91376. lajstromszámú szabadalom • Magasfeszültségű kapcsoló

Megjelent 1930. évi junius hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI JHHflL SZABADALMI BIRÓSÍG SZABADALMI LEÍRÁS 91376. SZÁM. — Vll/g. OSZTÁLY. Magasfeszültségű kapcsoló. Japolsky Miklós mérnök London. A bejelentés napja 1925. évi április hó 29-ike. Franciaországi elsőbbsége 1924. évi május hó 14-ike. Jelen találmány oly magasfeszültségű kapcsolóra vonatkozik, melynél a kontaktus képzés kiduzzadó fémtokok által történik. A találmány szerint a tokok vasból 5 készülnek és mágneses mezőben vannak elhelyezve, melynek behatása folytán alakjuk olyképpen változik, hogy vagy egymással érintkezésbe jutnak, nogy ilyképpen egy áramkört zárjanak, vagy pedig 10 egymástól különválasztatnak, hogy az áramkört egyszerre több helyen nyissák. A rajzon a találmány tárgyának példar képeni foganatosítási alakja van feltünr tetve. Az 15 1. ábra annak függélyes metszete, részben nézete, viszont a 3—5. ábrákon annak részletei vannak feltüntetve, a 4. ábra a 3. ábrán feltüntetett részlet-20 nek eltérő kiképzése és a 2. ábra az 1. ábrabeli foganatosítási alaknak egy változatát tünteti fel. Az 1. ábra szerinti kapcsoló dielektromos anyagból álló (a) csővel van felsze-25 relve, mely két végén egy-egy rácsavart (b) fedővel van ellátva. Ezeknek a fedőknek az a feladatuk, hogy két (p) és (pl), pólussaru között bizonyos számú (M) tokot rögzítsenek, melyek a dielektromos 30 anyagból való (I) tárcsák által vannak egymástól szétválasztva. Az (a) cső köré egy vagy több (S) solenoid van tekercselve. A feltüntetett (M) tokok mindegyike (3. 35 ábra) (f) vasgyűrűből áll, melyre annak belső felületére felső és alsó széle mentén vékony (d) vaslemezek vannak erősítve, pl. ráforrasztva, melyek elektromos és mágneses szempontból egységes egészet ké-40 peznek. Ezeknek a lemezeknek kerületén a nyomáskiegyenlítés céljára bizonyos számú kicsiny (e) nyílás van alkalmazva. Az ómikus ellenállás csökkentésére az egész kívül és belül vékony réteg rézzel vagy nik- 45 kellel van bevonva. A solenoidok behatása alatt (lásd 1. ábra) mindegyik toknak két (d) lemeze ellentétes polarMsúvá válik és a szomszédos tok leimezeit voinzza, úgyhogy az összes 50 lemezek alakváltozásuk következtében a (dl) helyzetbe jutnak, mely a 3. ábra jobboldalán van feltüntetve. A tokok ebben a helyzetben érintkeznek egymással, ezenkívül a (p) és (pl) pólussaruk (c) szo;- 55 rítók útján vannak az áramkörrel összekötve, úgyhogy az záratik. Midőn a solenoid gerjesztése megszűnik, úgy a tokok egymástól szétválasztódnak és az áramkört ugyanannyi ponton szakítják 60 meg, mint ahány tokpár van elrendezve. Ily módon a feszültségesés eloszlik. így a szigetelő réteg is, mely az összes potenciális esésnek való ellenállásra van hivatva, a kontaktusfelülletek közötti egyes szigetelő- 65 rétegek összegével egyenlő. A potenciális esés úgy tekinthető, mintha az összes potenciálesést a kontaktuselemek számával elosztanék. A 4. ábrabeli tok csak egyetlen rugalmas 70 (dl) lemezzel van ellátva A toknak alsó felülete teljesen merev. A szomszédos tok lapos részének mágneses hehatása alatt a (dl) felület (dl') helyzetbe jut. A 3. és 4. ábrában feltüntetett tokok 75 úgy vannak méretezve, hogy az érintkezés széles, kissé domború felületeken történik, hogy ilyképpen egyfelől az érintkezési felület növeltessék és másfelől a nyitási és zárási szikraképződés, amennyire 80