91553. lajstromszámú szabadalom • Sebességváltómű, különösen égési mótorral vagy turbinával meghajtott lokomotívok számára

Megjelent 1930. évi .juiiius hó 16-án. MAGTAR KIRÁLYI S§j§||| SZABADALMI BTRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 91553. SZÁM. — Vd/3. OSZTÁLY. Sebességváltómű, különösen égési motorral vagy turbinával meghajtott lokomotivok számára. Mag'iiet-Werk G. 111. b. H. Eiseiiacli Spezialfabrik fftr Elektro 111 agiiet Apparate Eisenach. A bejelentés napja 1924. évi szeptember hó 20-ika. Németországi elsőbbsége 1924. évi március hó 13-ikal. A találmány égési erőgépekkel, különö­sen Diesel-motorokkal vagy turbinákkal hajtott lokomotivok tökéletesítésére, vala­mint hasonló ipari területekre vonatko-5 zik, amelyeknél lényeges az, hogy egy erőgép, amelyet terhelés alatt nem lehet minden további nélkül megindítani, vagy amelynek forgási sebessége nem, vagy csak nehezen változtatható, olyan ten-10 gellyel kapcsolandó, melynek forgás­száma tág határok közöt módosítandó. A következőkben egyszerűség kedvéért a ta­lálmányt Diesel-motorral hajtott lokomo­tivok üzeménél alkalmazva ismertetjük, 15 anélkül, hogy ezáltal a találmányt ezen területre korlátoznék. Ismeretesek már sebességváltó-művek két egymás mellett ágyazott tengellyel, melyek közül az egyik, pl. a hajtótengely 20 több különböző nagyságú laza fogas­kereket hord, melyek állandóan fognak össze a másik, pl. a hajtott tengelyen ékelt fogaskerekekkel. Mindegyik laza fogaskerék mellett egy elektromágneses 25 kapcsoló van elrendezve, melynek bekap­csolásakor az illető fogaskerék a tengely­lyel mereven kapcsoltatik, úgyhogy az erőátvitel a meghajtandó tengelyre az illető fogaskerékpár közvetítésével megy 30 végbe. Az ilyen váltóműnek a fentjelzett célokra való alkalmazásakor már most úgy az első bekapcsolás alkalmával, mint a többi sebességre való átkapcsoláskor a gyorsí-35 tandó nagy tömegek folytán erős lökések lépnek fel, melyeket a váltófogaskerekek mellé szerelt egyes kapcsolók nem tudnak minden további nélkül felfogni. Ezen kap csolók ugyanis nagyon zömöken képezen­dők ki, hogy a váltómű tokja, amelybe a 40 tulajdonképpeni váltóművel együtt szere­lendők be, ne kapjon túlságos nagy mére­teket. Egyébként az egyes kapcsolók éppen a váltóműtokba való beszerelésük folytán igen nehezen hozzáférhetők, úgy- 45 hogy a kapcsolók dörzsrészeinek kicseré­lése gyakorlatilag nem jöhet tekintetbe. Gondoskodni kell tehát arról, hogy az üzemben a dörzsfelületek elkopása lehető­leg elkerültessék. Végül az egyes kapcso- 50 lók zömök kiképezése folytán nagy nehéz­ségekbe ütközik e kapcsolókat az át­viendő maximális forgatónyomaték szem­pontjából szabályozhatóvá tenni. Mindezen hátrányokat a találmány ér- 55 telmében azáltal kerüljük el, hogy a váltó­mű hajtótengelyébe egy könnyen szabá­lyozhatóan kiképezett külön kapcsolót, ú. n. főkapcsolót szerelünk be s gondosko­dunk arról, hogy az egyes kapcsolók be- 60 kapcsolásakor, amikor tehát a hajtógép által teljesítendő forgatónyomaték hirte­len erősen növekszik, ne az illető egyes kapcsoló, hanem a főkapcsoló engedjen. Ezt pl. azáltal érjük el, hogy az egyes 65 kapcsolók bekapcsolásának pillanatában a főkapcsoló gerjesztőáramát egy meg­felelő ellenállás előkapcsolása révén gyengítjük. Ekkor minden sebességvál­tásnál csak a főkapcsolóban lép fel csú- 70 SZHSj miáltal az erős lökéseket az erőgép­től távoltartjuk. A főkapcsoló a lamellás kapcsolók gyanánt kiképezett egyes kap­csolókkal ellentétben célszerűen kétfelüle­tes dörzskapcsoló gyanánt van kiké- 75 pezve, mely a gerjesztőáram erősségének

Next

/
Oldalképek
Tartalom