91391. lajstromszámú szabadalom • Önműködő tartalékellenállás sorba kapcsolandó elektromos lámpákhoz

Megjelent 1930. évi jnnius lió 16-áu. MAGYAR KIRÁLYI ^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 91391. SZÁM. — Vll/h. OSZTÁLY. Önműködő tartalék-ellenállás sorba kapcsolandó elektromos lámpákhoz. Lampl Alfréd mérnök Bérlin-Halensee. A bejelentés napja 1925. évi november hó 7-ike. Németországi elsőbbsége 1925. évi május hó 9-ike. Ismeretes már, hogy elektromos lámpáknál, főként sorba kapcsolt izzólámpáknál, minden egyes lámpával vagy lámpacsoporttal önműködő készüléket kapcsolnak 5 parallel, mely abban a pillanatban, midőn egy lámpa kialszik, ennek helyébe egy tartalék-ellenállást kapcsol be. Az eddigi legegyszerűbb, legolcsóbb és legkevesebb teret igénylő, ilynemű készülékeknél rend-10 szerint egy másodrangú vezetőt, különösen karborundumot alkalmaznak akár egy darabban, akár poralakban, mely a lámpa kapcsain elrendezett elektródák között mint önműködő mellékáramkör mű-15 ködik. Az ilyfajta készülékek a gyakorlatban nem honosodhattak meg, mert az Lly másodrangú vezetőknek nagy specifikus ellenállása, a feszültségingadozásokkal szemben tanúsított restsége és fogya-20 tékossága, ami csak az áramfelvétellel változó felmelegedési állapotnak másodlagos hatásaként jelentkezik, főként azonban az ellenállásmegnyilvánulásnak csekély foka az efféle testeket a kívánt célra 25 alkalmatlanná teszi. A sorba kapcsolandó elektromos lámpákhoz való tartalék-ellenállások itt felsorolt hátrányait jelen találmány szerint azáltal küszöböljük ki, hogy karborundum 80 vagy másodrangú vezetők helyett a nagy szám, egymáson fekvő részecskékből alkotott, minden egyes lámpával párhuzamosan kapcsolt és az illető lámpa áramkörének megszakadása esetén a szakadás he-85 lyét áthidaló tartalék-ellenállás gyanánt fémszemcséket vagy fémforgácsot alkalmazunk. E célra kiválóan alkalmasnak bizonyul a vas vagy ennek egy más fémmel, pl. nikkellel való keveréke. A találmány tárgyának példaképeni fo- 40 ganatosítási alakja a csatolt rajzon vázlatosan van feltüntetve. A szokásos kivitelű izzólámpa-foglalat (h) szigetelőteste egyszersmind a tartós mellékáramkört alkotó, fémes (g) szemcseanyag és egyúttal a két 45 (e, f) kapcsolóelektróda felvételére szolgáló, szigetelő tokot is alkotja. E célból a (h) porcellánfoglalat talpa (d) keresztcsatornával van ellátva, melynek mindkét végében az áramvezető (e, f) elektródák al- 50 kalmas toldalékai akként nyúlnak be, hogy ezek a csatornába lazán behelyezett, nem egész linóm szemcséjű vas- vagy más fémből való reszelékből álló anyaggal a lámpafoglalat bármely állásánál kellő 55 kontaktust létesítenek. Azáltal, hogy az (e, f) elektródákat a (d) csatorna végeibe megbízható módon betapasztjuk, az elektródákat nem csak szilárdan kötjük össze a porcellántesttel, hanem egyúttal a (d) 60 csatorna kívánt elzárását is elérjük, úgyhogy annak szemcsés tölteléke összetartatik. A leírt kiképzés működési módja a következő: 65 A feltüntetett foglalatban ülő lámpa rendes üzemi állapota mellett a lámpa bizonyos számú (rendszerint hét, illetve tizenöt) további, hasonló lámpával sorba kapcsolva izzásban van, mimellett minden 70 egyes lámpára az összfesziiltségnek csupán egy hányada (pl. 14 volt) esik. Ha a (g) mellékáramkör (e, f) elektródáinak egymástól való távolságát helyesen választjuk meg, akkor annak ellenállása 75 mindaddig, míg a hozzátartozó lámpakapcsok között a kis feszültség, azaz az összfeszültség egy hányada uralkodik, végte-