91436. lajstromszámú szabadalom • Önműködő villamos vasúti váltóállító berendezés

— 2 -lehetővé és a tévedést a kocsivezető részéről úgyszólván kizárja, de viszont nem teszi szükségessé azt, hogy a kocsivezető a váltó állását figyelje és ellenőrizze. 5 Már pedig tapasztalat szerint nagyobb a biztonság akkor, ha a kocsivezető kényszerítve van arra, hogy a váltó állását állandóan figyelje és ellenőrizze s már ebből a célból is kénytelen a menetsebes-10 séget a váltó előtt csökkenteni. Ennek tesz eleget a második rendszer, amely abban áll, hogy a váltóállító szerkezetet csak akkor kell működtetni,, amikor a váltó nem a követendő menetirányban 15 áll. Vagyis akkor kell bekapcsolt kontrollerrel elhaladni a vezérlőszerekezet alatt, amikor a váltó nem a követendő menetiránynak megfelelően áll. Mindkét rendszerhez az elrendezés leg-20 főbb lényege az, hogy a váltónyelvállító mágnest vezérlő relais átkapcsolója egyrészt a mozgó érintkeződarabbal (csúszókontaktussal), másrészt pedig a váltónyelvállító mágnesekkel áll összeköttetés-25 ben. A mellékelt rajz 1. ábráján bemutatjuk az első rendszerhez, a 2. ábrán pedig a második rendszerhez 30 való kapcsolási sémát. A 3. ábra ez utóbbi rendszerhez való relais részletrajza hosszmetszetben és alulnézetben. A 4. ábra ezen relais kilincsművének fog-35 koszorúját kifejtve mutatja. Az 5. ábrán a készüléknek egy célszerű elrendezését, még pedig annak a légvezetéken könnyen oldhatóan megerősített egységes egésszé való kiképzését látjuk. 40 A rajzokon (1) jelöli a (2) sínen járó (3) jármű munkavezetékét, amelyen a váltó előtt megfelelő távolságnyira elrendezett (4) híd van szigetelten megerősítve. E híd és az (1) munkavezeték közé 45 szokásos módon egy relais van beiktatva, amely egyszerű (5) solenoidtekercsből és benne áram hatása alatt elmozduló (6) vasmagból áll, amely az átkapcsoló (7) karjára hat. 50 Az 1. ábrabeli elrendezésnél az átkapesolónak ez a (7) karja van a (8) csúszókontaktussal összekötve, míg annak két (9) és (10) kontaktuspontjához csatlakoznak a (11) váltónyelvmozgató mágneshez 55 vivő vezetékek. Ez a mágnes is ismert szerkezetű két tekercsből állhat, amelyek gerjesztésük szerint működtetik a bennük levő vasmagot és megfelelő áttétel révén hatnak a (12) váltónyelvekre. A működés módja a következő: Amikor QO a kocsi áramszedője áram alatt ráfut a (4) hídra, az áram a relais (5) tekercsén át záródván az átkapcsoló átállíttatik a (10) kapcsolópontra, miáltal a (11) mágnes (I) tekercse kapcsoltatik be, de ára- 65 mot még egyelőre nem kap, hanem csak akkor, amikor az áramszedő ráfut a (8) mozgó érintkezőre és ezt felnyomván rövidre zárja a (4) híddal. Ekkor tehát az áram az (1) munkavezetékből az (5) 70 relais-n, (4) hídon, (8) érintkezőn s (7) átkapcsolókaron keresztül az (I) tekercset gerjeszti és a váltót egyenesbe állítja (amenyiben már előzőleg is nem így állott volna). A relais mindvégig áram 75 alatt maradván a kapcsolatot fenntartja mindaddig, míg a kocsi a készülék alatt el nem haladt. Ekkor a (7) kar visszaesik '(saját súlya alatt) és visszakapcsol, — tehát csak akkor, amikor a vezeték már 80 árammentes. Amikor viszont a kocsi áram nélkül halad el a készülék alatt, akkor a (4) híddal való érintkezésnél nem következik be áramzárlat a relais-n keresztül, tehát az 85 átkapcsoló nem jön működésbe, tehát a (8) érintkező elérésénél az áramkör a (II) tekercsen keresztül záródik, niinekfolytán a váltó a kanyarulatra állíttatik át. Az áram ugyan ekkor is a relais-n megy 90 keresztül, de ez úgy van méretezve a húzómágnes tekercseléséhez képest, hogy ezen keresztül már nem kap elég áramerősséget ahhoz, hogy az átkapcsolót működtethesse, tehát a kapcsolókar váltó- 95 zatlanul megmarad alsó helyzetében. A második rendszerhez, való kapcsolás az élőbbemtől csak abban különbözik, hogy az átkapcsolónak itt négy kontaktuspontja van és a (8) érintkező nem a 100 kapcsolókarral, hanem két kapcsolóponttal van összekötve. A relais azonban más szerkezetű, amennyiben annak a szigetelten elrendezett (7) kapcsolókarral összefüggő (6) vasmagja a 4. ábra szerint egy 105 kilincsművel áll összeköttetésben, amely minden egyes fel- vagy lefelé irányuló elmozdulásnál egy-egy 45°-os elforgatást idéz elő. Ezen, magában véve ismert, szerkezet két helytállóan elrendezett (13) és 110 (14) fogkoszorúból áll, amelyek fogai egymáshoz képest eltoltan vannak elrendezve és amelyek a vasmag rúdján elrendezett, egyoldali lerézselt (15, 16) peckekkel működnek együtt, úgyhogy a (15) 115