91244. lajstromszámú szabadalom • Eljárás téglákkal való falazásra, valamint szerszám ezen eljárás foganatosítására
— 149 — Könnyű vagy üreges kövek esetén a tégla vastagsága az eddigi alakzatokhoz képest a háromszorosára és négyszeresére fokozható anélkül, hogy ebből a kőműí> vesre, a szokásos eljárással szemben, nagyobb testi megerőltetés hárulna, ellenben a felfalazás gyorsasága a háromszorosára és négyszeresére fokozódik. A szerszámnak olyannak kell lennie, 10 hogy a megragadáson kívül a megemelést is, valamint a további kezelést, különösen tehát a felfektetést és a rádörzsölést is lehetővé tegye. Ez a téglának pl. három ponton való megragadását kívánja meg, 15 hogy az úgy a hosszirányban, mint harántirányban is billenthető légyen. Tekintetbe jöhetnek azonban ehelyett bármily más oly eszközök, amelyek a téglát kézifogantyúval akként kötik össze, hogy 20 a téglának a fogantyú minden mozgásában részt kell vennie. Így pl. három ponton való megragadás helyett esak két ponton való megragadás is alkalmazható, ekkor azonban oly ele-25 meket kell használni, amelyek a két megragadási pont összeköttetésére merőleges síkban való minden elforgatást átvisznek a téglára. Fontos az is, hogy a megragadó szerve-30 ket -akként lehessen felilleszteni és eltávolítani, hogy azok ekkor a téglával szomszédos habarcsközök belvilágán belül maradó pályákat írjanak le. A felillesztett szerszámnak ugyanis nem szabad a mun-85 kának útjában állania, hanem lehetővé kell tennie a téglának a szomszédos tégláktól való habarcsköztávolságnyira való elhelyezését és azután ismét levehetőnek kell lennie anélkül, hogy ezen levételhez 40 nagyobb térre volna szüksége, mint amekkora éppen a habarcsköz belvilága. Ezt a követelményt általában véve csak azzal lehet kielégíteni, hogy a markolószervek a téglát a felső téglaélek szomszédságán 45 ban ragadják meg és a markoló helyzetből magával a megmarkolt téglafelülettel közelítőleg párhuzamos pályán mozognak ki. A mellékelt rajzon a találmány szerinti 50 szerszámnak két példaképpeni fogianatosítási alakja van feltüntetve. Az 1. ábra az egyik foganatosítási alaknak oldalnézete. A 2. ábra felülnézete. A 55 3. ábra a másik foganatosítási alak oldalnézete. A 4. ábra ezen utóbbi foganatosítási alakhoz tartozó részletrajz. Az 1. és 2. ábrák szerinti foganatosítási alaknál a négy (3) karom karjai a hosszú 60 (2) csukló végeihez vannak csatolva, mely igen közel esik az egyik oldal karmaihoz. A csukló a középtől legalább is annyira kívül esik, hogy a hozzá közelebb eső kar< mok karjai a csuklón túl meghosszabbítva 65 a tégla közepe táján az (1) fogantyúvá legyenek egyesíthetők, mely a csuklóval párhuzamos. A csukló körüli kilengethetést alkalmas ütközők határolják. Ezen foganatosítási alak a szerszámmal szem- 70 ben támasztott követelményeknek a legegyszerűbb és biztosan ható szerkezettel felel meg. Négy karom helyett csupán három karom is alkalmazható, amint azt a 2. ábrán (4)-nél jeleztük. Ez akkor elő- 75 nyös, ha az egymással szemben levő téglaélek egymással nem pontosan párhuzamosak. Minden körülmények között fontos a (2) csuklónak feltüntetett nagyobb hoszszúsága, mert ezzel az oldalirányú billen- 80 tések jól átvivődnek a téglára; ami azonban az (1) fogantyút illeti, az ugyan a feltüntetett alakban a legcélszerűbbnek mutatkozik, de inkább az egyéni igényektől függ. A fogantyú ugyanis függélyesen 85 álló vagy ferdén felfelé irányuló helyzetében is alkalmazható, sőt egyes kőművesek inkább golyóalakú gombszerű fogantyút használnának. A 3. és 4. ábrák szerinti másik foga 11 a- 90 tosítási példánál a karmok karjai a téglaélek szomszédságában a téglafelületnél valamivel kisebb kiterjedésű derékszögű négyszögű kerettel vannak csuklósan öszszekötve. Mindkét oldalon, a keret középé- 95 bői, tartólemezek nyúlnak fel, amelyek függélyes hasítékokkal vannak ellátva, amelyeken a laza (1) fogantyú egy-egy nyúlványánál fogva hatol át, amelyeken egyúttal a karmokat hordó karoknak hát- 100 rafelé való meghosszabbításai csúsztathatók az ezekben kiképezett hasítékok révén. Ha a keretet a téglára helyezzük és a fogantyút felfelé húzzuk, .akkor a karmok a téglát szilárdan maguk közé szorítják, 105 míg maga a keret a fogantyú minden oldalirányú billentését a téglára átviszi, úgyhogy az utóbbi az összes mozgásokat követni kénytelen és pedig abban az esetben is, ha ezen foganatosítási alaknál a no karmok karjait mindkét oldalon egyetlen markoló karommá egyesítjük, amikor ia tehát a téglát csak két karommal, azaz csupán két ponton ragadjuk meg. A lenyomott fogantyú elforgatása ré- 115 vén az (5) nyelvet csúsztathatjuk be a
