91575. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémeknek egy izzótesten való lecsapására

Megjelent 1930. évi junius hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 9'15T5. SZÁM. Vll/b. OSZTÁLY. Eljárás fémeknek egy izzó testen való lecsapására. N. V. Philips' Glo^ilampeufabriekeii Eindhoveii. A bejelentés napja 1925. évi augusztus hó 24-ike. Hollandiai elsőbbsége 1925. évi március hó 14-ike. A találmány vegyületeknek egy izzó testen való lecsapására, különösen pedig a periodikus rendszer negyedik csoportjának első alcsoportjába tartozó fémek-5 nek egy izzó testen való lecsapására szolgáló eljárásra vonatkozik. A találmány szerint az említett fémeknek egy izzó testen való lecsapására szolgáló eljárás abban áll, hogy az illető tes-10 tet a lecsapandó fémeknek egy vagy több jodidját tartalmazó atmoszférában hevítjük. Javaslatba hozták már zirkonnak és titánnak egy fémdróton való lecsapását 15 azáltal eszközölni, hogy a drótot zirkonchlorid, ill. titánchlorid és hydrogén atmoszférájában hevítették. Kitűnt azonban, hogy ily módon lehetetlen a fémdróton fémes zirkont vagy titánt lecsapni. 20 Valószínű, hogy a fémes zirkon, ill. titán lecsapásának ezen kísérleteinél a hydrogénnek tisztátlanságai bizonyos zirkon-, ill. titánvegyületeknek, pl. nitrideknek, kiválását okozták. 25 A találmány tárgyát képező eljárással különösen akkor érünk el rendkívül kedvező eredményeket, ha az izzó testet hafniumjodidot tartalmazó atmoszférában hevítjük, vagyis ha az izzó testen haf-30 üium csapandó le, amennyiben az a hőmérséklet, amelyre az illető testet hevíthetjük és mely a lecsapandó fém olvadáspontjától függ, hafnium lecsapásánál nagyobb lehet, mint a periodikus rendszer 85 negyedik csoportjának első alcsoportjába tartozó egyéb fémeknek lecsapásánál, mert a hafnium olvadási pontja magasabb, mint az említett alcsoportba tartozó többi fémek olvadási pontja. A találmány tárgyát képező eljárást pl. 40 a mellékelt rajzban távlati ábrázolásban feltüntetett készülékben foganatosíthatjuk. Ez a készülék az (1) tartályból áll, melyben izzó test gyanánt, pl. a wolframból 45 álló (2) drót van elrendezve, mely a tartálynak felső, megszűkített végébe légtömítően beforrasztott (3, 4) vezető sodronyokkal, pl. kis csavarok útján vezetően van összekötve. A wolframdrótot tehát 50 villamos áram segélyével a szükséges hőfokra hevíthetjük. Az (1) tartály az (5) oldalcsővel van ellátva, melyhez egy szivattyút kapcsolhatunk az (1) tartályban lévő levegőnek vagy a reakció folyamán 55 képződő káros gázoknak kiszivattyúzása céljából. Ha már most az (1) tartályba zirkonjodidot bocsátunk és az (1) tartályt annyira felhevítjük, hogy a zirkonjodid elegendő nagyságú gőznyomást mutat, 60 ami kb. 400—600 C-nál következik be, akkor a zsírkonjodid a wolframdrót izzása folytán elbontatik és a dróton fémes zirkon rakódik le. Jó eredményeket érünk el, ha a wolframdrótot 1400 C fölötti hő- 65 mérsékletig hevítjük. Az (1) tartályba nem kell okvetlenül zirkonjodidot vezetni, hanem lehet zirkont és jódot alkalmazni, amikor is a zirkonnak nem kell tisztának lennie, hanem pl. tisztátlan zir- 70 konmaradékokból is állhat. A periodikus rendszer negyedik csoportjának első alcsoportjába tartozó más fémek lecsapására ugyanazt az eljárást alkalmazhatjuk, mint az előbb leírtak szerint a zir- 75 kon lecsapására. így pl. hafnium lecsapására hafniumjodidból indulhatunk ki, melynek gőzét az ezen esetben 1600 C-nál