri a maximu-35 mot, ekkor csökken mindaddig, míg (E)nél eléri a minimumot, majd ismét növekedik, míg (F)-nél eléri a második maximumot és újból csökken, míg (G)-nél minimumot éri el. Mivel a két maximum 40 majdnem egyenlő értékű, világos, hogy a (C) görbében a sebességi viszonylatok számára a jelzési erősségben nem nyerünk semmit, ha (OD)-nél nagyobb antennahosszt alkalmazunk. A (II) görbe 45 az áramerősségnek Ar áltozásait mutatja az antenna, mentén abban az esetben, amelyben az áramhullám és az aetherhullám különböző sebességgel mozognak. Itt az áram az (I) pontban éri el a maximu-50 mot, a minimumot pedig az antenna végében. Az eddigi hosszú antennáknál gyakran kaucsukkal borított, vagy beásott, vagy víbe ágyazott, vagy a földre fektetett vezetékeket alkalmaztak. Ezen 55 elrendezéseknél kis sebességet és nagy erősségcsökkenést kapunk, melyek mindketten az előnyö antennahosszt korlátozzák, amikor is kísérleti úton az (aether,1 hullám hosszának körülbelül egy nyolcada bizonyult legjobbnak. Hosszabb an- 60 tennák előnyeit nagy sebesség és a kis erősségcsökkenés biztosítják. Jelzési hullámok számára, melyek az ellenkező irányban mozognak, az áram ugyanígy létesíttetik. Ha ezen hullámok 65 (2)-nél (1. ábra) visszaverődnek, azok (3)-ha térnek vissza és a felvevő készülékre hatnak, amikor is az antennát kétirányúvá teszik. A visszaverődést elkerüljük azáltal, hogy az antennának (2) 70 végét a nem-inductios (5) ellenálláson át földeljük, mely ellenállás egyenlő az antennának oscilláló impedantiájával vagy ettől csak kissé tér el; ezen impedantia egyenlő ahol (L) az antennának 75 a hosszegységre eső inductantiája és a (C) a hosszegységre eső capacitása. Ily vagy bármely más módon, mely a messze eső végtől való visszaverődést kiküszöböli, az antennát egyenirányúvá és nagy 80 mértékben kiválasztóvá tesszük egy bizo nyos irányból jövő jelzések számára, amikor is nemcsak a más irányokból jövő jelzések, hanem a más irányokból jövő impulsusok is kizáratnak. Minél nagyobb az 85 antennának hossza a jelzési hullám hoszszához képest, annál tökéletesebb az antennának kiválasztó képessége. Az (5) csillapító ellenállás helyett az azonos impedantiájú felvevő (4) áram- 90 kört (la. ábra) lehet alkalmazni anélkül, hogy az antennának kiválasztási tulaj donsága vagyis egyirányú volta csökkentetnék. Ha a (4) áramkörnek impedantiája majdnem egyenlő az antennának 95 oscilláló impedantiájával, akkor a (2) végnél elrendezett felvevő áramkör csak oly jelzéseket fog felvenni, melyek a (3—2) irányból jönnek, vagyis amelyek a (4) áramkör által felvett, jelzésekkel 100 ellenkező irányúak. Egy hosszú antenna ekként két, ellenkező irányokból jövő jel zéseket felvevő állomást is kiszolgálhat annélkül, hogy a hatásfok csökkenne. Maximális hatásfok elérése céljából a 105 felvevő áramkörök hatásos impedantiájá nak egyenlőnek kell lenni az antenna oscilláló impedantiájával. Az elmélettel megegyezően az áramhullámok az antenna vezetékén a fény sebes- 110 ségével egyenlő sebességgel járnának át, ha az antenna szabadon volna felfüggesztve és ha a föld felülete tökéletesen vezető párhuzamos síkot képezne. A való ságban ezen elméleti feltételeket nem 115
