91282. lajstromszámú szabadalom • Egyarmaturás forgómezős áramátalakító
Megjelent 193Q. évi julirts hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 91282. SZÁM. — VII/g-. OSZTÁLY. Egyarmaturás, forgómezős áramátalakító. Meller Rudolf mérnök D/m. Linz. A bejelentés napja 1925. évi március hó 30-ika. Ausztriai elsőbbsége 1924 évi április hó 15-ike. Az eddigelé ismeretessé vált egyarmaturás, forgómezős áramátalakítókat, melyeknél a sekundár egyenáram feszültsége tág határok között volt szabályoz-5 ható, oly hajtómotorral kellett synchron forgásban tartani, melynek statorja az átalakító statorjához képest elforgatható volt. A jelen találmány tág határok között .0 szabályozható, önműködően meginduló, synchron külső hajtás nélküli, egyarmaturás, forgómezős átalakítóra vonatkozik, melynek a fegyverzetet körülvevő vasból való erővonalzáró teste gerjesztő 5 tekerccsel van felszerelve, mely a sekundár egyenáramú armaturamező mágnesező hatását támogatja. Az így gerjesztett statormező tehát legnagyobb magnetomotorikus erejét a fegyverzet áramirány-0 változási öveiben fejti ki és a sekundár egyenáramú fegyverzetmezővel egyirányban és egy vonalban fekszik. A két mező tehát egymásra semmiféle forgató nyomatékot nem fejthet ki. Ezzel szemben a 5 primár áramátalakító fegyverzetforgómező pólusaival a statormezőhöz képest akként állhat be synchron, hogy a két mező által egymásra kifejtett forgatónyomaték elegendő az áramátalakító moz-0 gási ellenállásainak legyőzésére. Ezt a primár áramátalakító fegyverzet-forgómezőt már most bontsuk két normálkomponenesre, melyeknek egyike a statormező irányába essék, míg a másik az áram-5 irányváltozási övekhez képest elfoglalt helyzete folytán, maga gerjeszti a sekundár egyenáramú kefefeszültséget, azonban a meghajtó forgató nyomaték egyedül hatásos komponense gyanánt is figyelembe D jön. A mozgási ellenállások valamennyi ter h élésnél állandók maradnak, amennyiben pótlékos veszteségektől és légrésbővüléstől eredő mellék befolyásoktól eltekintünk, mely ellenállások legyőzése állandó for- 45 gatónyomatékot igényel. Ez utóbbi a külső mezőnek és az egyenáramú feszültséget indukáló primár forgómező-komponensnek szorzatával arányos. Ebből következik azután, hogy a külső mezőt gerjesztő (Je) 50 áramnak és a kefék között gerjesztett mindenkori egyenáramú (Eb) feszültségének állandónak kell maradnia; ezt az összefüggést a kísérlet is igazolta. A külső mező, melyet tetszőleges egyen- 55 áramú áramforrással táplálhatunk, az átalakított a kapcsoláshoz és szabályozási módhoz képest, különböző célokra teszi alkalmassá, amint az az alábbiakból kitűnik. 60 Az 1. ábra a találmány elvi elrendezését kétpólusú vázlat nyomán szemlélteti. Az átalakítónak forgó (e) armatúrájába az (r, s, t) vezetékekből, pl. forgóáramot vezetünk be, csúsztató gyűrűk útján és 65 egyenáramot vételezünk el az (a, b) kefékről. A vasból való (f) erővonalzáró test, a kommutáló övekben, az áramirányfordulás megkönnyítésére, kissé ki van vágva és a bevezetésben említett (F) gerjesztő 70 tekercset hordja, mely az egyenáramú kefék övében a rajzba beírt pólusokat létesíti. Ha a forgómező irányát a rotorban az óramutató járásával ellentétesnek tételezzük fel, akkor magának a rotornak 75 a berajzolt nyíl irányában kell forognia. Az eredő transzformátor-fegyverzetmező a primar forgóáramú mezőből és a szekundar egyenáramú mezőből tevődik össze, mely eredőmező a mozgási ellen- 80
