91211. lajstromszámú szabadalom • Elektromos kemence

— a — ellensúlyhuzalok, a (26) és (27) dugattyúk útján vannak a (10) járommal összekötve. A (13) huzalok (14) csigák körül futnak és a (15) ellensúlyokat hordják. A (14) 5 csigák a (16) tartóiban vannak ágyazva, mely tartó a (17) csavarorsó útján, a transzformátor (4) magjának felső végén van rögzítve. Az egész szerkezet célszerűen közvetle-10 niil a kemencére támaszkodhat, pl. a (19) váz útján, mely a tmnszformátormagot és az (5) primárteíkercsiet vivő konzollá] csapok útján van összekötve. Ha a kemencét töltjük, akkor az elek-15 tróda megemelt helyzetben van, amikor is a szekundártekercs a transzformátor­mag felső része mellett, vagy ezen részhez közel foglal helyet. A kemence megtöltése után az áramo t a primárcsévére kapcsol-20 juk. Ekkor az elektróda addig süllyed, míg a kemencében foglalt töltettel nem érintkezik, amikor is az áram a szekun­dár tekercsben kezd keringeni. Amikor az áram a szekumdár tekercsben kering, a te-25 keres eltaszíttatik ós a primár tekercstől eltávolodik. Ez a mozgás addig tart, míg a tekercsek között fellépő taszító hatás erejét az elektródának és az ezen elektró­dát a szekundár tekerccsel összekötő ré-30 szék súlya ki nem egyenlítette. Az elek­tróda ekkor helyesen lesz beállítva arra a célra, hogy a töltetbe annak hatásos meg­ömlesztósére elegendő áramot vezessen be. Szükség esetén bizonyos segédeszközö-85 ket rendezhetünk el a mozgásnak, illetve az elektróda beállításának vezérlésére. Ezek a segédeszközök különböző kivitelűek lehetnek-A feltüntetett kiviteli példánál (21, 22) 40 hengerpár talál alkalmazást, mely henge­rekeit a fentemlített (16) tartó viszi. A (21, 22) hengerek alsó végei szabadon közle­kednek az atmoszférával. A (21) henger fölső végébe (28) cső, a 45 (22) henger felső végébe pedig (29) cső torkol. A (28, 29) csövek a közös (23) cső­ből ágaznak el. A (21, 22) henge­rekben (24, 25) dugattyúk mozognak, me­lyek a (10) járomhoz csatlakozó (26, 27) 50 rudakon foglalnak helyet. A (23) cső a (30) szelepkamrához vezet, melynek (31) beömilő csövét a (32) szelep vezérli. A legjobbnak talált kiviteli alaknál a (32) szelepet elektromosan vezéreljük. A 55 szeieprúd a (34) szolenoid magját alkotja, mely szolenoid (35) vezeték útján a (6) szekundártelkereshez csatlakozik és (36) vezeték útján a tölt el lel van összekötve. Ha a kemence árammwntes, aJkkor a (32) szelepet saját és a (33) szeieprúd súlyá- 60 nak hatására, zárva van. Ha azonban az elektróda legfelsőbb helyzetében van és a kemencét áram járja át, akkor a (6) te­kercsben fellépő potenciál elegendő ára­mot létesít, mely a szolenoidon átfolyik 65 ós így a szelepet nyitja. Mialatt az elek­dróda lefelé mozog, a (28, 29) beömlőcsö­veken át levegő áramlik a (21, 22) henge­rekbe, de ezen csövek átmérője úgy van méretezve, hogy a Hajtűk átmenő lég- 70 mennyiség kisebb a dugattyú lefelé moz­gása folytán elért légmennyiségnél. Ha az elektróda a töltettel érintkezésbe jut, ak­akkor a szolenoidon átfolyó áram szétága­zik és a (32) szelep záródik. Ekkor tehát 75 részleges vákuum tartatik fenn a henge­rekben, a dugattyúk fölött. Ha szekundár­tekercsben keringő áram valamely okból növekszik, úgyhogy az elektróda túl sok áramot szállít a kemencébe, akkor az (5) 80 ós (6) tekercsek között fellépő taszító erő növekszik, aminek folyománya gyanánt az elektróda a töltettől eltávolodik. A léghengereknek ismertetett elrendelése megkönnyíti a gyoris mozgást, még pedig 85 azért, ment a dugattyúk fölött uralkodó nyomás kisebb a dugattyú alatti légköri nyomásnál, minek következtéiben csökken a dugattyúnak azon törekvése, hogy az elektródát és a vele összekötött részeket 90 megemelje. Mihelyt azonban az elektróda a töltettől eltávolodott, a szolenoid áram­köre ismét helyreáll és a (32) szelep nyí­lik. A dugattyú fölötti nyomás tehát ha­mar egyenlő lesz a légköri nyomással, 95 amikor is a dugattyúknak az a törekvése, hogy az elektródáknak felfelé mozgását fékezzék. A részek úgy vannak méretezve, hogy megfelelő viszony áll fenn az (5) ós (6) te- 100 keresek által kifejtett taszítóhatás és az elektródániak, valamint a vele összekötött részek súlya között, úgyhogy abban a pil­lanatban, amelyben a súly a taszítóíhiatást kiegyenlítette, az elektróda oly helyzetben 105 van, hogy a kemencéniek a töltet megötm­lesztéséhez elegendő áramot szolgáltat. A fentiekben a találmány egy elektró­dával kapcsolatiban van leírva, de az is­mertetett szerkezet egynél több elektródá- 110 val bíró, főleg háromfázisú árammal táp­lált elektromos kemencék számára is al­kalmas. Emellett a kapcsolások a 2. ábra szerinti módon foganatosítihatók, ahol (40) jelöli a transzformátorok magjait és (41) a 115 primártekercseket. Ezek a tekercsek az ismert háromszögkapcSolás útján vannak a vezetékkel összekötve. A (42) tekercseik-

Next

/
Oldalképek
Tartalom